Városépítés, 1978 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Füle Lajos: Épületfelújítások és tatarozások
alapozni. E tervfajta feladata a nagy távlatban és a hoszszú távon szükséges lakások számának, összetételének, a megmaradó és az új lakóterületek s a megtartandó, felújítandó lakásállomány helyének, nagyságának, főbb jellemzőinek — színvonalának — meghatározása; ezen belül — a jelenlegi lakáshelyzet feltárása és kritikai értékelése, a lakásállomány nagysága, állaga, összetétele, a lakóépületek állapota, avultsága, a lakóterületek szerkezeti alkalmassága a lakásépítési tevékenység tendenciái szempontjából; — a távlati igények meghatározása a megmaradó és építendő lakásszám, a távlati lakásállomány összetétele szempontjából ; — a lakásépítési és felújítási politika elveinek kialakítása, továbbá a rekonstrukció módjának, mértékének, területeinek, a szabad és a rekonstrukciós területeken építhető lakások számarányának meghatározása; intézkedési és ütemezési javaslatok kidolgozása. A korszerű általános rendezési tervek gondos feltáró vizsgálatok alapján nagy gondot fordítanak a rehabilitációs jellegű lakóterületek kijelölésére, s a lakásfelújítást egyenragú feladatként kezelik a lakásépítéssel. (Legyen szabad zárójelben megemlítenem, hogy Svédországban pl. belső fekvésű városrészekben az új lakásár 80%-áig is érdemesnek tartják a lakások, ill. lakóházak felújítását, az NDK-ban pedig az új lakásár 70%áig gazdaságosnak ítélik a lakásfelújítást!) Már az általános rendezési terv kidolgozása során érvényesíteni kell azt a célkitűzést, hogy a felszabadulás előtt létesített lakásállománynak az a része, amelynek felújítása műszakilag és gazdaságilag szóba jöhet, egy minőségileg s funkcionálisan jobb állományként, használati értékének relatíve jelentős megnövelésével állhasson a lakosság rendelkezésére. Az általános rendezési terv, azon belül az általános szabályozási és intézkedési terv jelöli ki a városnak azokat a területeit, amelyekre az építési feladatok és feltételek tisztázásához, valamint az építésügyi hatósági tevékenység ellátása érdekében részletes rendezési tervet kell készíteni. Az épületfelújítások helyét, módját, mértékét városrendezési szempontból közelebbről meghatározó tervfajta, a részletes rendezési terv. Ez a tervfajta — részletes vizsgálatok alapján — funkcionálisan összefüggő területre készül, s annak mérnökiépítészeti kialakítását határozza meg műszaki és kapacitásadatokkal, méretezés eredményeként s egyben rögzíti a megvalósítás rendszerét és sorrendjét is. A részletes rendezési terv a jellemző területfelhasználási kategórián belül készülhet — beépítetlen, — rekonstrukciós, — rehabilitációs, — konzervációs jellegű területre, vagy — legtöbbször — ezekből összetett, vegyes jellegű területre. Az egységes értelmezés érdekében szükséges a fogalmak városrendezési szempontból történő meghatározása. Ezek szerint: — A rekonstrukció (átépítés) — szűkebben értelmezve —a jelenlegi állapot túlnyomó részben való felszámolását, a településrész új szerkezetének és ennek megfelelően új úthálózat, funkció és épületek stb. kialakítását jelenti. — A rehabilitáció (felújítás) a településrész jelenlegi úthálózatának túlnyomó részben történő — esetleg átértékelt — megtartását, az avult állagú épületek elbontását, a területek beépítését és a meglevő, megmaradó épületek felújítását, korszerűsítését jelenti. — A konzerváció (helyreállítás) a történeti, műemléki értéket képviselő úthálózat — elsősorban a műemléki védettségű területeken, városközpontokban történő — megőrzését és az épületek korszerűsítését jelenti, az épületállomány túlnyomó részének megőrzésével. A meghatározásokból nyilvánvaló, hogy az épületfelújítási tevékenység jellegénél fogva a rehabilitáció és a konzerváció körébe tartozik, a köznapi szóhasználat azonban legtöbbször ezeket a feladatokat is a rekonstrukció tágabban értelmezett témakörébe sorolja. Külön is ki kell emelni a részletes rendezési tervezésnek azt a speciális tervfajtáját, amit találóan talán rehabilitációs részletes rendezési tervnek nevezhetnénk. Olyan tervfajta ez, amely különleges tartalmat és részletességet igényel az előkészítéstől (városszerkezeti vizsgálat, összetett épületvizsgálat, lakásstruktúra és szociológiai jellegű vizsgálatok, tulajdonviszonyok vizsgálata stb.) az átépítési-felújítási programon át a tervi munkarészek elkészítéséig. Részben a műemléki rekonstrukciós tervhez, részben a beruházásokat közvetlenül előkészítő, ún. ,,A”-típusú részletes rendezési tervhez hasonlítható, valójában azonban csak a kísérleti tervezések és építkezések eredményeként nyerheti el pontos és legcélszerűbb tartalmát. Nagyon alapos előkészítést kívánó, munkaigényes, praktikus szemléletű és tartalmú, következetes helyszíni művezetést igénylő tervfajta ez, amely mindemellett a rugalmasságot sem nélkülözheti. E tervfajtának, ill. a rehabilitációs területek tervezésének még egy speciális igényéről kell szólnom, ez pedig a területfelhasználási normatívák speciális értelmezésére és bizonyos mértékű módosítására irányul, s szakmánk egyik megoldásra váró feladatát képezi. Az ilyen területeken ugyanis helye és indoka lehet a többszörös terület felhasználásának, meghatározott tömbökben a funkciók egymás fölé rétegeződésének (pl. a budapesti belső kerületekben), ennek megfelelően egyes területfelhasználási mutatók vonatkozásában engedményeket kell és lehet tenni, ill. ilyen esetekben megfelelő sávban mozgó normatívákat kell és lehet kidolgozni, majd alkalmazni. A felújítást megalapozó, ill. meghatározó városrendezési tervfajták és feladatfajták tartalminak részletesebb ismertetése itt és most nem lehetséges. E helyett summásan annak a korszerű szemléletmódnak az ismételt kifejezésre juttatása tartozik ide, hogy az épület- és lakásfelújítási programnak a város egészét átfogó fejlesztési koncepcióból kell következnie, az általános rendezési tervben és a részletes rendezési tervekben meghatározott feladatok, megoldások összefüggésrendszerébe kell illeszkednie, és a városrendezési terveket átható városfejlesztési politika keretében kell megvalósulnia. Ez nem is történhet másként, hiszen „aki házat mond, várost mond”. Az épületfelújításoknak, tatarozásoknak az említett városrendezési tervek keretében illeszkedő részletezett feladatait, konkrét megoldási módozatait — épülettömbök felújítása tömbbelső korszerűsítéssel (pl. Eger), városképi és idegenforgalmi igényű sortatarozás (pl. Budapest, Rákóczi út), történeti városrész felújítása (pl. Sopron belvárosa) stb. — valamint a témára vonatkozó hazai és külföldi tapasztalatokat, állásfoglalásokat a továbbiakban érdemes lenne részletesen ismertetni és illusztrálni. És végül még egyet. Senki előtt nem titok, hogy a lakásfelújítás területén több évtizedes lemaradásban vagyunk, s ez a lemaradás növekvő tendenciát mutat. Vagy a lakásépítésre fordítható keretek és kapacitások jelentős részének felújításra történő előirányzása, vagy nemzeti jövedelmünk bizonyos hányadának e célra való biztosítása szükséges ahhoz, hogy halmozódó feladataink végképpen elvégezhetetlenekké ne váljanak. Országos méretekben és arányokban kell tehát felmérnünk és végiggondolnunk, milyen anyagi, erkölcsi, társadalmi károk származnak abból, ha bizonyos felújításra predesztinált területekre 20, 30, esetleg 50 év múlva kerülhet sor, amikor már a ma épülő új városrészek felújítása is időszerűvé válik. Sortatarozás a Szent István körúton