Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - KÉRI KATALIN: Nők a fátyol mögött

KÉRI KATALIN Nők a fátyol mögött SZÁZADOK Művelt muzulmán nők a középkori al-Andalúszban A hagyományos iszlám felfogás szerint a nő helye az otthonában van, kötelességei és feladatai a családjához kötik. A gyereknevelés, a háztartás vezetése és a férj szóra­koztatása jelentette a nők főbb élettevékenységét a középkori al-Andalúszban is.­ A csekély számú forrásból azonban megállapítható, hogy volt néhány száz olyan nő is a vastag falak és a berácsozott ablaknyílások mögött, aki magas szintű művelt­ségre tett szert, s egyes esetekben tudása vetélkedett a kor művelt férfiúinak tudásá­val. Az érzékeny lélekre és kifinomult irodalmi ismeretekre valló költemények, a val­lásos műveket magyarázó, az éneklő, lantot pengető és táncot lejtő nők múltba ve­sző képe meg a korabeli kalligráfusnők írásainak szépsége a mai kutatót is ámulatba ejti. Córdoba, Granada, Sevilla és Almeria városának fénykorában a művelt nők vol­tak a palotakertek legszebb virágai. (Historiográfiai bevezetés) A középkori nőtörténetnek sajátos területe az al-Anda­lúszban élt muzulmán nők helyzetének vizsgálata. A VIII-XV. századi történelem­mel foglalkozó könyvekben általában alig esik szó nőkről, s e megállapítás különö­sen igaz az iszlám kultúrkör esetében.­ Historiográfiai szempontból úttörő lépés volt Francisco Javier Simonet értekezése, amelyet a szerző 1891-ben adott elő London­ban, a IX. nemzetközi orientalista kongresszuson, Arab-hispán nő címmel, valamint L. Gonzalvo 1904-ben publikált, A muzulmán nő Spanyolországban című írása. Bár az időközben eltelt száz év alatt valamelyest felélénkült a téma iránti érdeklődés, ezt bizonyítja például az Al-Andalus és a Hesperis című folyóiratban olvasható számos cikk, az igazi nagy áttörés még nem történt meg. A téma kutatását nehezíti a források kis száma és egyenetlensége. Elsősorban tör­téneti krónikákban és életrajzi lexikonokban találni adatokat a muzulmán nőkről. Az előbbi források leginkább az uralkodói és főúri családokhoz tartozó nőkről (család­tagok, rabnők), míg az utóbbiak a műveltségükkel kiemelkedőkről (titkárnők, költő­nők, tanítónők, kalligráfusnők stb.) szólnak.­ így tehát szinte kizárólag az uralkodói környezetben élő, nagy műveltségű nőkről alkothatunk képet, az ő nevüket és tetteiket örökítették meg az arab írásokban. Az életrajzi lexikonok adatait azonban kritikával kell kezelni, hiszen a bennük szereplő hölgyek gyakorta nem kimagasló tudásuk miatt, hanem csak „tiszteletből” kerültek a kötetbe. Például azért, mert a szerző rokonai voltak, vagy valamely - vallási, gaz­dasági, politikai értelemben vett - elit család tagjai, sőt lehet, hogy csupán egy írás­ban is megörökített anekdota szereplői voltak. Az életrajzi lexikonok több ezer ne­ves személyiség adatait őrizték meg, s közöttük mindössze száztizenhat andalúziai nő található. Ez azt mutatja, hogy a nők csak igen kevéssé vettek részt a prófétai hagyo­mányok, a boranikus tudás átörökítésében. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a férfiak és a nők világa élesen elkülönült egymástól, s a lányok, asszonyok életének igazi színtere az otthon, a család volt. A Korán szavai szerint: „A férfiak fölötte áll­nak a nőknek”, s „a jóravaló asszonyok engedelmesek, és vigyáznak arra, ami [a kí­vülállók számára] rejtve van” (Korán 4, 34).­ A nők a külvilágtól elzártan, magas fa­

Next