Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - SZÁZADOK - Pelle János: Józsefváros zsidó múltja (2. rész)
PELLE JÁNOS: JÓZSEFVÁROS ZSIDÓ MÚLTJA Józsefvárosi zsidók, fényes pályák és tragédiák írók és költők. Kiemelkedik közülük az úttörő, Molnár Ferenc (1878-1952), az első jelentős magyar író, aki Budapesten született, a városnegyed újonnan kiépült főútvonalán, a József körúton. A 83. sz. ház első emeletén, 1878. január 12-én látta meg a napvilágot. Szülőkerületében három tábla is őrzi emlékét: a József körút 83. számú bérházon, a Pál utca 2. számú épületen és a Molnár Ferenc tér 2. számú ház falán. A bérházat édesapja, Neumann Mór (1848-1907) építette, aki sebész volt, de sokáig üzemorvosként dolgozott: előbb a Margit hidat építő Eiffel-cégnél, majd a Ganz Gyárban. Kapcsolatokat tartott fenn a korai munkásmozgalom vezetőivel, a szociáldemokrácia megalapítóival, de barátja volt a Budapesten született, szintén orvos Max Nordau, aki Flerzl Tivadar mellett a korai cionizmus legjelentősebb teoretikusa és szervezője volt. Molnár fiatalon megismerte ezeket az embereket, és az általuk vallott eszméket. A magyar zsidók számára a szocializmus és a cionizmus egyaránt alternatíva volt. De Molnár egyik eszmekörhöz sem szegődött: a magyar nyelv és az irodalom vonzotta, s tartotta bűvöletében. Egész életműve az asszimiláció kimeríthetetlen témáját dolgozza fel, és a hazai tapasztalatokat olyan szellemesen, akkorra átéltséggel öntötte formába, hogy műveivel a maga korában az első világháború előtt és utána világsikert aratott. A világirodalom egyik legszebb ifjúsági regénye, Józsefvárosban játszódó Pál utcai fiúk is erről szól: Nemecsek Ernő szívből jövő szeretete a grund iránt, kötődése őt befogadó társaihoz, hősiessége és áldozatkészsége az író személyes érzéseiből, átélt élményeiből fakad. (A regény megjelenésének századik évfordulóján avatták fel a Pál utcai fiúkat megörökítő szoborcsoportot, Szanyi Péter alkotását a Práter u. 11. számú iskola előtt, ahova gyerekként Molnár is járt.) A Józsefvárosban játszódik az Üvegcipő c. nagysikerű darabja is. A városrész baloldali hagyományait örökítette meg 1918-ban írt, Andor című regényében: vallástalan zsidó főhőse egy ott élő, szervezett munkás lányába szeret bele, s ettől az érzéstől remél, végül hiába, megváltást. „A Kender utca egyik emeletes házában talált kiadó szobát, most ott lakott két nap óta. Több levegőt érzett maga körül, hogy divatos nőket és elegáns férfiakat nem látott. Ezeknek a szegény józsefvárosi házaknak az élete, amely alapjában véve éppoly nyomorult és szennyes volt, mint azé a másik társaságé, amelynek látása elől idemenekült, most tisztának és boldognak tűnt fel előtte. A szegény emberek és az idegen emberek más világot ringattak körülötte. »Nem gyógyulok meg itt - gondolta -, de talán egypár nappal tovább bírom.« Tegnap egész délután kisgyermekekkel játszott Gubásék udvarában. »Ha örökre köztük maradhatnék« - gondolta. Aztán, amikor a gyerekek hazaszéledtek, azon töprengett, hogy ez mind nem elég, mint menekülés az életből, idegenek közé, gyerekek közé, csupa olyan helyre, ahol állandóan mégse maradhatott meg. Tegnap este már ránézett a vacsoránál Kubényi Sándor, de még mindig nem szólt hozzá. Pedig említette az asztalnál, hogy egy időre ő is Juli kosztosa lett. Már kétszer-háromszor felmerült benne a gondolat: mindent otthagyni, idejönni, munkásnak lenni, a Kubényi Sándorok nyílt és bátor életét élni. De úgy össze volt törve benne minden, hogy ezt az eszmét mindannyiszor, ahányszor csak felmerült, szomorú mosollyal végezte ki. »Korábban kellett volna...« Aztán: »Pfuj, micsoda gyűlöletes dolog lehet ez az ő szemükben: egy gazdag úrfi, aki életundorában és bánatában úgy megy közéjük, mintha kolostorba vonulna.« Ezen a harmadik estén a két szocialistának nem terítettek Gubásék asztalán. Gyűlésen voltak, s ilyenkor kocsmában vacsoráztak. Andor szabadabbnak érezte magát. És ezúttal különösen kedves és nyugalmas volt az őszies este. Künn egy kis szél járt, s itt benn, a petróleumlámpa alatt az egész napi erős munkán üldögélő emberek szent csöndessége... Andor is pihenést érzett. Egész délután kóválygott a Józsefváros külső részein, egészen a Kálváriáig járt, bekalandozta a Köszöni utca, a Szűz utca vidékét, a hosszú Práter utcán