Valóság, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2008-11-01 / 11. szám - SZÁZADOK - MISKOLCZY AMBRUS: Kazinczy Ferenc eredetiségéről: Rousseau, Herder, Kant vonzásában

MISKOLCZY AMBRUS: KAZINCZY FERENC EREDETISÉGÉRŐL 81 Iratot, akkor egyik levelében így vallott a szerzőnek Kazinczyról:,,Az ő erőszakos egyénisége volt az, ami egyéb szerencsétlen körülmények közrejátszásával háttérbe szorította Bacsányit s a Csokonaiék irányát Szerencsére Kisfaludy Károlyt nem tudta elnyomni, így is sikerült neki a magyar irodalom fejlődését kerek 40 esztendővel visszavetni, ti. Csokonai halála után ennyi idővel lépett föl Csokonainak egyenes utóda Petőfi Sándor, aztán Arany s velük a népies irány.” Mert „egy Kazinczy fanatizmusa kellett ahhoz, hogy elhitesse kortársaival, sőt az utókorral is, hogy az ő sa­játságosan elfogult egyoldalú ízlésének főérdeme volt a XIX. sz. eleji fölvirágzásban.” (Egyetemi Könyvtár Kézirattára, G 621 Török Pál levelei Szekfü Gyulának, 26.) Elképzelhető, hogy ez a hiedelem is hatott Szekfü Gyulára, akinek nézeteit azok változását és az el­avult verzió továbbélését máshol bővebben jeleztük (Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a liberaliz­mus között. Folyamatosság vagy megszakítottság? Egy magyar történészvita anatómiája. Bp., Lucidus Kiadó, 2007.). Furcsa népfront alakult ki: Németh László, mint tudjuk, ideologikus megfontolásokból a magyarság legnagyobb hibbantójának minősítette, mert szerinte megtörte a magyar irodalom fejlődésé­nek szerves fejlődési menetét felhígította a nyelvet és így hígmagyar egyik prototípusa lett szemben a mélymagyarok tragikus alakjaival, stb. Németh László feltehetően Babits Mihály ellenességét is rávetítette Kazinczy nyugatos orientációjának általa felvázolt torzképére. Úgy tűnik, hogy valamiféle Kazinczy­­neurózis alakult ki, amely saját természetéből követ­kezően nem mindig ismeri a logikát. Riedl Frigyes: Kazinczy Ferencz és a német irodalom. Bp., 1878. 31. : „Kazinczy minden téren első­sorban dilettáns; költő az erős fantázia híján, nyelvész anélkül, hogy helyes nézete volna a nyelvről, biográfus minden mélyebb jellemző tehetség nélkül. Nagy érdeme nem annyira abban rejlik, amit irt, hanem inkább abban, ami volt” Az új népfront mintha ezt is kétségbe vonná, Petőfivel szemben, aki Atlaszhoz hasonlította. 68 Csehi Lajos: Egység vagy különbözőség? Bp., 1990. 115. 69 Varga Pál: A nemzeti költészet csarnokai. Bp., 2005. 70 MTAKK, K 638/1.108. 71 Busa Margit: Térkép Kazinczy Ferenc levelezéséből. Széphalom, 1994.49-65. 72 André Gide: Prétextes. Paris, 1926. 33. 73 Kiss János: A magyar nyelvnek mostani állapotáról. Pest, 1806. 39., 122., 124., 126. 74 Erie Kedourie: Nationalism. Oxford, 2000. 13-26.; K. R. Minogue: Nationalism. New York, 1967. 62. 75 A magyar jakobinusok iratai. H. Szerk Benda Kálmán. Bp., 1952. 347. 76 Kazinczy Ferenc levelezése. XII. Szer­­. Váczy János. Bp., 1902. (továbbiakban: KFL XII.) 474. 77 Rohonyi Zoltán: „úgy állj meg itt, pusztán". Bp., 1996. 73. szerint a Bessenyei-Kazinczy-Csokonai- Berzsenyi-Kölcsey-Katona-féle nagy vonulatban az első, Bessenyei ,szinte egyetlen”, aki elmélyült a filo­zófiában, „végigpásztázza a filozófiatörténet számára legfontosabb vonulatát,” viszont filozofálása­­jellegze­tesen műfajidegen, s ezért kifejezésképtelen maradt.” Kazinczy „keresi a valót, és a szépben találja meg”. Wojciechowsky József: Sipos Pál élete és matemati­kai munkássága. Bp., 1932. 64. M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Bp., 1964.51-52. Makkai Ernő: Sipos Pál kisebb filozófiai művei. Szellem és élet, 1943. 3-4. sz. 159. Miskolczy Ambrus: Termékeny haragvások, avagy a Szabadság-óda „rejtélye” (Kazinczy Ferenc nyílt és rejtett dialógusa Batsányi Jánossal és Sipos Pállal). Holmi, 2007.2. sz. 145-167. Kazinczy: Pályám, 71. Jean-Jacques Rousseau: Emilé ou de l'éducation. Paris, 1966.383. KFL XXII. 11. Busa Margit: Kazinczy, a szabadkőművesek titkára. Széphalom, 1990.25-33. Váczy: Kazinczy, I. 112. KFL n. 51. Váczy: Kazinczy, I. 414. (továbbiakban: KFL ffl.) 288., 297., 302. KFL IV. 278. Kazinczy levele Szentgyörgyi Józsefnek. 1806. aug. 25. Kazinczy Ferenc levelezése. V. Szerk. Váczy János. Bp., 1894. (továbbiakban: KFLV.) 36. Kazinczy Ferenc: Természet oeconomiája. Szerk. Szilágyi Ferenc. Sátoraljaújhely, 1989. Váczy: Kazinczy, I, 350.; Hencze Béla: Kazinczy és a francia felvilágosodás. Bp., 1928.7-8. Gerecze Péter: Kazinczy Ferencz vallási és bölcselmi nézetei. Pécs, 1881.; Mezei Márta: Kazinczy világ­nézeti problémái. Irodalomtörténeti Közlemények, 1987-1988. 3. sz. 237-270. Kazinczy Ferenc levelezése. III. Szerk. Váczy János. Bp., 1890. (továbbiakban: KFL ül.) 35. KFL u. 518.; KFL ül. 36. KFL ffl. 47. Váczy: Kazinczy, I. 543. Biblia Kazinczy Ferenc szavaival. Szerk. Busa Margit. Bp., 1991. 150. Biblia Kazinczy Ferenc szavaival. 137. MTAKK, K 633/1. Kazinczy Ferenc: Az én Pandectám. 135. MTAKK, K 633/1. Kazinczy Ferenc: Az én Pandectám. 134. Kazinczy Ferenc levelezése. XXIII. Szerk. Berlász Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára, Fülöp Géza. Bp., 1961. (továbbiakban: KFLXXI.) 77. KFL XI. 201. Kazinczy Ferenc: Versek, műfordítások, széppróza, ta­nulmányok. Kazinczy Ferenc művei. II. Szerk. Szauder Mária. Bp., 1979. 15. KFL X. 297-298.; KFL XI. 112. Kazinczy Ferenc levelezése. XIV. Szerk. Váczy János. Bp., 1904. (továbbiakban: KFL XIV.) 22. 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107

Next