Valóság, 2009 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2009-04-01 / 4. szám - SZÁZADOK - NÉMETH GYÖRGY: Kórház és orvosok a XX. századi Budapesten

56 NÉMETH GYÖRGY: KÓRHÁZ ÉS ORVOSOK A XX. SZÁZAD ELEJI BUDAPESTEN az igazgató indokolt előterjesztésére, kivételesen egy, illetve kétszer egy évvel meghos­szabbíthatott. Azonban, ahogy az igazgatónak jó indokai voltak másodorvosaik szolgá­latának hosszabbítását kérni a polgármestertől, jó indokaik voltak a másodorvosoknak ugyanezt kérni az igazgatótól. A másodorvosok beadványukban elmondták, hogy fizetésüket és ellátásukat a közgyű­lés legutóbb 1894-ben állapította meg, azóta azonban „a megélhetési viszonyok köztudo­másúlag jelentékenyen súlyosbodtak”, miközben jövedelmük „nemhogy emelkedett volna, hanem lényegesen csökkent”, ami négy - két-két összefüggő­­ oknak volt tulajdonítható. Az első ok, hogy megszűnt a kórházi különbetegek intézménye; a második ok, hogy min­den kórházban jelentkezőt ingyenes orvosi tanácsban, illetve rendelésben kell részesíteni­ük, tekintet nélkül azok vagyoni viszonyaira, társadalmi állására és az orvosi beavatkozás sürgős vagy nem sürgős voltára (addig csak elsősegély nyújtására voltak kötelezve). A har­madik ok a kórházon kívüli magángyakorlat megnehezedése „a fővárosban a gyakorló or­vosok nagymérvű elszaporodása, az áldatlan [biztosító/segély] egyleti viszonyok folytán”, a negyedik ok pedig, hogy az utóbbi években kórházi elfoglaltságuk oly mértékben meg­nőtt, hogy az minden idejüket és erejüket igénybe veszi. Ez utóbbi nem csupán a betegek számának szaporodását jelentette, hanem az orvostudomány fejlődésének következtében a betegek vizsgálatának és kezelésének bonyolultabb, idő- és munkaigényesebbé váló voltát is (ekkor váltak tömegessé a laboratóriumi vizsgálatok, a sebészi beavatkozásoknak nem csupán a száma, hanem a nagysága-bonyolultsága is megnőtt, ekkor kezdtek elterjedni a fizikális gyógymódok stb.). Ráadásul az orvosgyakornokok száma „szembetűnő módon csökkent, míg azelőtt némely osztály szinte el volt halmozva fiatal orvosok seregétől, kik az osztályon hosszabb időt töltvén, adminisztratív és orvosi teendőink végzésében segítsé­günkre voltak, ma alig van gyakornok és számos osztály nélkülözi őket.” Ráadásul mun­kájuk még szaporodni fog, ha a kötelező kórházi gyakorlatról szóló rendelet 18 életbe lép, akkor elsősorban az ő feladatuk lesz a fiatal orvosnemzedékek gyakorlati képzése. Tehát míg a kórházon belüli és kívüli magángyakorlat valamikor jelentékeny mellék­­jövedelmet biztosított az orvosoknak, „ami által állásukhoz és művelt ember igényeihez képest megélhetésük biztosítva volt”, addig ez a későbbiekben megszűnt. De beadványuk­ban nem csupán fizetésük, ellátásuk és életkörülményeik javításáról, hanem egész későbbi orvosi pályájukról szó van. Követeléseiket hat pontban foglalták össze, melyből az (1)-(2) és a (6) pont foglalkozik fizetésük, ellátásuk és életkörülményeik javításával. Kérelmezik, hogy (1) az alorvosok fizetését 1200 koronáról 2000 koronára, a segédorvosokét 1000 koronáról 1600 koronára emeljék fel; (2) kórházi lakásuk fűtésén kívül kapjanak világítást, élelmezést és kiszolgá­lást is, valamint (6) legyen évi három hét szabadságuk, mikor is helyettesítésükről nem maguknak és nem saját költségükön kell gondoskodniuk, hanem ez hivatalból, automatiku­san megtörténik. Mindennél sokkal fontosabb azonban mindaz, ami jövőjükről szól. Kérik, hogy (3) a fővárosi hivatalos orvosi állások (tisztiorvosok, kerületi orvosok stb.) betölté­sénél a főváros kiérdemesült kórházi másodorvosként való szolgálata előnynek számítson. Valójában nem az volt a probléma, hogy ezt nem méltányolták megfelelően. Nem volt légből kapott az a sajtóban olvasható óhaj, hogy „ne kerületi kortesszolgálatokat jutalmaz­zanak a kerületi és tiszti orvosi állások betöltésével”,19 és az a meggyőződés sem, hogy a fővárosnál csak protekcióval lehetett orvosnak lenni, ahogy tisztviselőnek, tanítónak vagy bárminő alkalmazottnak is.20 Kérik továbbá, hogy (4) docentura (egyetemi magántanárság, mint tudományos fokozat megszerzése) nélkül is­­ „kik úgy hosszú kórházi szolgálatuk, mint kiváló szakképzettségük, tudományos és irodalmi működésük által arra rászolgálnak”

Next