Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám - SZÁZADOK - ANKA LÁSZLÓ: Károlyi Sándor, az agráriusok vezére
AN KA LÁSZLÓ Károlyi Sándor, az agráriusok vezére (Bevezető) Károlyi Sándor grófról szóló dolgozatom elkészítésének legfőbb célja felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar politika, illetve politikai eszme és gondolkodás történetének számtalan ismeretlen, máig kellően meg nem világított fejezete található a könyvtárak polcain. Ezek halmazában a boldog békeidők második felében kicsírázó agrárius mozgalom és eszmék csak egy kicsi szeletet tesznek ki. Ráadásul az utókor által teljesen érintetlennek, feldolgozatlannak az agráriusok nézeteit és gyakorlati tevékenységét sem tekinthetjük, mert példának okáért Szabó Miklós történész a munkáiban helyet szorított e neokonzervatív irányzat eszméinek is. Tekintettel az ő értékelő-elemző tevékenységére, eredményeire és Cieger András ide vonatkozó észrevételeire a dolgozatban szigorúan azt vizsgálom, hogyan jelentek meg Károlyi Sándor gróf írásaiban és beszédeiben, választási programjaiban az agrárius neokonzervativizmus gondolatai, értékei és igyekszem bemutatni az agrárius arisztokrata életének és közéleti pályafutásának legfőbb állomásait. Hogy mi volt az agrárius mozgalom és annak elképzelése? „Az agrárizmus, tisztelt uraim, nem más mint az a törekvés, mely a nemzeti foglalkozási ágak részére a nekik természetes súlyoknál fogva kijáró támogatást és gondoskodást igyekszik biztosítani.” Mindjárt e ponton érdemes megemlíteni, hogy a 19-20. század fordulóján Magyarországon kettő olyan politikai-társadalmi felfogás haladt párhuzamosan, amely az agrárium, a paraszti világ felemelkedését kívánta sanyarú helyzetéből. A kettő közül az egyik a paraszti társadalom rétegeiben szerveződött agrárszocialista mozgalomként került a köztudatba, és olyan személyek fémjelezték, mint Szántó Kovács János, valamint olyan fogalmak, mint a híres-hírhedt „Viharsarok.” Ennek az irányvonalnak a hangadói meglehetősen sok elfoglaltságot adtak mind a csendőrség, mind az igazságszolgáltatás szerveinek. E földmunkási szervezkedéssel párhuzamosan fejtette ki tevékenységét az agrárius neokonzervativizmus is. Vezető képviselői nem az alsó néprétegek közül kerültek ki, de azokkal mégis szoros kapcsolatban álltak, tudniillik a felettük elhelyezkedő földbirtokos arisztokraták voltak. A magyar főnemesek sorából származott az agrárius neokonzervatívok politikai és szellemi vezetőjének méltán tekinthető gróf Károlyi Sándor (1831-1906) is, aki munkásságáért elismerésül megkapta Ferenc Józseftől a századfordulón az Aranygyapjas Rendet (a Habsburg-birodalom legfontosabb és legrégibb kitüntetését), valamint halála után alig egy esztendővel Stróbl Alajos szobrászművész, közadományokból elkészítette Károlyinak az életnagyságtól nagyobb, egészalakos bronz-márvány szoborportréját, amelyet Budapesten a Mezőgazdasági Múzeum parkjában helyeztek el. Károlyi Sándor közéleti tevékenységének középpontjában a paraszti világban a mezőgazdasági szövetkezetek megteremtése állt. E munkáját siker koronázta. A falvak népe tömegével szervezett szövetkezeteket a maga számára, melyeket érdekvédelmi ésképviseleti szervként működtettek, a Károlyi által alapított és modellként szolgáló Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Hitelszövetkezet (1886), majd később a Hangya (1898) mintájára. Fontos ezt megemlíteni, mert napjainkban Magyarországon az első szövetkezetek létesítését mindenki a kommunistáknak tulajdonítja - tévesen. Egyébként ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon - az egyébként nyugat-európai mintára szerveződő szövetkezeteket - Károlyi hozta be a köztudatba, valamint