Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2010-06-01 / 6. szám - NAPLÓ ÉS KRITIKA - KÓSA LÁSZLÓ: Ortutay Gyula naplója

KÓSA LÁSZLÓ: ORTUTAY GYULA NAPLÓJA gántermészetűeket is inkább regisztrálja, mint a jelentősebb hazai néprajzi eseményeket, amelyeket nem mindig tartott érdemesnek följegyezni. Akár a közéleti és kulturális szerep­lőket, nem egyszer erős, igencsak leminősítő kifejezésekkel és jelzőkkel illeti a néprajzos kollégákat is, álljanak bár vele személyes konfliktusban vagy se. Talán a külországiakkal kissé „elnézőbb”, de nem mindenkivel. Az 1960-as évek elejétől többször esik szó a naplóban egy akadémiai néprajzi kutató­hely alapításáról. Végre 1967. január 1-jén megalakul az MTA Néprajzi Kutatócsoportja, ami fölfogható úgy is, hogy a nagypolitikából távozó Ortutay Gyula ezt kapta „végkielé­gítésül”. Igaz azonban, hogy a korban néhány éves eltolódásokkal minden jelentősebb szaktudomány elérte az önálló kutatóintézeti rangot. Miért maradt volna ki a néprajz? Az viszont aligha vitatható, hogy közéleti tekintélye alapján ekkoriban Ortutay az egyetlen néprajztudós, aki intézetet alapíthatott. Egyidejűleg egyetemi pályája voltaképpen véget ért. A professzori cím megtartásával, és időnként előadás meghirdetésével főállása imm­­már az akadémiai kutatóhely igazgatósága. Jelen kötet végén határozottan tervezi, és ez a lehetőség megnyugtatja, hogy az új intézmény élén „berendezkedve” töltheti élete további esztendeit. Habár Elnöki Tanács-i tagságát és országyűlési képviselőségét haláláig nem adta föl, így is lett. Ennek az időszaknak a krónikáját azonban már a következő kötet tar­talmazza. (Ortutay Gyula: Napló II. 1955-1966. Szerkesztette és a jegyzeteket írta Markó László. Alexandra, Budapest, 2009. 644 o.)

Next