Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2006-08-01 / 8. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - BRINKBÄUMER, KLAUS: Vándorok világa

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Oka lehet a munkanélküliség, az alacsony bérek, a Szaharától délre eső államok 45,7%­­ban az emberek fizetése nem haladja meg a na­pi 1 dollárt. Egy rosszul ki­épített oktatási rend­szer és a várható élettartam alacsony volta szin­tén arra ösztönöznek, hogy az emberek elhagy­ják szülőföldjüket. Továbbá - mint már évszá­zadok óta - ott kísértenek a háborúk, a termé­szeti csapások és az éhínség. A migránsok ezért hagyják el hazájukat, hogy keletről nyugatra, délről északra vándoroljanak, és ott keressék megélhetésüket. Ha szülőföldje számára az ott­hont jelenti, az ember helyben marad, amennyi­ben azonban ez nem biztosított, úgy kivándorol. 150 évvel ezelőtt a kivándorlók Európát - Ír­országot, Olaszországot, Németországot - hagyták el Amerika kedvéért. A mai migráns Mexikóból az Egyesült Államokba, Ukrajnából Németországba, Kínából Surinamba (ez utóbbi a segélyszervezetek szerint a leghosszabb migr­­ciós út, 20.000 km) Ghánából, Nigériából és Kamerunból Spanyolországba, Olaszországba és Németországba vándorol ki. A migránsokat azonban ritkán fogadják szí­vesen. Ausztrália óriási összegeket fizet kisebb csendes-óceáni szigetállamoknak azért, hogy ott menekülttáborokat létesítsenek, ahol a nem szí­vesen látott migránsok - közöttük felügyelet nélkül maradt gyermekek - éveken át sínylőd­nek. Guineában és más afrikai országokban már régóta városokká fejlődött táborokban élnek a menekültek. Mintegy 30 000-40 000 ember tengődik sátrakban és viskókban, távol hazájá­tól. Micsoda élet lehet az itt lakók élete, akik lé­tezésének egyetlen értelme a mindennapi betevő falatért való sorban állás! Egyébként pedig apá­tia uralkodik, destrukció, kábítószer, prostitúció és erőszak pusztít. 1921-ben a Nemzetek Szövetsége - az ENSZ elődje - menekültügyi főbiztossá nevezte ki a norvég felfedezőt, Fridtjof Nansen-t, akinek fel­adata volt a mintegy félmillió hadifogoly vissza­juttatása, valamint az Oroszországból, Örmény­­országból illetve Bulgáriából származó menekül­teknek elhelyezése a kontinensen. Az 1930-as évek elején beköszöntő gazdasá­gi világválság hatására az államok sorra erősí­tették meg, zárták le határaikat. 1938-ban a Genfi-tó közelében található Evian­ban 32 ál­lam képviselője találkozott, hogy megvitassák, mi a teendő a menekülő zsidókkal, és arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy nem igazán lehet mit tenni. A tanácskozáson olyan mondatok is elhangzottak, hogy a zsidók a gazdasági hely­zetre terhet jelentenek, a híressé vált hozzászó­lás a svájci küldött szájából így hangzott: „A mentőcsónak megtelt”. A menekültek - írja Hannah Arendt - hazátla­nok, hontalanok és jogtalanok. 1945-ben kereken 40 millió menekült vonult át Európán, és 14 mil­lió németet üldöztek el Kelet-Európából. A Nemzetek Szövetsége 1951-ben fogadta el a menekültek jogi helyzetéről szóló egyez­ményt, mely szerint menekültnek tekintendő az a személy, aki faja, vallási hovatartozása, nem­zetisége, szociális csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatt megalapo­zottan tart üldöztetésétől, és ezért más ország­ban tartózkodik, mint amelynek állampolgára. Aki azonban manapság terror, vallási fanati­kusok, falvakat felégető félkatonai egységek elől menekül, vajon az is menekültnek számít­­­? Ez megközelítés kérdése, hiszen az úgyneve­zett nem állami üldöztetést egyszer így, másszor másképp fogják fel az államok, politikai szövet­ségeseik és saját gazdasági érdekeik függvényé­ben. Aki a szegénység, járványok illetve az aszály elől menekül, az mindenesetre nem szá­mít menekültnek. Ez alapján meg lehet különböztetni első- és másodrangú külföldieket. Hivatalosan „mene­kültnek” számít az, aki hazájába nem térhet vissza­ „bevándorlónak”, aki számára elméleti­leg fennáll a hazatérés lehetősége. Ezen definí­ció szerint a Kofi Annan bizottsága által össze­számolt 191 millió migráns közül csupán 9,2 millió ember számít menekültnek. A fogal­mak pontos tisztázása a diplomáciában azért is fontos, mert a menekültekről a nemzetközi jog alapján a befogadó államnak gondoskodnia kell, míg a bevándorlókat, akik önkéntesen hagyják ott hazájukat, akár teljesen sorsukra is lehet hagyni. A német menekültügy valaha a jóvátétel része volt, jele az új szabadságnak. A német alkot­mány 16­. §-ának (1) bekezdése sziklaszilárdan

Next