Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-01 / 11. szám - SZÁZADOK - ANKA LÁSZLÓ: Károlyi Sándor, az agráriusok vezére

AN KA LÁSZLÓ Károlyi Sándor, az agráriusok vezére (Bevezető) Károlyi Sándor grófról szóló dolgozatom elkészítésének legfőbb célja fel­hívni a figyelmet arra, hogy a magyar politika, illetve politikai eszme és gondolkodás történetének számtalan ismeretlen, máig kellően meg nem világított fejezete találha­tó a könyvtárak polcain. Ezek halmazában a boldog békeidők második felében kicsí­rázó agrárius mozgalom és eszmék csak egy kicsi szeletet tesznek ki. Ráadásul az utókor által teljesen érintetlennek, feldolgozatlannak az agráriusok nézeteit és gya­korlati tevékenységét sem tekinthetjük, mert példának okáért Szabó Miklós történész a munkáiban helyet szorított e neokonzervatív irányzat eszméinek is. Tekintettel az ő értékelő-elemző tevékenységére, eredményeire és Cieger András­ ide vonatkozó ész­revételeire a dolgozatban szigorúan azt vizsgálom, hogyan jelentek meg Károlyi Sán­dor gróf írásaiban és beszédeiben, választási programjaiban az agrárius neokonzerv­­ativizmus gondolatai, értékei és igyekszem bemutatni az agrárius arisztokrata életé­nek és közéleti pályafutásának legfőbb állomásait. Hogy mi volt az agrárius mozga­lom és annak elképzelése? „Az agrárizmus, tisztelt uraim, nem más mint az a törek­vés, mely a nemzeti foglalkozási ágak részére a nekik természetes súlyoknál fogva ki­járó támogatást és gondoskodást igyekszik biztosítani.”­ Mindjárt e ponton érdemes megemlíteni, hogy a 19-20. század fordulóján Magya­rországon kettő olyan politikai-társadalmi felfogás haladt párhuzamosan, amely az agrárium, a paraszti világ felemelkedését kívánta sanyarú helyzetéből. A kettő közül az egyik a paraszti társadalom rétegeiben szerveződött agrárszocialista mozgalom­ként került a köztudatba, és olyan személyek fémjelezték, mint Szántó Kovács János, valamint olyan fogalmak, mint a híres-hírhedt „Viharsarok.” Ennek az irányvonalnak a hangadói meglehetősen sok elfoglaltságot adtak mind a csendőrség, mind az igaz­ságszolgáltatás szerveinek. E földmunkási szervezkedéssel párhuzamosan fejtette ki tevékenységét az agrárius neokonzervativizmus is. Vezető képviselői nem az alsó néprétegek közül kerültek ki, de azokkal mégis szoros kapcsolatban álltak, tudniillik a felettük elhelyezkedő földbirtokos arisztokraták voltak. A magyar főnemesek sorá­ból származott az agrárius neokonzervatívok politikai és szellemi vezetőjének méltán tekinthető gróf Károlyi Sándor (1831-1906) is, aki munkásságáért elismerésül meg­kapta Ferenc Józseftől a századfordulón az Aranygyapjas Rendet (a Habsburg-biro­­dalom legfontosabb és legrégibb kitüntetését), valamint halála után alig egy eszten­dővel Stróbl Alajos szobrászművész, közadományokból elkészítette Károlyinak az életnagyságtól nagyobb, egészalakos bronz-márvány szoborportréját, amelyet Buda­pesten a Mezőgazdasági Múzeum parkjában helyeztek el. Károlyi Sándor közéleti tevékenységének középpontjában a paraszti világban a mezőgazdasági szövetkezetek megteremtése állt. E munkáját siker koronázta. A fal­vak népe tömegével szervezett szövetkezeteket a maga számára, melyeket érdekvé­delmi és­­képviseleti szervként működtettek, a Károlyi által alapított és modellként szolgáló Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Hitelszövetkezet (1886), majd később a Hangya (1898) mintájára. Fontos ezt megemlíteni, mert napjainkban Magyarorszá­gon az első szövetkezetek létesítését mindenki a kommunistáknak tulajdonítja - téve­sen. Egyébként ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon - az egyébként nyugat-eu­rópai mintára szerveződő szövetkezeteket - Károlyi hozta be a köztudatba, valamint

Next