Városépítés, 1971 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Szokolay Örs: Mátészalka városközpont tervpályázata

Mátészalka városközpont tervpályázata Szokolay Örs Mátészalka az ország legkeletibb és egyik legfiatalabb városa. 1969. augusztus 1-én avatták várossá a 13 000 lakosú községet. Mindenesetre nem annyira építészeti megjelenése, mint inkább a környező település­­hálózatban elfoglalt helyzete révén jogosult a városi rangra. Járás­­székhely, és közlekedési központ, mert pl. vasútvonal 6 irányban ágazik el innen és közúton is a tőle keletre eső országrészek szinte kizárólag csak Mátészalka érintésével közelíthetők meg. Ingavándorforgalmi kör­zete igen nagy és kb. 200 000 ember lakik e körzeten belül. Legjelen­tősebb azonban kereskedelmi vonzáskörzete. A mátészalkai kiskeres­kedelem az általános rendezési terv vizsgálatai szerint mintegy 60—80 ezer fő teljes ellátását biztosítja. Az általános rendezési tervet, a korábbi egyszerűsített terv alapján (tervező: VÁTI: Laár Árpád) 1967-ben készítette el a Debreceni Ter­vező Vállalat. Tervező: Szokolay Örs. E terv alapgondolatai: 25 000 fős távlati lakosszám, a 49. sz. főforgalmi útnak a tömbbelsőkben vezetett új nyomvonala, a teherforgalmi (vasúti) pályaudvar kihelyezése a ter­vezett „nyugati” iparterületre. A terv kijelölte az akkor még „község” központjának a helyét és azokat a területeket, amelyek többszintes be­építésű lakóterületek lehetnek. A várossá nyilvánítás után, de különösen azután, hogy ismertté vált az a központi elhatározás, hogy Mátészalkán jelentős iparterület-előkészí­­tési és ipartelepítési munka indul meg, egyre másra jelentkeztek a vá­rosban a különböző beruházók. Ezek jó része a városközpontban igé­nyelt helyet: MSZMP székház, szálloda, Magyar Nemzeti Bank, rend­őrség, ügyészség, iparcikk áruház, üzletházak stb. A Városi Tanács ve­zetői jól látták, hogy a megindult beruházásokat csak úgy tudják terv­szerűen irányítani ha elkészül a városközpont részletes rendezési terve. Ennek a tervnek az elkészítéséhez gondolatok és megoldási lehetősé­gek beszerzése végett a Városi Tanács az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szakmai támogatásával zártkörű, meghívásos tervpályá­zatot bonyolított le. A tervpályázatra hat csoport kapott meghívást, s adta be tervét: 1. Debreceni Tervező Vállalat: Paksy Gábor, Palotás Lajos, 2. VÁTI: Schwarzenberger Ádám, Virág Lajos, 3. BUVÁTI: Mester Árpád, Kovács Balázs, Schwarczuk Ágnes, 4. NYIRTERV: Bán Ferenc, Kajati Attila, Kulcsár Attila, közlekedés: Veress Albert UVATERV, 5. Északterv: Fekete Miklós, közlekedés: Dávidházi Péter, zöldterületi konzulus: Bartus Elemér, 6. VÁTI: Kalata Gyula, Albóczi Lászlóné, közlekedés: Kálnoki Kis Sándor. A város vezetőiből és a meghívott szakértőkből álló Bíráló Bizottság a meghívásban közzétett összeg felemelésével 20 000,- Ft-os első díj­ban részesítette az 1. sz. pályatervet; 16 000,— Ft-os második díjban a 2. számút és 14 000,— Ft-os harmadik díjban a 6. számút, de éppen mert értékes gondolatokat tartalmaztak a másik három pályamunkát is megvásárolta. A magam részéről vallom, hogy még egy 1:­2000 magu tervpályázatnál sem az építészeti alakítás a döntő kérdés, hanem a területfelhasználás rendszere, a város közlekedési-, lakó-, közintézményterületeinek a vi­szonya, egyszóval szerkezeti rendszere. Miért? Talán azért, mert még nem találkoztam olyan építész tervezővel, aki ne talált volna jobb, szebb, okosabb megoldást arra az épületre, amelyet a városrendező el­helyezett. Úgy érzem, ez bizonyos határig rendjén is van. Másrészt az építési hatóságok egyre ritkábban engedélyeznek pl.: tervezett köz­­intézmény területére lakóház vagy tervezett közlekedési területre mondjuk közintézmény építést. Ilyen értelemben találtam nagyon hasznosnak a mátészalkai tervpályá­zatot. A beadott modellfotók bemutatásával szeretném elkerülni a ter­vek egyenkénti ismertetését. Inkább azokat a fontosabb konklúziókat mondom el, amelyeket a Bíráló Bizottság a pályaművekből leszűrt és amelyeket az ugyancsak bemutatott részletes rendezési terv elkészítése során igyekeztem egy tervben megvalósítani. Az első legfontosabb megállapításnak érzem, hogy a megadott meglehe­tősen bő közintézmény programot a jelenleg kialakult központ terüle­tének bővítésével a vasútállomás és a 49. sz. főforgalmi út között el le­het helyezni, úgy ahogyan azt az általános rendezési terv javasolta. A városközpont északi és déli lehatárolása tekintetében azonban már új gondolatok merültek fel. Az általános terv ugyanis megtartotta a város mai K­áNy-i irányú főutcáját, mint forgalmi tengelyt, az utca kiszéle­sítése árán. A pályázat bizonyította, hogy a nem túl nagy áldozattal megvalósítható északi és déli „tehermentesítő" út képes a járműforgalom igényeit ki­elégíteni. A főutca nehezen, lassan és költségesen létrehozható kiszéle­sítését szükségtelenné teszi, viszont lehetőséget nyújt arra, hogy a ma is sok üzletet tartalmazó főutca akár szakaszosan is, túlnyomóan gyalo­gos forgalmú utcává váljon. A tehermentesítő utakról az üzletek hátsó kiszolgálása megoldható. A vasútállomás és a 49. sz. út közötti végered- 1. díj: 1. sz. pályamű: Paksy Gábor, Palotás Lajos DTV S Qad­áft : '­­ 1 2. díj: 2. sz. pályamű: Schwarzenberger Ádám, Virág Lajos VÁTI 27

Next