Valóság, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám - SZÁZADOK - NÉMETH GYÖRGY: Emberi sorsok és embertelen "reformok" az egészségügyi rendszer átalakítása és az orvostársadalom 1918-1919-nen

28 NÉMETH GYÖRGY: EMBERI SORSOK ÉS EMBERTELEN „REFORMOK” ... mellé állításával és a vezetés átvételével kívántak elérni. A rivalizálás nem nélkülözte az erőszakot sem, gyakoriak voltak a tettleges összetűzések, halálos áldozattal is járó vere­kedések, lövöldözések. Arató Emil visszaemlékezéseiben megörökítette a kor orvosainak hangulatát, véleményeit, tipikus megnyilvánulásait, egyes gyűlések lefolyását stb. A szakszervezet megalakulásának helyszínén három asztalt állítottak fel, melyeknél az ott kapott belépési nyilatkozatot vették át kitöltve és lajstromozták, s melyek elé szűk aj­tón át tódultak az orvosok. Az a hír terjedt el ugyanis, hogy akinek alacsonyabb belépési, illetve tagsági száma lesz, az bizonyos esetekben előnyt élvez. Nézte mindezt Arató Hahn Dezső és Bíró Ödön társaságában, „meghatódva a tényen, nem a látványon, és szinte egy­szerre mondtuk, nagyon halkan, hogy íme ezt is megértük. De egyebet is mondott Hahn, és ezekkel az emberekkel kell majd nekünk a szocialista egészségügyet megteremteni.'1'’ [Kiemelés - NGy] Arató nagy nehezen a Hungária körúti hatalmas helyőrségi kórházban kapott állást, melynek nagyszámú orvosi karától hallhatott véleményt az orvosok szakszervezetbe gyűjtéséről: „íme mi is a munkások nívójára kerültünk, ez köszönhető a forradalomnak, mi is szakszervezetbe szervezett orvosok vagyunk”. A pártokról is sokszor hangzottak el megjegyzések, de „ezek inkább összehangolt együttesekben hangzottak el, mert különben az orvos urak szörnyen tartózkodóak, zárkózottak voltak. A kommunistákról a lehető leg­rosszabb véleményük volt. A szociáldemokrata párttal még valahogy meg tudtak volna békülni, ha nem lettek volna benne munkások is”, a Jászi Oszkár­ vezette polgári radikális párttól is húzódoztak, kifogásolva a radikális elnevezést. A szakszervezet 16 tagú vezetésében a kommunisták rövid idő alatt elérték a paritást, nyolc szociáldemokrata mellett nyolc kommunista alkotta a végrehajtó bizottságot, a kom­munistákat egy-két kivétellel régebbről nem ismerték, fiatalok voltak (szociáldemokrata) mozgalmi múlt nélkül, legfeljebb a Galilei-körbe járhattak. A szociáldemokratákat Hahn, Bíró, Goldner Viktor, Berkes Jenő, Szőllős Henrik stb., a kommunistákat Bettelheim Frigyes, Lantos Albert,10 Ripper Borbála (Lantos felesége), Bloch, Rajka Ödön11 stb. kép­viselték, az elnök Hahn, a főtitkár Szőllős Henrik12 lett, ami valamicske szociáldemokrata fölényre utal, de a határok ekkor még nagyon elmosódottak. A tágabb (választmány-szerű) vezetőség „elég vegyes összeállítású volt, tagjai között sok volt az »aranypraxisú« orvos is, így polgári, nagypolgári mentalitásúak, akik összejöveteleinken, gyűléseinken nagyon igyekeztek az új államhoz való tartozásukat hangoztatni.” Arató konkrétan Mutschenbacher Tivadar13 magántanárról, Verebély Tibor sebészprofesszor tanársegédéről, a háborút végig­szolgált törzsorvosról emlékezett meg, aki egy gyűlésen „büszkén szónokolt, hogy mi ma­gyar orvosok sohasem tettünk különbséget beteg és beteg között, kórházainkban ... akár magyar, akár szerb, akár orosz betegről volt szó, egyforma elbánásban részesült”. Amire Arató azzal replikázott, hogy munkahelyén, a helyőrségi kórházban „külön tisztiszobák, tisztiápolónők vannak, és ez a körülmény valahogyan azt, amit tanár úr mondott, kellő ér­tékére szállítja le”. Nyilvánvaló, hogy a két fél nem ugyanarról beszélt. Mutschenbacher a gyógyító tevékenység orvosi tartalmáról, míg Arató - ezt talán természetesnek véve - a beteg elhelyezésének körülményeiről. A szakszervezet első közgyűlése egyedül Arató leírásában maradt ránk. Az eseményre a Sándor utcai régi képviselőházban (ma Bródy Sándor utca, Olasz Kultúrintézet) került sor. Az érdeklődők az üléstermet, a karzatot, a lépcsőket, az előcsarnokot is megtöltötték, sőt még az utcán is álltak. A napirendről hosszú vita folyt a vezetőségben, a kommunisták csak egyetlen napirendi pont, az orvosok helyzetének tárgyalását kívánták. A szociáldemokra­ták Budapestnek a csecsemők, a szoptatós anyák és a betegek szempontjából különösen fontos tej ellátásáról beszéltek volna, de nem zárkóztak el a kommunista javaslat második

Next