Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2002-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - SZULOVSZKY JÁNOS: Egy téves adat terjedése : a Magyar Mythologia köteteit elégető Ipolyi Arnold legendájának forrásai
SZULOVSZKY JÁNOS: EGY TÉVES ADAT... következőképpen vette át ezt a legendát: „A nagyjelentőségű könyv hibás módszeréről folyó tévedésekre a megjelenés utáni évben Csengery Antal mutatott reá, aki negatív kritikáját számos pozitív bizonyítékkal is megtoldta a hozzá mellékelt Altáji párhuzamokban. A szigorú essay csak az anyaggyűjtés elévülhetetlen érdemét hagyta meg, ami Ipolyit annyira elkeserítette, hogy könyve hozzáférhető példányait egy jobb átdolgozás reményében összegyűjtötte és elégette.”58 Az 1890-es évek derekán a modern magyar folklórtudomány európai látókörű egyéniségének és legjelentősebb megalapozójának, Katona Lajosnak a folklorisztika helyett a filológia került érdeklődése homlokterébe.59 E fordulatot a magyar népmese és mitológia irodalmáról szóló tudománytörténeti áttekintései jelzik. Az utóbbi kapcsán természetesen nem kerülhette meg Ipolyi Arnold munkásságát. Értékelése először a budapesti II. kerületi főgimnázium 1896-97. évi értesítőjében jelent meg, s e dolgozatát Katona különnyomatban is közreadta. A magyar néprajz központi folyóiratának hasábjain 1897-ben látott napvilágot nagyívű tanulmánya, A magyar mythologia irodalma. Az első rész az Ethnographia január-márciusi számában, míg a második Ipolyi Magyar Mythologiája a június-júliusi számban volt olvasható.61 Ezáltal ismerték meg szélesebb körben a következő állítást: az áldatlan polémia „Ipolyit annyira elkeserítette, hogy a magyar mythologiai búvárlatok nagy kárára, első nagyszabású kísérlete után, a kutatás e mezejéről majdnem teljesen viszszavonult. Sőt ami több és az önmegtagadás nem csekély mértékére vall, keményen leszólt és félreismert munkáját önként kivonta a forgalomból, úgy, hogy az ennek következtében, még mielőtt tulajdonképen [!] közkézre került volna, a könyvészeti ritkaságok sorába jutott. Pedig ne higgyük, hogy a polémiában legyőzöttnek tartotta magát. Visszavágott, mégpedig keményen, és replikájában nagyon is az elevenjére tapintott bírálójának. De másfelől is sajnálatos félremagyarázások és kicsinyes akadékoskodások bosszantották, s e kettős balsiker a kedvét szegte és visszariasztotta a nagy fáradsággal megtört út tovább követésétől.”62 Katona iskolai programértekezését Tolnai Vilmos és Gyulai Ágost is ismertette az Egyetemes Philologiai Közlönyben, illetve a Magyar Kritikában 1887-ben.63 Az áldatlan teliharc „Ipolyit arra bírta, hogy művét a forgalomból kivonja és maga is a magyar tudomány nagy kárára a kutatás e teréről majdnem teljesen visszavonuljon” - írta Tolnai, majd így folytatta: „Könyvét rövid idő alatt a lehetőségig kivonta a forgalomból s ez így könyvészeti ritkasággá vált.”64 Katona nyomán ugyan Gyulai Ágost is idézte a Mythologiáját elégető Ipolyi legendáját, ám egyúttal felhívta a szerző figyelmét arra az Abafi Figyelőjében 1876-ban megjelent hírre, amely azt tanúsítja, hogy „Ipolyi első kudarca után talán mégsem mondott le egészen e fajta tudományos törekvéseiről”.65 Csaplár Benedek,66 aki Ipolyi jó barátja volt, talán ezért is Gyulait kereste meg a legenda eloszlatása érdekében, így szerzett információit Gyulai készséggel közreadta az Egyetemes Philologiai Közlönyben.67 Érdemes ezt bővebben idézni: „Mi volt a sorsa Ipolyi Magyar Mythologiájának? Erre vonatkozó s régen hivatozó véleménynek recificatióját közölte szóbelileg e sorok írójával Csaplár Benedek, Révai Miklós derék életírója, a piaristák e tudós Nestora. Körülbelül 40 év óta elterjedt vélemény az, hogy Ipolyi Magyar Mythologiáját, mely 1854-ben jelent meg, nem sokára önként kivonta a forgalomból, sőt a meglevő s még a visszaszerezhető példányokat is elégette. Okául rendesen azt említi a mende-monda, hogy Ipolyi egyrészt belátta munkájának hibáit s restellte őket, másrészt morális kényszer alatt állott, mert egyházi hatósága nem jó szemmel nézte, hogy a katholikus plébános pogány