Valóság, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - NÉMETH GYÖRGY: Emberi sorsok és embertelen "reformok" az egészségügyi rendszer átalakítása és az orvostársadalom 1918-1919-nen
NÉMETH GYÖRGY: EMBERI SORSOK ÉS EMBERTELEN „REFORMOK” ... 27 sürgősebb és nagyobb feladatok várnak Magyarország orvosaira, szervezkednünk kell ezeknek a feladatoknak az érdekében és abban a biztos tudatban, hogy a közegészségügynek minden elősegítése írott malaszt az orvosok helyzetének méltó rendezése nélkül. ... A szakszervezet Magyarország orvosi karának minden jogos érdekéért a szociáldemokrata szervezkedés nagy erejével fog küzdeni s ezzel egyszersmind a haza legfájóbb sebeinek a közegészségügy rettentő hiányosságainak tetterős és radikális gyógyításáért is.” A felhívást az öttagú előkészítő bizottság (Hahn Dezső, Bíró Ödön, Glück József, Kammar Manó, Pártos Zoltán) tette közzé, mindannyian a munkásbiztosító alkalmazottai és a szociáldemokrata párt tagjai voltak. (A szociáldemokrata pártnak az összeomlás előtt alig több mint tíz orvos tagja volt.5) Egyúttal minden érdeklődőt meghívtak az előkészítő bizottság másnap este nyolc órára, az Országos Munkásbiztosító Pénztár felülvizsgáló intézetének vizsgálóhelyiségébe hirdetett értekezletére. Kétszáz orvos jelenlétében az értekezletből végül is alakuló ülés lett. Hahn Dezső „lelkes szavakban üdvözölte a nagy idők szellemét átérző orvosokat, megállapította azokat a nagy érdekeket, amelyek szükségessé teszik, hogy az orvosok a szociáldemokrata párt kebelében tömörüljenek. A szociáldemokrácia világmozgalma azt az új társadalmat fogja megteremteni, amelyben mindenki megkapja munkájának teljes ellenértékét ... [s amely] nem nélkülözheti az orvos produktív munkáját és kell, hogy ezt megbecsülje.” A szociáldemokrácia nem csupán a bérmunkások pártja, nyugtatta a magukra nembérjmunkásként tekintő és a szakszervezeti formától idegenkedő orvosokat, hanem „az emberiség megváltásáért küzdő tömegmozgalom”. De az orvosnak azért is helyt tud adni soraiban a szociáldemokrácia, mert bár nembérjmunkások, de nem is kizsákmányolok, mert az orvos „csak a maga munkájából él és joga van e munkája megbecsüléséért küzdeni.” És persze az is fontos szempont, hogy e zűrzavaros időkben a szociáldemokrácia - a kommunisták megjelenéséig - az egyetlen szervezett erő. A szakszervezet gyakorlati teendői közül az első az orvosok munkaközvetítő és tanácsadó irodájának felállítása volt, mely nyilvántartja az ország összes orvosi állását és „az állásnélküli, a harctérről hazatért és az itthoni viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudó [sic!] orvos elvtársakat álláshoz juttatja.” A tömeges belépésnek csak a nyitánya volt, hogy két nap múlva a Ferenc József Kereskedelmi Kórház orvosi kara tartott értekezletet „a mai társadalmi viszonyok között való elhelyezkedése ügyében”, s hogy e zűrzavaros időkben a biztos pont a szociáldemokrata orvosok szakszervezete, erről az annak képviseletében megjelent Török Lajos egyetemi tanár, Bíró Ödön és Goldner Viktor győzte meg a jelenlévőket, s még sok új Népszava és Szocializmus előfizetőt is sikerült toborozniuk. Egy hét múlva a Népszava már tömeges belépésről számol be, s arról, hogy „Nincs intellektuális elem, amelyből oly sokan tömörülnének a szociáldemokrata táborban.” (Ez végtére is természetes: az orvosok azt ismerték fel - ahogy majd 1945-ben is -, hogy megélhetésük egyre inkább az állam döntésein múlik, az államot pedig a politika szereplői igazgatják, ezért kell hozzájuk közel kerülni. Ez más értelmiségi szakmákra nem ennyire erősen volt igaz.) Bár a belépés tömeges, de a „gomba módra szaporodó orvosi gazdasági egyesületek és tanácsok címe sok orvost megtévesztett”, ezért tudatják, hogy „a szociáldemokrata párthoz csatlakozott orvosoknak csak egy szakszervezetük van ... Minden más orvosi egyesület, szervezet, tanács, akármilyen legyen is a címe, polgári alakulat, amelynek semmi köze a szociáldemokráciához”. S bár Budapest főváros közkórházainak orvosai egy másik szociáldemokrata szakszervezetbe tévedtek be, „azok csatlakozása is kívánatos”. (A szakszervezet első közgyűlése) A szociáldemokraták mellett hamarosan megjelentek a kommunisták. Meg sem kísérelték új, illetve saját szervezet létrehozását, hanem a szociáldemokrata párt által létrehozott szervezetek elfoglalása volt a céljuk, amit a tagság maguk