Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - ABLONCZY LÁSZLÓ: Honát és a színpadot vágyta hontalanságában

ABLONCZY LÁSZLÓ: HONÁT ÉS A SZÍNPADOT VÁGYTA HONTALANSÁGÁBAN... 39 művésznek a hazatérése. S ha már Rákosi alvilági kísérletét feltételeztük, van egy másik változat, ti. hogy az új, Nagy Imre nevével jelzett vezetés is gondolhatta: Páger a nyitás és a megbocsátás üzenetét jelentheti a hazai művészeti életben, sőt a nagyvilágba szóródott magyarságnak is. Eddig tehát a politikai és tán lépcsőházi gondolkodásunk arról a kulisz­­szák mögötti játékról, amelyről évtizedeken át semmit se tudhattunk. De most lássuk az ismert tényeket! Miközben Páger hazakészülődött, felgyorsultak az események, és mire 1956. augusztus 30-án megérkezett, Rákosi már röpült a hatalomból. A Darvas József vezette kulturális minisztérium dermedt tehetetlenséggel fogadta a művészt, aki szobáját elfoglalva a Gellért szállóban, várta az állami ígéretek beteljesítését, például azt, hogy visszaköltözzön egykori Tamás utcai villájába, amelyben a filmesztéta és író - és halála előtt elvtársai által meghurcolt - Balázs Béla özvegye lakott. Páger várt, élt, fogyasztott a Gellértben - és nem történt semmi. A szálloda vezetése a számla kiegyenlítését kérte a művésztől, de ő a magyar állami vezetésre mutatott: az ő ven­dégszeretetüket élvezi! Rákosi voltaképp jó szimattal spekulált, miszerint Páger feltűnése itthon robbantja és megosztja a művészi közéletet, pártja élén a jól bevált fasisztázással majd igazságot is oszthat. Csakhogy a XX. Kongresszuson elmondott Hruscsov-beszéd annyira felbátorította az országban az általános politikai nyugtalanságot, hogy Páger ügye már nem visszhangzott azzal a politikai és szakmai hullámveréssel, ami akár egy-két évvel korábban bekövetkezett volna. Mégis kérdés az idő távolából, oly jelentéktelen volt egykor Páger Antal hazatéréséről fellobbant vita, hogy említésre se érdemes az 1956 kézikönyve című kötet szerkesztőinek? Márpedig a művészeti szövetségek forradalom előtti, szeptem­ber-októberi bizottságában a Színházi Szövetségben nem a szakma megújulásának kérdése szerepelt napirenden, hanem Szilágyi Bea főtitkár, akit a szakma párt- és államvédelmi fe­lügyelőjének is tekintett. Ő pedig közölte a megjelentekkel: Páger személyében a fasiszta veszély tér vissza a színházi életbe. Október 23-án délután a Gellért téren is már menetelt a tüntető fiatalság, s nem tudjuk, hogy morajukat hallva tettetett fölénnyel, avagy elegyesen némi iróniával jegyezte meg Páger a nála vendégeskedő Magyar Bálintnak, a Néphadsereg Színház igazgatójának: „Ná­lunk az ilyesmi mindennapos.” Páger hazaérkezett, de a „nálunk”-at neki még Argentína jelentette. Arról Ágh István szép és megrendítő könyvében, az Októberi fogadalomban szól, hogy a szálló alagsorában elhelyezett alkalmi kórházba Páger gyakran lejárt „rádiót hallgatni, mesélni és józanságra inteni.” Páger a Néphadsereg Színházhoz szerződött; státusza volt, de szerepe nem, mert a 23-ai estét követően, amikor a Szent Johanna volt műsoron, a színház bezárt. Néphadsereget említettem, mert csak a forradalom kis idejét követően működhetett a hagyományt idézve Vígszínházként, majd újra zabinevét kellett, hogy visszavegye. Teltek a hangos és véres napok; Páger öntudatosan tovább várakozott a Gellért Szálló vendégeként; november 4-én hajnalban talán már arról is eltűnődött, hogy az amerikai hadsereg Argentínába mégse szokott bevonulni. Páger érkezett tehát, tucatnyi egykori kollégája és több mint százan a hazai színházi életből pedig távoztak a november 4-ét követő napokban, hetekben. Nagy személyiségek is búcsúztak a hazától, javukat örökre elvesztettük, a Nemzeti tagjai közül Bánk és Szak­mád Zoltán alakítója, Rajczy Lajos Kanadába távozott, és 1957 májusában Montrealban öngyilkos lett. 1974-ben Torontóban hasonlóképp végzett magával Juhász József, aki sok régi magyar fimben változatos szerepkörökben ma is feltűnik. Szörényi Éva az Egye­sült Államokban és a világot járva életét a magyar irodalom és az 1956-os forradalom képviseletének szentelte. Ferrari Violetta Nyugat-Németországban musicalek sztárjaként vált ismertté. Szabó Sándor angol nyelven nagysikerű előadások művésze lett, de 1976-

Next