Valóság, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - MOHOS MÁRTA: Sugárkoszorú
MOHOS MÁRTA: SUGÁRKOSZORÚ A Radnóti Gimnáziumból is távoznia kellett, s 1961-ben az óbudai Árpád Gimnáziumba került. Úgy érezte, hogy élete legharmonikusabb korszakában van, az iskola kellemes, vezetői hagyják, hogy nyugodt emberi légkörben éljenek a tanárok és a diákok egyaránt. Igazgatóhelyettese, Udvarhelyi Ágoston „kiváló pedagógus, aki mindent tud, amit könyvből nem lehet megtanulni, ez hatalmas erő” - mondta róla. Nagy barátságban volt tanítványaival, változatlan energiával tanított: „Ez a legszebb munka a világon, s minden évben sok-sok örömet ad.” Magánélete egy váratlan fordulattal jóra fordult. A jogász végzettségű, volt Győrffy-kollégista Kéri Józsefet, aki 1954 és 1956 között Győr-Sopron megye főügyésze, 1956 őszén pedig a Győri Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökségi tagja volt, a forradalom leverése után hét évre ítélték. 1961 -ben, szabadulása után felkereste Sós Júliát, majd összeházasodtak, s Kéri tízéves lányát, Piroskát is magukhoz vették. Útlevélkérelmét 1963-ban is elutasították, még Lengyelországba is. Végre megjelenhettek írásai a Magyar Pedagógiában, a Valóságban, az Új írásban, bár megrövidítve, de mégis alkotókedvet növelően. Az MTA Szociológiai Kutatócsoportjától témavezetésre kapott felkérést. Két kötete jelent meg: Tanárok élete és munkája, valamint Diákévek, diáksorsok címmel. Édesapja 1968 februárjában agyvérzést kapott, Júlia lelkileg-testileg szinte összeomlott. Aladár bácsi szerencsére meggyógyult, Jókia pedig kitűnően leérettségizett. Neki hőemelkedései voltak, de nem ért rá ezzel törődni, ám néhány napi betegség után az életet annyira szerető lány júniusban váratlanul kihunyt. Sós Júlia büszke önérzetű, kockázatvállalásra kész, mélyen emberi életpályáját egy színvonalas könyv örökíti meg. Az igen jól szerkesztett emlékkötet dokumentumokból, Sós Júlia önéletírás-töredékéből, levelezéséből, valamint visszaemlékezésekből válogat, ezért oly tárgyilagos és hiteles. Fejezeteinek időhatárát a történelem diktálta, a tömör bevezetők, a jellemzően megválasztott mottók a szerkesztőt dicsérik. Az írásokban felbukkanó nevek, az önzetlen barát körének tagjai a XX. századi magyar művelődéstörténet és közélet neves személyiségei. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a könyv egy értelmiségi pályára lefordított árnyalt magyar történelem. Családi fotók, rövid életrajzok, név- és tárgymutató, bibliográfia teszi forrásértékűvé a kiadványt. Sós Júlia egy olyan generáció tagjainak képviselője, akiknek a történelem igen sűrűn feltette állásfoglalást kívánó kérdéseit. Nem feleltek mindig helyesen, de a hozzá hasonlóknak becsületességük folytán volt erejük a tisztes korrekcióra. Érettségizőként élték meg a második világháborút, később átélték a Szálasi-uralmat, az újrakezdés lendületének letörését, a kommunista diktatúrát, a kitelepítéseket, Recsket, 1956 felszabadító közösségi élményét, a kegyetlen megtorlásokat, az emigrálni kényszerülést, Kádár börtöneit, a Nyugattól elválasztó vasfüggönyt, az utazás lehetőségének korlátozását. Igen rövidre, negyvennégy évre szabott élete története ez. Baráti és tanítványi körének tagjait is több irányba sodorta a történelem, de ő úgy vélekedett, hogy egy a fontos: emberséges, tisztességes tud-e maradni az ember a társadalomban elfoglalt helyén, vagy sem, így volt ő megértő, a tények mögött az embert, az emberi magatartást kutató, szintetizáló egyéniség. Milyen volt a tanár-diák kapcsolatban? Közösségteremtő, a magánéletet is segítő, figyelemmel kísérő. Nagy hatású, aki lenyűgözően olvasott fel verseket, természetesen a tananyagon kívüli szerzőktől is, megfogalmazva a kétsoros lényegüket. Példaadó lenne füzetbe szerkeszteni a kötelező memoritereket, mert tükrözné értékválasztását, magyarságra, helytállásra nevelését. Gimnáziumunkba kerülésekor azonnal kidolgozott egy Árpád alakja a magyar irodalomban című érettségi tételt. Az alma ma