Városépítés, 1981 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 5. szám - Dányi Pál: Gazdaságfejlesztési irányok és térbeni összefüggések
Gazdaságfejlesztési irányok és térbeni összefüggéseik Dr. Dányi Pál ,,Minél több tényre épül valamilyen elmélet, annál inkább meglehet a reményünk arra, hogy meg is állja a helyét.” SZABÓ ÁRPÁD Gazdasági fejlődésünk folyamatát többféleképpen jellemezhetjük. Jellemezhető például a népgazdasági tervek céljaival, az egy-egy időszakra vonatkozó célok megvalósítása érdekében megoldandó feladatokkal, vagy például a társadalmi környezet alakulásával. A folyamatot, a célokat, a feltételeket, a feladatokat időszakról időszakra változtatások is jellemzik. S e változások a folyamat során esetenként olyan mértékig lehetnek eltérőek a korábbiaktól, hogy a megszokott és ismert összefüggések újbóli végiggondolása is indokolt lehet. A népgazdaság fejlődésének az utóbbi 2—3 évre jellemző jegyeit figyelembe véve a területfejlesztési politika korábban meghatározott elemeinek vagy azok egynémelyikének korszerűsítése is szükségessé válhat. Napjaink gazdaságfejlesztési céljai és feltételei ugyanis lényegesen eltérnek a 60-as évek második felében vagy a 70-es évek első felében érvényesülőktől. A Városépítés 1981. évi 2. számában Paksy Gábor tollából megjelent „Változó feltételek, újabb feladatok a településfejlesztésben” c. írás arra ösztönzött, hogy gazdaságfejlesztési céljainkat, a közgazdasági környezet változásának jellemzőit és folyamatát figyelembe véve, néhány olyan elgondolásomról, feltételezésemről vagy következtetésemről szóljak területfejlesztéspolitikai, illetve településfejlesztési nézőpontból is, amelyekről úgy érzem, hogy a jövőben a térbeni összefüggések következetes érvényesítése érdekében ugyancsak végiggondolandók. Természetesen teljességre nem törekedtem, s lehet, hogy nem is a legfontosabbakat emelem ki, de napjainkban engem ezek a kérdések az átlagosnál jobban foglakoztatnak. Ezek tudományos kutatói igényességgel nem mondhatók megalapozottnak, hiszen olyan mélységű kutatásokat nem végeztem, amelyek alapján ezek állításként vagy tudományosan bizonyítottként lennének elfogadhatók. Kiindulópontom, hogy a területfejlesztési politika kettős célja — amit az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1970-ben meghatározott, majd ezt alapul véve 1971-ben a Minisztertanács is állami határozatban rögzített — változatlanul érvényesítendő, de e kettős cél megvalósítását szolgáló feladatok vagy módszerek szükségszerűen mások lehetnek napjainkban, vagy méginkább a jövőben. De melyek lehetnek mások, miben lehetnek mások, s milyen eredményei, konzekvenciái lehetnek a részterületeken vagy a módszerekben bekövetkező változásoknak? S ahhoz, hogy gazdaságunk jövő- iv beni fejlődését a térbeni összefüggések tudatos érvényesítése jellemezze, ilyen és ehhez hasonló kérdés tudatosítására, illetve a tudatosult kérdések megalapozott megválaszolására van szükségünk. A családon belüli jövedelemátcsoportosítás és következményei Napjainkban, amikor az életszínvonal elért eredményeinek megőrzésére törekszünk, elképzelhető, hogy ez a cél nem érhető el minden családnál. Elképzelhető, sőt — a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesülése esetén — valószínűsíthető is, hogy az átlagtól való eltérés nagyobb szóródást mutat majd, mint korábban. Ez az átlagtól való eltérés természetesen nemcsak fölfelé, hanem az átlagostól lefelé is lehet nagyobb. Nagyon lényeges feladatunknak tartom, hogy a lakosság életkörülményeit alakító tényezők közül a munkával szerzett jövedelem alakulásának várható kihatásait térbeni összefüggéseiben is feltárjuk. Adjunk választ pl. ezekre a kérdésekre: 1. A korábbihoz képest milyen eltérések mutatkozhatnak? 2. Mennyire tudják az állampolgárok életkörülményeiket a megváltozott jövedelmi viszonyokhoz igazítani, alakítani? Amikor a jelenlegi jövedelmi viszonyokról beszélünk, ritkán fordul elő, hogy a családonkénti jövedelmi viszonyokat elemezve, ennek a településviszonyokra gyakorolt hatásait is feltárjuk. Megítélésem szerint nem is a legfőbb feladat az életszínvonal megőrzésének politikáját közvetlenül a településviszonyokra vetítetten értelmezni, de szükséges a jövedelmi viszonyok néhány jellemzőjét e szemszögből is az eddiginél szélesebbkörűen számításba venni. Nevezetesen azt tartom szükségesnek végiggondolni, hogy vajon az urbanizációs folyamat egyik eleme, a népességköltözés, illetve a családok térbeni elkülönülése milyen hatást gyakorol a családok, a rokoni kapcsolatok térbeni elhelyezkedésére, s ily módon milyen jövedelmi átcsoportosulások következnek be, és ezek hogyan hathatnak a településviszonyokra. Gondoljuk végig például a következőket. Van egy család, amelyik falun él. Ebben a családban — mondjuk a termelőszövetkezetben vagy a helyi ipari üzemben folytatott munka mellett — a ház körüli gazdaságban jelentős mértékben foglalkoznak állattartással, így jelentős jövedelmet érnek el. Természetesen feltételezem, hogy tisztességes jövedelemről van szó, amely a végzett munkatöbbleten alapuló többletjövedelemként ismerendő el az egyének és a társadalom szintjén is. Ebből a családból mondjuk a fiatalok elköltöztek a városba, s ott telepedtek le, ott élik a maguk életét. Mi történik a továbbiakban a fiatalok által elhagyott falun? A szülők — a korábbi szokásaiknak, felfogásuknak megfelelően — továbbra is az átlagosnál több munkát végezve, az átlagosnál nagyobb jövedelmet érnek el. Ez azonban nem azt eredményezi, hogy életkörülményeiket javítják, az átlagosnál magasabb szintre emelik, hanem jövedelmük egy jelentős részéről lemondanak a városba költözött fiatalok javára. Például azért, hogy ott házat vegyenek, autót vásároljanak, netán közösen üdülőt építsenek. Ezt a fajta elosztást családon belül is, társadalmi méretekben is elfogadottnak tekintjük. Ez tulajdonképpen nem más, mint a falun szerzett jövedelem egy részének átcsoportosítása a „város” javára. A szülők elért jövedelmüknél lényegesen kevesebbet költenek el lakóhelyükön, kevesebbet fordítanak saját életkörülményeik alakítására. Teszik ezt külső kényszer nélkül, saját elhatározásra, s ennek következtében nem élnek olyan jól, mint amilyen jól élhetnének. Ugyanakkor a városba költözött fiatalok — elfogadva a szülői segítséget — tulajdonképpen nagyobb jövedelmet fogyasztanak, használnak fel életkörülményeik alakítására, mint amit maguk megtermelnek. Most gondoljuk végig e témakört általánosságban, két összefüggésben. Az egyik: A család különválása azt is jelentheti, hogy az egyik településen maradnak a szülők, más településekre kerülnek a fiatalok. Az előbbi témát folytatva: a család falun maradó része nagyobb jövedelmet állít elő, mint amennyit felhasznál, ugyanakkor a városba költözött fiatalok nagyobb jövedelmet fogyasztanak, mint amit munkájukkal megszereznek. Ha már most ez nem egy-egy családra, hanem netalán egyes településekre nagyobb mértékben jellemző, vagy másként közelítve: ha az egyik településen foglalkoztatottak, vagy az ott élő munkaképes korú lakosság számához viszonyítottan nagymértékben fordul elő, akkor jellemzővé válhat az, hogy például az egyes falvakban előállított jövedelem egy része átáramlik a városba, ahol ennek az átáramlott jövedelemnek a helyi felhasználási lehetőségeit kell megteremteni. Ez a jövedelemátcsoportosulás tartós állapot lehet és egy-egy településre nézve az onnan elköltözött fiatalok számát, s a családon belüli jövedelemosztozkodás szokásait alapul véve nagyon is meghatározó lehet, nemcsak az egyének életkörülményeinek alakításában, hanem az egyes településen élő közösségre nézve, illetve általánosabban is. A másik: Az előbb említett családi szituáció az idő múlásával változhat. Például a magukra maradt idősek az idő haladtával a későbbiekben nem tudják ugyanazt a jövedelmet megszerezni, megtermelni, így nem tudják a fiatalokat segíteni. Ekkor, illetve ezután a fiataloknak, akik korábban megszokták, hogy az általuk előállítottnál magasabb jövedelmet élvez-