Valóság, 2005 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám - SZÁZADOK - WALLESHAUSEN GYULA - FÜLEKY GYÖRGY: Liebig és az agrokémia Magyarországon

WALLESHAUSEN GYULA - FÜLEKY GYÖRGY Liebig és az agrokémia Magyarországon Robbanóezüsttel kezdte pályafutását, s hamarosan előítéletek sorozatos­­robbantá­sáéval folytatta egy olyan korszakban, amelyben maga a társadalom is robbanékony volt. Justus Liebig fellépésekor Európa nyugati felén már kialakult a polgári társada­lom és az annak megfelelő gazdasági rend. Az új tanok feszegették az elmaradottabb országok berendezkedését, s a társadalmi átalakulással együtt nyert teret a tudomány és a technika is. A gyermek Liebig esténként a mécses gyér világa mellett olvasott mindaddig, amíg apja acetilénlámpákat nem barkácsolt. A húszéves Liebig még na­pokig utazott postakocsin Párizsba, míg 1867-ben már gyorsvonat röpítette a világ­­kiállításra. A kémia még alig nőtt ki az alkímiából. Az aranycsinálás eredménytelen láza már alábbhagyott, ám megnőtt a tapasztalat által szerzett vegyészeti ismeretek gyakorlati haszna a patikusok, a festékkereskedők, a drogisták foglalatosságában csakúgy, mint a mutatványosok szemkápráztató, csillogó bűvészkedésében. „A képződött piros ködben, amikor az ezüstöt feloldotta, láttam, hogy salétromsavat ad hozzá, és valami folyadékot, amellyel előbb az egyik néző, bámészkodó ruhagallérjának szennyeződé­sét távolította el, és szeszszagú volt” — írta Liebig egy meghatározó gyermekkori élményéről.­ A későbbi vegyészprofesszor doktorálásának körülményei igazolják, hogy pálya­futása kezdetén még élt a középkorias, egy kissé álmos, pénzügyi helyzete javításá­ért engedményekre is kész egyetem, ahol csak a diáklázadások jelezték a változás szükségességét, míg halála idején már diadalra jutott a humboldti kutatóegyetem esz­méje, amelynek megteremtésében és megvalósításában Liebignek történelmi érdemei vannak. A német egyetemeken a XIX. század első felében elvétve akadt csak kémiai tanszék, az orvosképzésben más tárgyak keretében adták át a szerény vegyészeti alapismerete­ket. A kémiában a franciák vezettek, az angolok a második helyre szorultak, s a néme­tek csak utánuk következtek. Igaz, akadt néhány tehetséges vegyészük, eredményeik azonban a kortársak előtt még homályban maradtak. Jellemző példa az úgynevezett mi­nimumtörvény, amelyet Carl Sprengel ismert fel, mégis Liebig nevéhez kötődve maradt fenn a köztudatban mind a mai napig­­ a legújabb lexikonokban is. A mezőgazdaságtant a XVIII. század utolsó harmada óta emlegetik tudományként, bár sokan ezt is Liebig fellépéséhez fűzik, s nem alaptalanul. Az agrártudomány a XIX. század közepe táján különösen a gépesítés és az agroké­mia területén haladt nagy léptekkel előre. A szaksajtó az utóbbit részesítette előny­ben, hiszen az új gépek bemutatása és próbája meggyőzően bizonyította előnyeiket, s a gazdák könnyen dönthettek a legmegfelelőbbnek a beszerzéséről. Az agrokémia ugyan meglehetősen széles területet (növénytermesztést, trágyázást, rézművelést, ta­karmányozást stb.) fogott át, de új vívmányainak a fölényét sokkal nehezebben lehe­tett bizonyítani. A laboratóriumi kísérletek igazsága nem volt elegendő, gyakorlati megerősítésük pedig hosszabb időt vett igénybe: számtalan bizonytalansági tényező akadt (a talaj minősége, állapota, a gazda munkája a talajműveléstől az aratásig), s az időjárás is könnyen félrevezette a pusztán matematikai számításokra hagyatkozó el­

Next