Valóság, 2019 (62. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 8. szám - MŰHELY - Kamarás István: Széljegyzetek József Attila olvasástörténetéhez

KAMARÁS ISTVÁN Széljegyzetek József Attila olvasástörténetéhez Veres Andrásnak (Országos olvasottság és kedveltség) Ha az olvasásszociológiai kutatások olvasottsági, kedveltségi, hatásossági adatai alapján szeretnék képet kapni József Attila fogadtatásáról és hatásáról, több okból sincsen könnyű dolgunk. A kurrens olvasmányok leggyakoribb szerzőinek élmezőnyében a legdivatosabb szer­zők szerepelnek, köztük költők a negyvenes-hatvanas években eléggé, később nagyon ritkán. Ennek egyik oka az, hogy amikor a kérdésben az „olvasmány” szerepel, legtöb­ben regényekre gondolnak, már a novellák is hátrányban vannak, nem is beszélve a ver­sekről. Amit egyértelműen megállapíthatunk, sem az 1947-ben (Levendel 1984, 4,122), sem az 1964-ben (Mándi 1968, 107, 122), sem az 1985-ben, sem pedig az 1996-ban (Gereben 1998, 90-95) legolvasottabb 20-25 szerző között nem szerepel költő. Elsőre úgy tűnik, más a helyzet a legkedveltebb olvasmányok és szerzők eseté­ben, hiszen 1947-ben Mitchell, Jókai, Remarque, Zilahy, Bromfield mögött Ady a 12. (Levendel 1984, 4:124), 1978-ban a legkedvesebb írók között Jókai és Berkesi után Petőfi következik, Ady a 10., Arany a 13., József Attila pedig a 17. helyet foglalta el. 1985-ben Jókai, Berkesi, Szilvási, Mikszáth és Móricz mögött Petőfi a 10. (Gereben 1989, 112), de már a legnagyobb olvasmányélményt jelentő művek szerzői között nem szerepel költő az első huszonöt között (Gereben 1989, 114). A felmérést megelőző évek­ben olvasott művek közül különösebben tetszők budapesti élmezőnyében 1947-ben még felbukkan Ady a 12. helyen (Levendel 1984,4,124). 1985-ben az országos listán az első tizenötben már nem szerepel költő. A „Ha Önt bármi okból hosszabb időre elszakíta­nák a kultúrától, és csak öt könyvet választhatna ki, melyek volnának azok?” kérdésre adott válaszok nehezebben értelmezhetők, mint az előbbiek, hiszen ezek a legnagyobb élményeken kívül, az identitást és a kulturáltságra vonatkozó „mit illik?”-hez igazodást is tükrözik. Másképpen kerül a „lakatlan szigetre” a Biblia és egy lektűr, és „elolva­­sottságukat” tekintve Dante és Petőfi. 1947-ben (Budapesten) sorrendben a Biblia, Ady, Madách, Az ember tragédiája, Shakespeare, Dante, Arany János, Petőfi Sándor, Babits Mihály, Tolsztoj, Kosztolányi, Dosztojevszkij és Goethe szerepel az eső tizen­kettőben (Levendel 1984, 4:124). 1985-ben ugyancsak a fővárosban a Biblia, Arany János, Dallos, Aranyecset, V. Hugo: Nyomorultak, Ady Endre, Radnóti Miklós és Sienkiewicz Quo vadis­a mögött a 8. helyen szerepel József Attila; a szerzők között a 14. helyen; az országos listán a 10., a szerzők között a 13. helyen (Gereben 1989, 117). Az is megfigyelhető, hogy minél kevésbé értékesebb művek szerepelnek az élme­zőnyében, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a következő húszban, harmincban vagy akár ötvenben költővel találkozhatunk, így az 1978-as lista költői - köztük József Attila is - a nyolcvanas, kilencvenes és a későbbi évekre fokozatosan hátrébb szorul­nak, Petőfi például a 3. helyéről a nyolcvanas években a 10., 1993-ra már a 18. helyre. 1978-ban még a felnőtt olvasók 6 százaléka említett verseket mint kedvenc olvasmányt, 1985-ben már csak 2 százalék (Gereben 1989, 108). Más - ámbár egyáltalán nem mellékes - kérdés, hogy mikor melyik József Attila kerül a „leg-ek” közé, az „avantgárd”, a „proletárköltő”, az „egzisztencialista” vagy az „istenes”?

Next