Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - KÉRI KATALIN: Nők a fátyol mögött
KÉRI KATALIN: NŐK A FÁTYOL MÖGÖTT lak között élték az életüket, csak rácsokon át figyelhették az utcát. Kétféle helyzetűek lehettek: szabadok vagy szolgák. A rabnők különféle munkákat láttak el: a ház körüli teendőket végezték, vagy a földeken dolgoztak. Közülük kerültek ki az ágyasok, és számos forrás szerint a rabnőket felkészítették arra, hogy tánccal, énekkel, zenéléssel és költeményekkel szórakoztassák urukat és vendégeit. A középkori al-Andalúszban egy rabnő ára általában háromszáz maravédi körül volt, ám a kiművelt rabnők ára ennek akár a tízszeresét is elérhette. Az iszlám családi törvények lehetővé tették, hogy a feleség(ek) mellett meghatározatlan számú ágyasa legyen a férfinak, ám ezzel a joggal természetesen csak a leggazdagabbak tudtak el. Az Omajjádák udvarában, a córdobai palotában a X. században minden hercegnek tíz-húsz rabnője volt. Érdekes tény, hogy az andalúziai Omajjádák közül egyik fiú sem szabad nőtől született. Amikor III. Abd al-Rahman kalifa meghalt, a várában hatezer-háromszáz (más források szerint hatezer-hétszázötven) nő élt, e számban benne foglaltattak a feleségek, a rokonok és a nagyszámú rabnő. A rabnőknél is nagyobb gonddal őrizték a szabad nőket; minél nagyobb volt a család hírneve, vagyona, presztízse, annál inkább. A házak belső udvarában, elfüggönyözött szobákban vagy a háremekben élő nők azonban bezártságuk ellenére a kultúra közvetítői voltak, hiszen ők nevelték a gyermekeket kicsi korukban - fiúkat és lányokat együtt. A nők voltak felelősek azért, hogy a gyerekek megismerjék társadalmi és kulturális környezetük fontosabb elemeit. A családi szocializáció során a nők adták át az emberi kapcsolatok, a viselkedési szokások, az ízlés, a divat, a nyelv, a folklór alapjait. Az anya vagy a nagyanya tanította meg a kicsiknek az iszlám hit legfőbb tételeit, a muzulmán életvezetés szabályait. A nők közvetítették a családhoz és a néphez, az iszlám közösséghez tartozás érzését.8 A kislányok anyjuktól és a körülöttük levő nőktől megtanultak minden fontos dolgot, ami a háztartás vezetéséhez és a feleség-, illetve anyaszerep betöltéséhez szükséges volt, az orvosi alapismeretektől a süteménykészítésig.9 (Leánynevelés) Az iszlám világban az alapképzés az úgynevezett boranikus iskolákban folyt, ahol a szülők azért fizették a tanárt, hogy gyerekeiket megtanítsa írni-olvasni és hibátlanul számolni - elsősorban azért, hogy a gyermekek jobban megérthessék a szent könyv egyes szúráit. Az iskolákat általában a fiúk látogatták, arra is akadt azonban példa, hogy a lányok ilyesfajta taníttatására is áldozott a család. Ez elsősorban a szülők műveltségi és vagyoni szintjétől függött. A művelt nőkről íródott életrajzokból kiderül, hogy vagy gazdag család lányai voltak, vagy apjuk maga is kiváló tudós volt, aki leányát is taníttatni akarta. A tudós nők többsége (több mint a fele) valamely férfi családtagjától (az apától, a férjtől vagy a fiútestvértől) kapta képzését, s csak kevesen tanultak fogadott tanártól (tanítónőtől).10 Míg a férfiak képzésére az állandó utazgatás volt jellemző - felkeresték al-Andalúsz és a keleti világ legkiemelkedőbb tanítómestereit -, a tudás után áhítozó nők általában a házukból sem léphettek ki. Szinte még az is elképzelhetetlen volt, hogy mecsetekben vagy magánházakban tartott nyilvános órákat látogassanak. Esetleg arra nyílott lehetőségük, hogy függöny vagy rács mögül hallgassák a tanár szavait, így azonban éppen az iszlám tanítás lényege, az állandó kérdezés és vita veszett el. Míg a fiú diákok állandóan kérdésekkel „ostromolták” tanáraikat a jobb szövegértés, a helyesebb nyelvhasználat érdekében, a lányoknak erre legfeljebb a családi körben folyó oktatáson nyílott lehetőségük.11 Az otthoni tanulásnak viszont kétségtelen előnye volt, hogy