Valóság, 2014 (57. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7. szám - Kapronczay Károly: Egy birodalom végórái: Törökország az első világháborúban
KAPRONCZAY KÁROLY: EGY BIRODALOM VÉGÓRÁI ok megtorpantak a kemény szerb ellenállás miatt, mindinkább német katonai segítségre szorultak. Nyugaton állóháborúvá alakult át a német-francia front, bár a német hadsereg a keleti fronton mélyen benyomult Oroszországba, a kettős front - miközben segíteni kellett a Monarchiának is - nagy terheket rótt a német hadvezetésre. Szükség lett a török hadsereg bevetésére is, főleg a Kaukázus vidékén, hogy az oroszoktól csapatokat vonjon el a keleti frontról. Valóban, 1914. október végén már nem lehetett tovább halogatni az Oszmán Birodalom hadba lépését: német kérésre Enver pasa a török flottát Szevasztopol és Odessza megtámadására vezényelte, ezzel szinte egy időben az angolok török kereskedelmi hajókat támadtak meg. Ezt követően Anglia, Franciaország és Oroszország viszszahívta diplomáciai testületeit Isztambulból, és ultimátumban kérték a német hadihajók kiutasítását a térségből. Mivel nem történt semmi, 1914. november 3-án Oroszország hadüzenetet küldött Isztambulba, majd két nap múlva ugyanezt tette Anglia és Franciaország is. Oroszország szorult helyzetbe került, a törökök hadba lépésével kialakult a veszélyes kaukázusi front, ahol a török erők fölényben voltak az oroszokkal szemben. A cár függetlenséget ígért az örményeknek és minden török földön élő kereszténynek, de szövetségeseitől katonai hadműveletek megnyitását kívánta Törökország ellen. Ennek célja, hogy más térségekbe vonzzák és lekössék a török hadsereget. Ez csak két térségben történhetett: a Dardanellák és a Szuezi csatorna vidékei. Az utóbbi gyorsan bevégződött, mivel a jelentős török erőket az angol csapatok elűzték a csatorna vidékéről. Igazán kemény harc a tengerszorosért indult. Másként alakult az orosz-török front: az ifjútörök vezetés az összes kaukázusi török népet egyesíteni akarta egy Taskent központú újabb török tartományban. Ez az „álom „mindvégig” élt a török vezetés háborús elképzelései között, annak ellenére, hogy a háború másként alakult. 1914. november elején az orosz hadsereg Örményországban, Erzum ellen indított támadást, amit a Hasszán Izzet pasa vezette 3. török hadsereg feltartóztatott, de a parancsnokságot átvevő Enver pasa két hadtesttel Szarikamisz irányában az oroszok hátába akart (1915 januárjában) kerülni, s itt a török hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett. Az új parancsnok, Havis Hakki pasa nehezen lett úrrá a helyzeten. Közben az Azerbajdzsánba betört török hadsereget az oroszok visszaszorították. A hullámzó frontokon a török veszteségek jelentősek voltak, a török vezetés elsősorban az örményeket okolta a veszteségekért, amiért elrendelte az örmények kitelepítését a török fennhatóságú területekről. A kitelepítés valóságos népirtássá fajult, legalább 2 millió ártatlan ember halálát okozta. Az örmények genocídiuma azóta is foglalkoztatja a világ közvéleményét. Más frontokon, így az iraki és iráni fronton a Perzsa-öbölben partra szállt angol hadsereg Basrán át Bagdad irányába nyomult előre, de a Nuredin bég vezette 6. török hadsereg feltartóztatta őket. Itt néhány hónapra állóháború alakult ki. Talán e siker hatására a 4. török hadsereg a Földközi-tenger mentén és a Vörös-tenger partjain elindult Szuez irányába, de a két felvonulási irány megakadt. Az angol hadvezetés lépett, Egyiptomot protektorátussá nyilvánította, ezzel kinyilvánította az Oszmán Birodalom fennhatóságának megszűnését, ám jelentős haderőt vont össze a csatorna mentén. E katonai manőverek idején került előtérbe a Dardanellák elfoglalásának haditerve. (A Dardanellák ostroma) A tengerszoros és környékének elfoglalása szárazföldi és tengeri erők összpontosított hadműveletét igényelte, de a francia hadvezetés - az európai nyugati front miatt - vonakodott szárazföldi akcióba bocsátkozni, viszont nem ellenezte a francia flotta részvételét a harcokban, így a katonai akció a flották által végrehajtott műveletként körvonalazódott. 1915. február 5-én a flotta megkezdte a Dardanellák külső erődjeinek