Városépítés, 1978 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - Füle Lajos: Épületfelújítások és tatarozások

alapozni. E tervfajta feladata a nagy távlatban és a hosz­­szú távon szükséges lakások számának, összetételének, a megmaradó és az új lakóterületek s a megtartandó, felújítandó lakásállomány helyének, nagyságának, főbb jellemzőinek — színvonalának — meghatározása; ezen belül — a jelenlegi lakáshelyzet feltárása és kritikai értéke­lése, a lakásállomány nagysága, állaga, összetétele, a lakóépületek állapota, avultsága, a lakóterületek szerkezeti alkalmassága a lakásépítési tevékenység tendenciái szempontjából; — a távlati igények meghatározása a megmaradó és építendő lakásszám, a távlati lakásállomány össze­tétele szempontjából ; — a lakásépítési és felújítási politika elveinek kialakí­tása, továbbá a rekonstrukció módjának, mértéké­nek, területeinek, a szabad és a rekonstrukciós területeken építhető lakások számarányának meg­határozása;­­ intézkedési és ütemezési javaslatok kidolgozása. A korszerű általános rendezési tervek gondos feltáró vizsgálatok alapján nagy gondot fordítanak a rehabili­tációs jellegű lakóterületek kijelölésére, s a lakásfel­újítást egyenragú feladatként kezelik a lakásépítéssel. (Legyen szabad zárójelben megemlítenem, hogy Svéd­országban pl. belső fekvésű városrészekben az új lakás­ár 80%-áig is érdemesnek tartják a lakások, ill. lakó­házak felújítását, az NDK-ban pedig az új lakásár 70%­­áig gazdaságosnak ítélik a lakásfelújítást!) Már az általános rendezési terv kidolgozása során érvé­nyesíteni kell azt a célkitűzést, hogy a felszabadulás előtt létesített lakásállománynak az a része, amelynek felújítása műszakilag és gazdaságilag szóba jöhet, egy minőségileg s funkcionálisan jobb állományként, hasz­nálati értékének relatíve jelentős megnövelésével áll­hasson a lakosság rendelkezésére. Az általános rendezési terv, azon belül az általános szabályozási és intézkedési terv jelöli ki a városnak azo­kat a területeit, amelyekre az építési feladatok és fel­tételek tisztázásához, valamint az építésügyi hatósági tevékenység ellátása érdekében részletes rendezési tervet kell készíteni. Az épületfelújítások helyét, módját, mértékét városren­dezési szempontból közelebbről meghatározó tervfajta, a részletes rendezési terv. Ez a tervfajta — részletes vizsgálatok alapján — funk­cionálisan összefüggő területre készül, s annak mérnöki­építészeti kialakítását határozza meg műszaki és kapaci­tásadatokkal, méretezés eredményeként s egyben rög­zíti a megvalósítás rendszerét és sorrendjét is. A részletes rendezési terv a jellemző területfelhasz­nálási kategórián belül készülhet — beépítetlen, — rekonstrukciós, — rehabilitációs, — konzervációs jellegű területre, vagy — legtöbbször — ezekből össze­tett, vegyes jellegű területre. Az egységes értelmezés érdekében szükséges a fogal­mak városrendezési szempontból történő meghatá­rozása. Ezek szerint: — A rekonstrukció (átépítés) — szűkebben értelmezve —a jelenlegi állapot túlnyomó részben való felszá­molását, a településrész új szerkezetének és ennek megfelelően új úthálózat, funkció és épületek stb. kialakítását jelenti. — A rehabilitáció (felújítás) a településrész jelenlegi úthálózatának túlnyomó részben történő — esetleg átértékelt — megtartását, az avult állagú épületek elbontását, a területek beépítését és a meglevő, megmaradó épületek felújítását, korszerűsítését jelenti. — A konzerváció (helyreállítás) a történeti, műemléki értéket képviselő úthálózat — elsősorban a mű­emléki védettségű területeken, városközpontok­ban történő — megőrzését és az épületek korszerű­sítését jelenti, az épületállomány túlnyomó részének megőrzésével. A meghatározásokból nyilvánvaló, hogy az épületfel­újítási tevékenység jellegénél fogva a rehabilitáció és a konzerváció körébe tartozik, a köznapi szóhasználat azonban legtöbbször ezeket a feladatokat is a rekon­strukció tágabban értelmezett témakörébe sorolja. Külön is ki kell emelni a részletes rendezési tervezés­nek azt a speciális tervfajtáját, amit találóan talán rehabilitációs részletes rendezési tervnek nevezhetnénk. Olyan tervfajta ez, amely különleges tartalmat és rész­letességet igényel az előkészítéstől (városszerkezeti vizsgálat, összetett épületvizsgálat, lakásstruktúra és szociológiai jellegű vizsgálatok, tulajdonviszonyok vizsgálata stb.) az átépítési-felújítási programon át a tervi munkarészek elkészítéséig. Részben a műemléki rekonstrukciós tervhez, részben a beruházásokat köz­vetlenül előkészítő, ún. ,,A”-típusú részletes rendezési tervhez hasonlítható, valójában azonban csak a kísérleti tervezések és építkezések eredményeként nyerheti el pontos és legcélszerűbb tartalmát. Nagyon alapos elő­készítést kívánó, munkaigényes, praktikus szemléletű és tartalmú, következetes helyszíni művezetést igény­lő tervfajta ez, amely mindemellett a rugalmasságot sem nélkülözheti. E tervfajtának, ill. a rehabilitációs területek tervezé­sének még egy speciális igényéről kell szólnom, ez pedig a területfelhasználási normatívák speciális értel­mezésére és bizonyos mértékű módosítására irányul, s szakmánk egyik megoldásra váró feladatát képezi. Az ilyen területeken ugyanis helye és indoka lehet a több­szörös terület felhasználásának, meghatározott tömbök­ben a funkciók egymás fölé rétegeződésének (pl. a budapesti belső kerületekben), ennek megfelelően egyes területfelhasználási mutatók vonatkozásában engedményeket kell és lehet tenni, ill. ilyen esetekben megfelelő sávban mozgó normatívákat kell és lehet kidolgozni, majd alkalmazni. A felújítást megalapozó, ill. meghatározó városrende­zési tervfajták és feladatfajták tartalminak részletesebb ismertetése itt és most nem lehetséges. E helyett sum­­másan annak a korszerű szemléletmódnak az ismételt kifejezésre juttatása tartozik ide, hogy az épület- és lakásfelújítási programnak a város egészét átfogó fejlesz­tési koncepcióból kell következnie, az általános rende­zési tervben és a részletes rendezési tervekben meghatá­rozott feladatok, megoldások összefüggés­rendszerébe kell illeszkednie, és a városrendezési terveket átható város­­fejlesztési politika keretében kell megvalósulnia. Ez nem is történhet másként, hiszen „aki házat mond, várost mond”. Az épületfelújításoknak, tatarozásoknak az említett városrendezési tervek keretében illeszkedő részlete­zett feladatait, konkrét megoldási módozatait — épü­lettömbök felújítása tömbbelső korszerűsítéssel (pl. Eger), városképi és idegenforgalmi igényű sortatarozás (pl. Budapest, Rákóczi út), történeti városrész felújí­tása (pl. Sopron belvárosa) stb. — valamint a témára vonatkozó hazai és külföldi tapasztalatokat, állásfog­lalásokat a továbbiakban érdemes lenne részletesen ismertetni és illusztrálni. És végül még egyet. Senki előtt nem titok, hogy a lakás­­felújítás területén több évtizedes lemaradásban va­gyunk, s ez a lemaradás növekvő tendenciát mutat. Vagy a lakásépítésre fordítható keretek és kapacitások jelentős részének felújításra történő előirányzása, vagy nemzeti jövedelmünk bizonyos hányadának e célra való biztosítása szükséges ahhoz, hogy halmozódó feladataink végképpen elvégezhetetlenekké ne váljanak. Országos méretekben és arányokban kell tehát felmérnünk és végiggondolnunk, milyen anyagi, erkölcsi, társadalmi károk származnak abból, ha bizonyos felújításra pre­desztinált területekre 20, 30, esetleg 50 év múlva kerül­het sor, amikor már a ma épülő új városrészek fel­újítása is időszerűvé válik.­­ Sortatarozás a Szent István körúton

Next