Valóság, 2004 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2004-11-01 / 11. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - MOHOS MÁRTA: Sugárkoszorú

MOHOS MÁRTA: SUGÁRKOSZORÚ A Radnóti Gimnáziumból is távoznia kellett, s 1961-ben az óbudai Árpád Gimná­ziumba került. Úgy érezte, hogy élete legharmonikusabb korszakában van, az iskola kellemes, vezetői hagyják, hogy nyugodt emberi légkörben éljenek a tanárok és a diá­kok egyaránt. Igazgatóhelyettese, Udvarhelyi Ágoston „kiváló pedagógus, aki min­dent tud, amit könyvből nem lehet megtanulni, ez hatalmas erő” - mondta róla. Nagy barátságban volt tanítványaival, változatlan energiával tanított: „Ez a legszebb mun­ka a világon, s minden évben sok-sok örömet ad.” Magánélete egy váratlan fordulattal jóra fordult. A jogász végzettségű, volt Győrffy-kollégista Kéri Józsefet, aki 1954 és 1956 között Győr-Sopron megye fő­ügyésze, 1956 őszén pedig a Győri Forradalmi Nemzeti Bizottság elnökségi tagja volt, a forradalom leverése után hét évre ítélték. 1961 -ben, szabadulása után felkeres­te Sós Júliát, majd összeházasodtak, s Kéri tízéves lányát, Piroskát is magukhoz vet­ték. Útlevélkérelmét 1963-ban is elutasították, még Lengyelországba is. Végre meg­jelenhettek írásai a Magyar Pedagógiában, a Valóságban, az Új írásban, bár megrö­vidítve, de mégis alkotókedvet növelően. Az MTA Szociológiai Kutatócsoportjától témavezetésre kapott felkérést. Két kötete jelent meg: Tanárok élete és munkája, va­lamint Diákévek, diáksorsok címmel. Édesapja 1968 februárjában agyvérzést kapott, Júlia lelkileg-testileg szinte össze­omlott. Aladár bácsi szerencsére meggyógyult, Jókia pedig kitűnően leérettségizett. Neki hőemelkedései voltak, de nem ért rá ezzel törődni, ám néhány napi betegség után az életet annyira szerető lány júniusban váratlanul kihunyt. Sós Júlia büszke önérzetű, kockázatvállalásra kész, mélyen emberi életpályáját egy színvonalas könyv örökíti meg. Az igen jól szerkesztett emlékkötet dokumentumok­ból, Sós Júlia önéletírás-töredékéből, levelezéséből, valamint visszaemlékezésekből válogat, ezért oly tárgyilagos és hiteles. Fejezeteinek időhatárát a történelem diktálta, a tömör bevezetők, a jellemzően megválasztott mottók a szerkesztőt dicsérik. Az írá­sokban felbukkanó nevek, az önzetlen barát körének tagjai a XX. századi magyar mű­velődéstörténet és közélet neves személyiségei. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a könyv egy értelmiségi pályára lefordított árnyalt magyar történelem. Családi fotók, rövid életrajzok, név- és tárgymutató, bibliográfia teszi forrásértékűvé a kiadványt. Sós Júlia egy olyan generáció tagjainak képviselője, akiknek a történelem igen sű­rűn feltette állásfoglalást kívánó kérdéseit. Nem feleltek mindig helyesen, de a hozzá hasonlóknak becsületességük folytán volt erejük a tisztes korrekcióra. Érettségiző­ként élték meg a második világháborút, később átélték a Szálasi-uralmat, az újrakez­dés lendületének letörését, a kommunista diktatúrát, a kitelepítéseket, Recsket, 1956 felszabadító közösségi élményét, a kegyetlen megtorlásokat, az emigrálni kényszerü­lést, Kádár börtöneit, a Nyugattól elválasztó vasfüggönyt, az utazás lehetőségének korlátozását. Igen rövidre, negyvennégy évre szabott élete története ez. Baráti és ta­­nítványi körének tagjait is több irányba sodorta a történelem, de ő úgy vélekedett, hogy egy a fontos: emberséges, tisztességes tud-e maradni az ember a társadalomban elfoglalt helyén, vagy sem, így volt ő megértő, a tények mögött az embert, az embe­ri magatartást kutató, szintetizáló egyéniség. Milyen volt a tanár-diák kapcsolatban? Közösségteremtő, a magánéletet is segítő, figyelemmel kísérő. Nagy hatású, aki lenyűgözően olvasott fel verseket, természete­sen a tananyagon kívüli szerzőktől is, megfogalmazva a kétsoros lényegüket. Példa­adó lenne füzetbe szerkeszteni a kötelező memoritereket, mert tükrözné értékválasz­tását, magyarságra, helytállásra nevelését. Gimnáziumunkba kerülésekor azonnal ki­dolgozott egy Árpád alakja a magyar irodalomban című érettségi tételt. Az alma ma­

Next