Városépítés, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám
ÉPÍTŐIPARI KÖRNYEZETVÉDŐK IV. ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA Az Országgyűlés 1976. márciusi ülésszakán fogadta el az 1976. évi II. törvényt az emberi környezet védelméről, alig több mint öt év múlva, 1981. október 9-én pedig értékelte a törvény végrehajtásának tapasztalatait. A közérdeklődésre jellemző, hogy 16 képviselő szólalt fel az országgyűlési vitában szenvedélyesen, felkészülten, hozzáértően, a környezetvédelem szinte minden területét érintve, a társadalom, a választók, a jövő generációjának érdekeit szem előtt tartva, a népgazdaság lehetőségeit figyelembe véve. A vita összefoglalójában Gonda elvtárs, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Elnöke joggal állapította meg, hogy rendkívül nagy tartalékok rejlenek a társadalom cselekvő támogatásában. Ebben fontos szerepe van a Hazafias Népfrontnak, a KISZ- nek, más társadalmi szervezeteknek és természetesen a MTESZ tagegyesületeinek. A szakemberek rendszeres hasznos véleménycseréje mellett ezeknek a tartalékoknak a felszínre hozását is segíti az ÉTÉ akkor, amikor az építési ágazat környezetvédői részére évente lehetőséget biztosít — az ÉKOT keretében — a közös környezetvédelmi gondok, feladatok megvitatására. Az 1981-es — sorrendben 4. — ÉKOT fő témája a települési környezetvédelem hosszú távú koncepciója és követelményrendszere. A koncepció készítését az „Országos Környezetvédelmi Koncepció és Követelményrendszer” végrehajtásáról intézkedő ÁTB határozat írta elő valamennyi környezetvédelmi szakterületre. Miután az ÉVM a települési környezet védelméért felelős, ezért erre a szakterületre kellett a környezetvédelmi stratégiát kidolgoznia. Az építés és a környezetvédelem, környezetalakítás kapcsolata közismert, hiszen az építés célja mindig az ember számára kedvező környezeti feltételek kialakítása volt. Az ipar gyors fejlődése, az urbanizációs változások, a települések környezeti terhelésének fokozódása azonban szükségessé tették, hogy ismét átgondoljuk, értékeljük településeink környezetvédelmével kapcsolatos teendőinket, keressük azokat a megoldásokat, amelyek elősegíthetik településeink környezetminőségének javítását. Ezt a célt szolgálták az V. ötéves tervidőszakban a K—5 Országos szintű kiemelt kutatási célprogram keretében folytatott települési környezetvédelmi kutatások. A kutatásokra — az OMFB-vel közösen — mintegy 22 millió Ft összeget fordítottunk. Ezek a kutatások — a gyakorlat igényeinek figyelembevételével — három fő témacsoportban folytak: I. Komplex települési környezeti kutatások, amelyek a településeken integrálódó környezetvédelmi feladatokkal foglalkoztak. II. Települési csendvédelmi kutatások, amelynek jelentőségét most kezdik felismerni. A települési zajok káros hatása egyre több gondot okoz és az utólagos védekezés hatalmas összegeket emészthet fel, sőt némely esetben utólagos védekezés nem is lehetséges. Ez arra figyelmeztet, hogy a megoldásokat már a tervezési fázisban kell — elsősorban a tervezőknek — megkeresniök. III. Közegészségügyi kutatómunka, amely a települési környezetben jelentkező közvetlen egészségkárosító hatások vizsgálatával foglalkozott — kapcsolódva a településhigiéniai kutatásokhoz. A kutatómunka eredményei tették lehetővé, hogy a települési környezetvédelem VI. ötéves tervi célkitűzéseit, valamint a hosszú távú koncepciót tudományos megalapozottsággal dolgozzuk ki. Ehhez hozzájárult — és egyben a társadalom szemléletét is kedvezően alakította — a tavaly októberben megrendezett URBENVITA ’80 ÉTÉ konferencia. Tehát megfelelő, széles alapokra támaszkodtunk az ÁTB által előírt települési környezetvédelmi koncepció kidolgozásánál. Alapvető feladatunknak tartottuk, hogy a koncepció reális célokat tartalmazzon. Ehhez a fellelhető tapasztalatok, eredmények felhasználása elengedhetetlen volt. Ezért a kidolgozás során a tervezetet — melyet más környezetvédelmi szakterületek felelőseivel együttműködve készítettünk el — megküldtük — az ÉVM tervező és kutató szervezeteknek, — a megyei tanácsok ÉKV osztályainak, — a megyei főépítészeknek, — tudományos, társadalmi szerveknek, köztük az ÉTE-nek is. Kértük véleményüket, javaslataikat és azokat a koncepció véglegesítése során figyelembe vettük. A koncepció azokat a hosszú távú elveket, célokat, eszközöket és követelményeket foglalja rendszerbe, amelyek biztosítják a települési környezet tervszerű védelmét és fejlesztését, figyelemmel az MSZMP XI. kongresszusán megfogalmazott követelményre: „Településeink nyújtsanak a szocializmust építő embereknek mind kedvezőbb életfeltételeket.” A települések környezetminőségét alapvetően a védendő környezeti elemek — a föld, a víz, a levegő, a táj, a csend, a zöldfelületek minősége, tisztasága, a települések szerkezete, higiénés (pl. hulladékgyűjtés) és esztétikai állapota határozzák meg. A települések környezeti állapotát, az ott élő lakosságot és a létesítményeket érő szennyezés mértéke és a káros hatások veszélyessége alapján lehet értékelni. Megállapítható, hogy településeink fejlesztésében jelentős eredményeket értünk el, így például: — 1970. és 1980. között 3,31-ről 3,02-re csökkent az egy lakásra jutó személyek száma, — kedvezően alakult a közműellátás, főként a villamosenergia- és a vezetékesvíz-hálózat, kisebb mértékben a szennyvízelvezetés és -tisztítás területén, — megkezdődött a lakóterületek tervszerű rekonstrukciója, a városközpontok átépítése, rehabilitációja. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy a települések környezetminőségének javításában határozottabban kell előrelépnünk. Rövid áttekintés után rátérek a települési környezetvédelmi koncepció főbb elveinek ismertetésére. Alapvető követelmény, hogy a települések környezetvédelmét a területi védettség elvére kell felépíteni. Az általános (országos) követelményeket a konkrét területen, településen, településrészen a terület funkciója, az építési övezet jellege szerint kell tovább finomítani, pontosítani, esetenként szigorítani, ezzel érvényt szerezve a település, a lakosság védelmének. Ugyancsak fontos, hogy a számszerű követelmények alapján meg lehessen állapítani a települések, településrészek környezeti terhelhetőségét, illetve valóságos terhelését. Az egészséges életfeltételek biztosítása (tiszta levegő, egészséges ivóvíz, csatornázottság, csendvédelem, a kommunális hulladék eltávolítása, megfelelő zöldfelület, településesztétika) érdekében a megkívánt és differenciált emissziós értékeket és követelményeket a rendezési tervekben szerepeltetni kell és gondoskodni kell azok megvalósításáról. Ez természetesnek és egyszerűnek tűnik, pedig nehéz, összetett feladatról van szó, amit azonban mégis meg kell valósítanunk. Nehéz, mert Miskolcon 1981. október 12—13-án rendezték meg a METÉSZ székházában az Építőipari Környezetvédők IV. Országos Tanácskozását. A tanácskozás megnyitóján részt vett Grósz Károly az MSZMP KB tagja a Borsod megyei Pártbizottság első titkára. A megnyitót követően Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tartott előadást, majd beszámolók hangzottak el Borsod megye környezetvédelmi helyzetéről valamint Nógrád megye környezetvédelmi állapotáról. Az előadásokat a téma fontosságára való tekintettel közöljük. A települési környezetvédelem koncepciója és követelményrendszere Jantner Antal