Valóság, 2021 (64. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Kortársunk, Erkel - Kiss Eszter Veronika: Kottával írt történelem. Párhuzamok Erkel Ferenc és Szörényi Levente életművében
76 KORTÁRSUNK, ERKEL keztében kezdődik, amikor az Illés együttes éppen azokban a napokban nyerte meg a táncdalfesztivált, amikor a prágai tavaszt eltiporták. Elindultak turnéra mint a táncdalfesztivál győztes együttese, és meg kellett állniuk az úton, mert szó szerint szembejöttek a tankok a magyar sorkatonákkal. Persze 1956-ról és úgy általában a rendszerkritikáról nem ekkor hallottak először az Illés tagjai, de világosan kimutatható, hogy ez az a pont, amikortól az erőteljesebb politikai üzenetű számok irányába indul a Szörényi-Bródy-páros. Ennek az eseménynek a folyománya az 1971 -ben megjelent úgynevezett „fehér lemez”, amelyen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából vett részletekre írt deatoratórium található, és amely a mai napig jelentősnek és aktuálisnak tekinthető akár zeneileg, akár mondanivalójában. Ha zeneileg nézzük, ez az első szvitszerű, összefüggő Szörényizenemű, amelynek nyitó tétele, a Te kit választanál? később az István, a király nyitószáma lett, tehát tagadhatatlan az összefüggés a két mű között. A másik kapcsolódási pont az, hogy az István, a király sem opera a szó igazi értelmében, sokkal inkább szvitszerű a szerkesztése. Azt is fontos megemlíteni, hogy itt jelenik meg elsőként hangsúlyozottan a tudatos üzenet, a politikai, társadalmi utalás. Erősíti a kapcsolatot a két mű között, hogy a Bánk bán és az István, a király bemutatásának körülményei is hasonlóak voltak. Az elnyomás, a jól eltalált párhuzamok egyfajta nemzeti ünneppé alakították mindkét bemutatót, és ehhez az érzéshez próbált minden előadás alkalmával visszatalálni a közönség. Nyilván annak is oka van, hogy bő 100 évnek kellett eltelnie, mire annyira megváltozott a zenei ízlés és a korstílus, hogy a Bánk bán mellé nemzeti operának odakerülhetett az István, a király is. Jelen tanulmányban a társadalmi-politikai párhuzamok mellett két fontos zenei kapcsolódási pontra fókuszálok az Erkel- és Szörényi-életműben, a népzene és az Erkel által megzenésített Himnusz motívumainak jelentőségére. A művek hangszerelési és zenei kapcsolódási pontjai: a népzene és a népi hangszerek Az egyik legfontosabb kapcsolódási pont Erkel Ferenc és Szörényi Levente között a népzene mint a nemzeti jelleg kifejezésének egyik legfontosabb eszköze, ezen belül pedig egyfelől a népi hangszerek zenekarba emelése, másfelől pedig a népzene feldolgozásának, megjelenítésének a módja és jellemábrázolási funkciója. Erkel népzenével való találkozása közismert: Pozsonyban hallotta Bihari Jánost hegedülni, és ez életre szóló élményt jelentett számára. A kortársak közül nem volt egyedül azzal a törekvésével, hogy a zenei nyelvet magyar népzenei, pontosabban népies műzenei elemekkel tegye magyaros jellegűvé, elég, ha csak Liszt Ferencet említjük. Tudjuk, hogy a verbunkos reneszánszát élte ebben a korszakban, virágzott a palotás és a csárdás, ugyanakkor tény az is, hogy Erkel Kolozsváron nemcsak népies műzenét, hanem számos magyar népdalt is hallott. Szörényi Levente találkozása a népzenével korábbi, mint a táncházmozgalom ’72-es megjelenése, sőt bizonyos értelemben éppen az ő egész korai, az Illés-számokban megjelenő népzenei feldolgozásai voltak azok a pontok, amelyek inspiráltak és a népzene felé fordítottak a táncházmozgalom elindítói közül sokakat, például Sebő Ferencet és Halmos Bélát, akik erről maguk is többször beszéltek. Ez tehát egy nagyon tudatos népzene felé fordulást és a kort megelőző népzenei ismereteket feltételez, hiszen az Illés alkalmazott már a hatvanas években népi hangszereket - citerát, furulyát -, illetve konkrét népdalokat dolgozott fel. Utóbbira példa a Bródy János által jegyzett Átkozott féltékenység című Illésszám, amely tulajdonképpen az ismert, Pátria-lemezen is megjelent Lajtha-gyűjtés 1942- ben rögzített Elmegyek, elmegyek kezdetű széki népdalának szó szerinti átemelése egy új, saját szöveggel, érdemben még a kísérő harmóniasor sem változik. Valóság • 2021. január