Valóság, 2014 (57. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - Menyhay Imre: Libidóblokád és az életminőség a pszichoanalitikus gazdaságpszichológiai tükrében
MENYHAY IMRE Libidóblokád és az életminőség a pszichoanalitikus gazdaságpszichológia tükrében Ahhoz, hogy az elemzés címében jelzett témát a nem szakember számára is érthető formában intellektuális élményként tudjuk bemutatni, először szükséges a témával kapcsolatos fogalmakat tisztázni. (A hajtóerőpár) Freud szerint az élet forrása egy semleges őserő, amelyben már benne van az ellentétek, a plusz és a mínusz, a jó és a rossz, az élet és a halál formában való megjelenésének a lehetősége. Ennek az őserőnek a lényege titokzatos és irracionális, mert az emberi elme logikájával követhetetlen, ugyan eredetében semleges, de ugyanakkor mégsem az, mert az ellentétek megjelenésének lehetőségét is magában hordozza. Erre való tekintettel Freud nem talált megfelelő elnevezést, ami ennek a leírt értelemben irracionális őserőnek a lényegét ki tudta volna fejezni, ezért Es-nek (Ez-nek, Az-nak) nevezte. Az Es alapvető hajtóerő, amely csak egy parancsot ismer, hogy az életet - az egyedet és a fajt - fenn kell tartani. Az Es jól kifejezi a lényeget, egy olyan alapvető hajtóerőt, amelynek még konkrét nevet sem lehet adni. Találó, hogy Kosztolányi az Es-t Freud „Das Ich und das Es” című munkájának magyarra fordítása során ősvalaminek fordította. Az ősvalami rávilágít a freudi hajtóerők semleges jellegére. Az Es-nek „nincs lehetősége arra - szögezi le Freud hogy az énben szeretetet vagy gyűlöletet ébresszen. Az Es nem képes közölni, hogy mit akar; az Es-nek nincs szoros értelemben vett akarata.” (Freud XIII. 289.) Máshol: „Természetesen az Es nem ismer értéktételezéseket, nem ismeri a jót, a rosszat és az erkölcsöt.” (Freud XV. 81.) Az Es az evolúció folyamán lényegét nem változtatta. Ám ez még kevés: az Es VAN, az Es tehát nem változhat. Minél távolabb tekintünk vissza az evolúcióban, annál hamisítatlanabbul tudjuk az Es semleges jellegét nyomon követni, azaz azt, hogy az élvezetszerzésen nyugvó hajtóerőknek az élet az egyetlen célja, amelyben értéktételezésnek a morálkomplexum kifejlődése és a kultúra megjelenése előtt helye nincs. Az Es a lelkiélet struktúrájának egy eleme az én (öntudat) és a felettes én (a lelkiismeret) mellett. Freud az ént és a felettes ént is az Es-ből vezette le. Az Es-t hajtóerőpárként mutatta be: az egyik oldalon találjuk az életfenntartó erőket, a másikon az életelleneseket. Az utóbbit Freud halálhajtóerőnek nevezte, amellyel utólag maga sem volt megelégedve. A halálösztönként emlegetett halálhajtóerő kifejezés nem szerencsés. Az eredeti szövegben nem halálösztönről (nem Todesinstinktről), hanem halálhajtóerőről (Todestriebről) van szó, de még az utóbbi eredeti, Freud által bevezetett fogalom sem optimális. Freud sem volt vele maradéktalanul megelégedve, hiszen írja, hogy a halálhajtóerő (Todestrieb) kifejezés az életellenes és életfenntartó hajtóerők dualizmusának megfogalmazása közben a pusztulás és pusztítás megjelenítésére spontán jutott eszébe. „Az idők folyamán azonban oly mértékben megszoktam, hogy ma már nem tudok másképpen gondolkodni.” (Freud XIV. 478-179.) A hajtóerőpár egyensúlya az élet előfeltétele és egyben a társadalmi célösszeférhetőség mutatója. Az életfenntartó erők értelmében beszélünk individuális szinten embert formáló, a teremtést befejezni igyekvő hajtóerők ébresztette folyamatokról, személyiségképzésről, önerő fokozásról és az életellenes erők értelmezésében ezeknek az ellenkezőjéről. A hajtóerőpár mögött örömszerzés áll, ami legkézenfekvőbben a szexualitásban és az