Városépítés, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 1. szám

ÉPÍTŐIPARI KÖRNYEZETVÉDŐK IV. ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA Az Országgyűlés 1976. márciusi ülésszakán fo­gadta el az 1976. évi II. törvényt az emberi környezet védelméről, alig több mint öt év múlva, 1981. október 9-én pedig értékelte a törvény végrehajtásának tapasztalatait. A közérdeklődésre jellemző, hogy 16 kép­viselő szólalt fel az országgyűlési vitában szen­vedélyesen, felkészülten, hozzáértően, a kör­nyezetvédelem szinte minden területét érint­ve, a társadalom, a választók, a jövő generáció­jának érdekeit szem előtt tartva, a népgazda­ság lehetőségeit figyelembe véve. A vita összefoglalójában Gonda elvtárs, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Elnöke joggal állapította meg, hogy rendkívül nagy tartalékok rejlenek a társa­dalom cselekvő támogatásában. Ebben fontos szerepe van a Hazafias Népfrontnak, a KISZ- nek, más társadalmi szervezeteknek és termé­szetesen a MTESZ tagegyesületeinek. A szakemberek rendszeres hasznos vélemény­­cseréje mellett ezeknek a tartalékoknak a fel­színre hozását is segíti az ÉTÉ akkor, amikor az építési ágazat környezetvédői részére évente lehetőséget biztosít — az ÉKOT kere­tében — a közös környezetvédelmi gondok, feladatok megvitatására. Az 1981-es — sorrendben 4. — ÉKOT fő témája a települési környezetvédelem hosszú távú koncepciója és követelményrendszere. A koncepció készítését az „Országos Környe­zetvédelmi Koncepció és Követelményrend­szer” végrehajtásáról intézkedő ÁTB határo­zat írta elő valamennyi környezetvédelmi szakterületre. Miután az ÉVM a települési környezet védelméért felelős, ezért erre a szakterületre kellett a környezetvédelmi stra­tégiát kidolgoznia. Az építés és a környezetvédelem, környezet­alakítás kapcsolata közismert, hiszen az épí­tés célja mindig az ember számára kedvező környezeti feltételek kialakítása volt. Az ipar gyors fejlődése, az urbanizációs változások, a települések környezeti terhelésének fokozó­dása azonban szükségessé tették, hogy ismét átgondoljuk, értékeljük településeink kör­nyezetvédelmével kapcsolatos teendőinket, keressük azokat a megoldásokat, amelyek elő­segíthetik településeink környezetminőségé­nek javítását. Ezt a célt szolgálták az V. ötéves tervidőszak­ban a K—5 Országos szintű kiemelt kutatási célprogram keretében folytatott települési környezetvédelmi kutatások. A kutatásokra — az OMFB-vel közösen — mintegy 22 millió Ft összeget fordítottunk. Ezek a kutatások — a gyakorlat igényeinek figyelembevételé­vel — három fő témacsoportban folytak: I. Komplex települési környezeti kutatások, amelyek a településeken integrálódó környe­zetvédelmi feladatokkal foglalkoztak. II. Települési csendvédelmi kutatások, amely­nek jelentőségét most kezdik felismerni. A te­lepülési zajok káros hatása egyre több gondot okoz és az utólagos védekezés hatalmas ös­­­szegeket emészthet fel, sőt némely esetben utólagos védekezés nem is lehetséges. Ez arra figyelmeztet, hogy a megoldásokat már a ter­vezési fázisban kell — elsősorban a tervezők­nek — megkeresniök. III. Közegészségügyi kutatómunka, amely a te­lepülési környezetben jelentkező közvetlen egészségkárosító hatások vizsgálatával foglal­kozott — kapcsolódva a településhigiéniai kutatásokhoz. A kutatómunka eredményei tették lehetővé, hogy a települési környezetvédelem VI. ötéves tervi célkitűzéseit, valamint a hosszú távú koncepciót tudományos megalapozottsággal dolgozzuk ki. Ehhez hozzájárult — és egyben a társadalom szemléletét is kedvezően alakí­totta — a tavaly októberben megrendezett URBENVITA ’80 ÉTÉ konferencia. Tehát meg­felelő, széles alapokra támaszkodtunk az ÁTB által előírt települési környezetvédelmi kon­cepció kidolgozásánál. Alapvető feladatunknak tartottuk, hogy a kon­cepció reális célokat tartalmazzon. Ehhez a fel­lelhető tapasztalatok, eredmények felhaszná­lása elengedhetetlen volt. Ezért a kidolgozás során a tervezetet — melyet más környezet­­védelmi szakterületek felelőseivel együttmű­ködve készítettünk el — megküldtük — az ÉVM tervező és kutató szervezeteknek, — a megyei tanácsok ÉKV osztályainak, — a megyei főépítészeknek, — tudományos, társadalmi szerveknek, köz­tük az ÉTE-nek is. Kértük véleményüket, javaslataikat és azokat a koncepció véglegesítése során figyelembe vettük. A koncepció azokat a hosszú távú elveket, célokat, eszközöket és követelményeket fog­lalja rendszerbe, amelyek biztosítják a tele­pülési környezet tervszerű védelmét és fej­lesztését, figyelemmel az MSZMP XI. kong­resszusán megfogalmazott követelményre: „Településeink nyújtsanak a szocializmust építő embereknek mind kedvezőbb életfelté­teleket.” A települések környezetminőségét alapvetően a védendő környezeti elemek — a föld, a víz, a levegő, a táj, a csend, a zöldfelületek minő­sége, tisztasága, a települések szerkezete, higiénés (pl. hulladékgyűjtés) és esztétikai állapota határozzák meg. A települések környezeti állapotát, az ott élő lakosságot és a létesítményeket érő szen­­­nyezés mértéke és a káros hatások veszélyes­sége alapján lehet értékelni. Megállapítható, hogy településeink fejlesz­tésében jelentős eredményeket értünk el, így például: — 1970. és 1980. között 3,31-ről 3,02-re csökkent az egy lakásra jutó személyek száma, — kedvezően alakult a közműellátás, főként a villamosenergia- és a vezetékesvíz-hálózat, kisebb mértékben a szennyvízelvezetés és -tisztítás területén, — megkezdődött a lakóterületek tervszerű rekonstrukciója, a városközpontok átépítése, rehabilitációja. Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy a települések környezetminőségének javításá­ban határozottabban kell előrelépnünk. Rövid áttekintés után rátérek a települési környezetvédelmi koncepció főbb elveinek ismertetésére. Alapvető követelmény, hogy a települések környezetvédelmét a területi védettség elvére kell felépíteni. Az általános (országos) követelményeket a konkrét terü­leten, településen, településrészen a terület funkciója, az építési övezet jellege szerint kell tovább finomítani, pontosítani, eseten­ként szigorítani, ezzel érvényt szerezve a te­lepülés, a lakosság védelmének. Ugyancsak fontos, hogy a számszerű követel­mények alapján meg lehessen állapítani a te­lepülések, településrészek környezeti ter­helhetőségét, illetve valóságos terhelését. Az egészséges életfeltételek biztosítása (tiszta levegő, egészséges ivóvíz, csatornázottság, csendvédelem, a kommunális hulladék eltávo­lítása, megfelelő zöldfelület, településeszté­tika) érdekében a megkívánt és differenciált emissziós értékeket és követelményeket a ren­dezési tervekben szerepeltetni kell és gon­doskodni kell azok megvalósításáról. Ez ter­mészetesnek és egyszerűnek tűnik, pedig nehéz, összetett feladatról van szó, amit azon­ban mégis meg kell valósítanunk. Nehéz, mert Miskolcon 1981. október 12—13-án rendezték meg a METÉSZ székházában az Építőipari Környezetvédők IV. Országos Tanácskozását. A tanácskozás megnyitóján részt vett Grósz Károly az MSZMP KB tagja a Borsod megyei Pártbizottság első titkára. A megnyitót követően Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tartott előadást, majd beszámolók hangzottak el Borsod megye környezetvédelmi helyzetéről valamint Nógrád megye környezetvédelmi állapotáról. Az előadásokat a téma fontosságára való tekintettel közöljük. A települési környezetvédelem koncepciója és követelményrendszere Jantner Antal

Next