Városépítés, 1977 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám - JOGI ROVAT - Bakács Tibor

lajdonostársak között fennállott tulaj­donközösséget és tulajdoni arányt a cseretelek adásakor változatlanul fenn kell tartani. A kellő mennyiségű cseretelekről való gondoskodás — az új szabályozás szerint is — a fővárosi, városi illetőleg községi tanács feladata. Az ilyen célra szükséges területeket házhelyterületet kijelölő határozattal le kell határolni, és ezt kö­vetően kell gondoskodni a telkek kiala­kításáról. A kialakítás részletes szabá­lyait a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 21.) ÉVM számú rendelet 8—16 §-ai tartalmazzák. A be nem építhető telekért nagyobb értékű cseretelek is adható, ha a tulaj­donos azt elfogadja és az értékkülönbö­zet megfizetését vállalja. Ha a cseretelek kisebb értékű, az értékkülönbözet a tulajdonost illeti meg. Az értékkülönbözetet és megfizetésének módját a kisajátítási kártalanítás szabá­lyai szerint kell megállapítani. Ha a tu­lajdonos nem fogadja el a nagyobb értékű cseretelket, vagy ha az értékkülönbözet megfizetését nem vállalja, részére egy alkalommal egy másik cseretelket kell felajánlani. Annak természetesen nincs jogszabályi akadálya, hogyha a cseretel­ket adó szerv több ilyen célra felhasz­nálható telekkel is rendelkezik, hogy ezek közül választási lehetőséget bizto­sítson a tulajdonosnak. Az elmúlt év végéig a cseretelekadásra vonatkozó hatósági jogkört a testületek gyakorolták. Az új szabályozás szerint a cseretelek adása ügyében az elsőfokú hatósági jogkört a fővárosban a kerületi, városban a városi tanács végrehajtó bizottságának építésügyi feladatot el­látó szakigazgatási szerve, megyei vá­rosban a kerületi hivatal, nagyközségben és községben pedig a községi szakigaz­gatási szerv gyakorolja. A fentiekből kitűnően község esetében a cseretelek­adásra vonatkozó hatósági jogkört ak­kor is a községi szakigazgatási szerv gyakorolja, ha egyébként az építésügyi hatóság jogkör gyakorlására nem jogo­sult. A cseretelek adására vonatkozó határo­zatot vissza is lehet vonni, ha a tulajdo­nos beépítési kötelezettségét az előírt és esetleg meghosszabbított határidőben nem teljesítette, illetőleg a határidő meghosszabbítása iránt előterjesztett kérelmét jogerősen elutasították. Ab­ban az esetben azonban, ha az állam tu­lajdonába került telket már időközben felhasználták, a határozatot nem lehet visszavonni. A 10/1977. (I. 28.) ÉVM számú rendelet a cseretelekadás szabályainak megálla­pítása mellett tartalmazza a telekalakí­tási és építési tilalom elrendelésére vo­natkozó részletes szabályokat is. Egy­értelműen meghatározza, hogy a tilal­mat a rendezési terv végrehajtásának biztosítása céljából a terv jóváhagyására jogosult szerv, vagy ha az nem rendelke­zett, és egyéb esetekben a területfel­használás engedélyezésére jogosult épí­tésügyi hatóság rendeli el. A tilalom elrendelését határozattal kell közölni a tilalommal érintett földrészle­tek tulajdonosaival (kezelőivel, hasz­nálóival). A határozat közlésére — az előző szabályozástól eltérően — köz­szemlére tétel útján csak akkor kerülhet sor, ha a város (község) területének egy­­egy meghatározott részére elrendelt tilalom száz földrészletnél többet érint. A határidő nélkül visszavonásig érvényes építési tilalom elrendelését közlő jog­erős határozatot az építésügyi hatóság­nak — a tilalomnak az ingatlannyilván­tartásba (telekkönyvbe) való bejegyzése végett — a földhivatallal is közölni kell. Az építési tilalomból fakadó korlátozá­sok csökkentése érdekében került elő­írásra az, hogy a fennálló építési tilal­makat — a rendezési tervek figyelembe­vételével — 1978. december 31-ig folyamatosan felül kell vizsgálni és a szükségtelenné vált tilalmakat meg kell szüntetni. 36 Bakács Tibor 1912-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a Budapesti Egyetem Orvos­­tudományi Karára nyert felvételt, ahol 1936-ban orvossá avatták. Ságvári Endre szervezte be a Haladó Diákok Pártjába, mely az illegális kommunista mozgalom fedőszerve volt. 1935-ben lett a párt tagja. 1938 márciusában a Kommunista Párt felhívására Spanyolországba ment és ott mint a nemzetközi brigád főhadnagy-orvosa, majd a Spanyol Köztársaság katonai frontjának összeomlása után, 1939 februárjából a francia hadsereg egyik munkaszolgálatos zászlóalj orvosaként küzdött a fasizmus ellen. A francia hadsereg összeomlása után hazamenekült, 1942-ben Budapestről munkaszolgálatra vitték, ahonnan 1944 decemberé­ben Budapestre visszaszökve kapcsolódott be újra az illegális párt munkájába. 1945 januárjától Budapest XIV. kerületének tisztiorvosa, majd Szeged járványügyi kormánybiztosa. 1945 júniusától Budapest főváros helyettes tisztifőorvosa, majd 1948- tól tisztifőorvosa lett. 1951-től 1957-ig a János Kórház igazgató főorvosa (közben 1955 februárjától 1956 májusáig a koreai magyar vöröskereszt kórház igazgató főorvosa is). 1957-től 1974-ig az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója, 1962-től haláláig az Orvostovábbképző Intézet Közegészségtan-Járványtan Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Meghívott előadóként vett részt a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetem, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen folyó szakmérnök képzésben. Bakács Tibornak jelentős érdemei vannak a közegészségügy és járványügyszolgálat, valamint a főváros egészségügyi szakszol­gálatának háború utáni újjáépítésében és újjászervezésében; tevékenységéért a főváros Pro Urbe díját és a Munka Érdemrend Arany fokozatát kapta. Fővárosi tanácstag, az Egészségügyi és Szociálpolitikai Állandó Bizottság elnöke volt. Bakács Tiborban a település-egészségügy nemzetközileg is elismert képviselőjét vesztette el. Az orvostudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia és az Egészségügyi Minisztérium Egészségtudományi Szakbizottságának, valamint a Magyar Higiénikus Társaságnak, továbbá a Higiénikus Társaságok Világszövetségének elnöke volt. Szakmai tudományos tevékenysége a település-egészségügyre, a környezetvédelemre, a rohamos városiasodás ártalmainak megelőzésére irányult, tanítványainak, hallgatóinak szuggesztív erővel adta át tudását. Bel- és külföldi szaklapokban, illetve kiadóknál kb. 100 tudományos dolgozata, tankönyve, illetve monográfiája jelent meg. Utolsó műve a „Környezetvédelem” c. könyv a közelmúltban jelent meg. Bakács Tibor a Magyar Urbanisztikai Társaság alapító tagja és 1976-ig alelnöke volt. Egész életműve szakmaközi jellegű: olyan szemlélet érvényre juttatását igyekezett előmozdítani, mely a település-egészségügy kérdéseit az urbanisztika tágabb össze­függéseibe ágyazva műveli. Munkásságáért 1976-ban Hild János emlékéremmel tüntették ki.

Next