Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - TOMPA ANNA - GEREBEN ÁGNES: Kábítószer és művészet

TOMPA ANNA - GEREBEN ÁGNES: KÁBÍTÓSZER ÉS MŰVÉSZET 79 vagy Richelieu, később számos író köztük Mme de Stael és Theophile Gautier nemcsak munkásságával tiltakozott kora társadalmának vélt vagy valódi visszásságai ellen, de ópi­ummámorba merülésével is el akarta űzni a polgári élet unalmát. Gautier és társai példáját számos más neves író, így Baudelaire, Cendrars, Colette, Apollinaire, Cocteau követte. Franciaországban, főként Párizsban és a kikötővárosokban 1840 körül már több száz fé­­lig-meddig titkos ópiumszívó barlang működött. Amikor Párizs még csak ismerkedett a hasissal, és hatását a vörösboréhoz méregette, az angol ifjúság a Kelet-Indiai Kereskedelmi Társaság előzékeny kiszolgálásának köszönhetően már egyszerre hódolt az ópiumszívás és a hasis élvezetének. 1821-ben megszületett Thomas de Quincey Egy ópiumevő vallomása című műve, amelyből a korabeli olvasó képet nyerhetett az ópium áldásos és átkos hatása­iról. Főleg a pszichikai függés lélektanát tárta fel előttünk az író, aki saját tapasztalatait írta meg. Eric von Stenback német származású homoszexuális nemesffjú az ópiumnak és az alkoholnak egyaránt rabjává vált. Az ő művei csak azért maradtak fenn az utókor számára, mert szoros összefüggést mutattak korai halálával: megírta a The Shadow of Death és a The Study of Death című, kultuszt teremtő műveit. 35 évesen meghalt, az angol romantika realista hátterű írásait hagyván az utókorra. Már 1857-ben újabb kábítószeres mű született a brit irodalomban, ezúttal Fritzhugh Lindlow tollából, A hasisevő címmel. Tudatmódosítás nélkül a 19. század számos nagy angol költője nem tudta elviselni a világot, így a kellékek között, amelyek az életet elviselhetőbbé tették számukra, a whisky mellett megtaláljuk a hasist és az ópiumot. Thomas de Quincey mellett Thomas Beddoes, Percy Bysshe Shelley, Lord Byron, John Keats, Walter Scott és Branwell Bronte is gyakran nyúlt drogokhoz kilátástalannak tartott élethelyzetekben, majd azoktól függetlenül is. Thomas de Quincey (1785-1859) Egy angol ópiumevő vallomásai című könyvében ír „az átkos kötelékről, amely fogva tartott”, majd így folytatja: „szétszakítottam, majdnem az utolsó láncszemig”, és önmagát kérdezi: „miképp is juthatott odáig egy értelmes lény, hogy fejét a nyomorúság ily rettentő igájába hajtsa?” A zártkörű hasis-klubok résztvevői között megtaláljuk Gautier­­t, Dumas-t, Victor Hugo-t, Balzacot és szinte az egész 19. századi párizsi bohém világot. Charles Baudelaire A mesterséges mennyországok című könyvében egyenesen a hasis és ópiumfogyasztás gyönyöreiről és borzalmairól írt. A franciák nagy szerencséjére a hasis­nak és az ópiumnak méltó vetélytársa volt a francia vörösbor, így némi bódulat eléréséért sokan inkább az utóbbit részesítették előnyben. Baudelaire maga így ír erről a Mesterséges mennyországok lapjain: „a bor jókedvűvé és társaságivá teszi az embert, a hasis elszigetel, a bor erősíti az akaratot, míg a hasis megsemmisíti azt”. A művészvilágnak tetszett a kele­ties életérzés: arab ruhába öltözve élvezték a hasis vagy a marihuána bódulatát, és időről­­időre arab kávéval frissítették elméjüket. A fiatalságot tömegesen lázba hozó zenei forradalmat az amerikai woodstocki pop­­fesztivál átütő sikere jelezte, és a Beatles életérzése testesítette meg. Forradalom volt ez a javából, egy újfajta viselkedés forradalma, a szabadság felhőtlennek vélt érzése, amelyet egyebek mellett a hippik hosszú haja, ápolatlan külseje, a drogok és a szabad szerelem élvezete jelképezett. Állítólag a fiatalok között elharapódzó droghasználatra, a sárga kap­szulákban kapható, ekkor nagyon divatos amfetamin-készítményekre utalt a híres Beatles szám a Sárga tengeralattjáró is, noha az együttes tagjai ezt tagadták. E különös világról szólt A szelíd motorosok című film, Jack Kerouac Úton című regénye, mint ahogy Salvador Dali és Vasarely némelyik képe is ezt az eltorzult világot ábrázolja. A kábítószer-fogyasztás káros hatásait mutatja a Beatles Help című dala: „Nem bízom magamban. Már meg is gondoltam magam, és kitárom a kapukat...” Könnyen lehet, hogy a szöveg Aldous Huxley Az érzékelés ajtói (1954) című nagyhatású könyvére utal, amely­

Next