Városépítés, 1983 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 4. szám - OVT - Dányi Pál: Árulkodó sorok a településfejlesztés eszközrendszerének továbbfejlesztésére irányuló műhelymunkáról
sima felületével, fehér színével a nagy előadóterem megkapó hatást kelt. Mindössze a székek háttámlájának ékes vonalvezetését érzem erőltetettnek. A nagyterem mennyezetkiképzése egy rokokó terem nagyvonalúságához hasonlóan olvad össze a fallal. (Pedig az a kor a belső építészetben utolérhetetlen színvonalat ért el.) Fal és mennyezet között nincs elválasztás; színpad, nézőtér, tartószerkezet együtt él. Öröm lehet itt fellépni, élvezet hallgatni. Mennyire nem hivalkodás vezette a térkompozícióknál a tervezőt, azt a moziterem mutatja, amely tartózkodásával alkalmazkodik ahhoz a sokszor elfelejtett tényhez, hogy filmvetítés idején sötét a terem. A belső terek hierarchiája egyébként a nagyterem és a mozi között szinte szabályos és lépcsőzetes: az oldaltermeké a nagyteremből szinte logikusan következik, az előcsarnoké is. Itt még a kipillantás a díszudvar felé is értékes. A kávéház ismét csak hangulatos, galériás kétszintes tere arányos, előnyös (itt azonban a szelemenek teherbíróképessége alighanem túl lett becsülve, mert máris áthajlottak). A könyvtár belseje már sokkal szerényebb, és így tovább eljutunk a célszerűségükben sima műhelyekig. A csillárok, a mozi mennyezetkialakítása tetszetős faműves alkotások. A belső kialakítás gondosságának egyik csodálatos bizonysága, hogy sehol egy bántó épületgépészeti szerelvény vagy vezeték nem látható. Egyébként a könyvtár és a kávézó közvetlen megközelítése a díszudvar két oldalán nemcsak szépen tagolja a díszudvart övező épületszárnyakat, de egyben újabb nézőpontokat biztosít a nyitott feljárókon végighaladók részére. Nem tudom elképzelni, hogy ez az épület költségesebb lett volna bármelyik hasonló nagyságrendű művelődési háznál. Sőt, úgy hiszem, hogy gondos alaprajzi kiképzése, mely a kiszolgálófelületek és terek takarékos rendszerét biztosítja, sok költséget megtakarított. A tartószerkezet a fejlődő hazai rétegekragasztott tartógyártó-bázis igénybevételével aligha vét a korszerű szerkezetek alkalmazására irányuló törekvések ellen. Az épület puritán megjelenése a modern építészet kezdeti korának célkitűzéseit idézi. Az ornamentikanélküliség elhatárolja magát a posztmodernnek még a gondolatától is. Mindössze egyet nem szabad ettől a Művelődési Háztól elvárni; azt, hogy formájával példa legyen. Nem szabad utánozni. Annyira egyéni. Nem azért írtam a sárospataki kultúrházról, hogy architektúráját bíráljam, úgy hiszem, hogy erre csak olyan ember lehet hivatott, aki saját maga ennél több verejtéket ontott bármely alkotásába. Azért írtam róla, hogy most rögtön, amikor új, amikor még friss, minél többen tudják meg, hogy nekünk van egy ilyen épületünk. Mely településszerkezeti szerepében, városképi megjelenésében, alaprajzában és felépítésében tökéletes, egészében csodálatra méltó. Ismerjük meg minél többen, szeressük meg, zárjuk ki a nagyvilág felé, hadd irigyeljenek minket érte. De ismertessük meg hazánk lakosságát is vele, ne csikósgulyás-paprikás hóbortként mutogassák idegenvezetőink, hanem a 20. századi magyar építészeti kultúra remekműveként. S akik esetleg a gazdaságosság elismerése mellett mégis felróják ennek az épületnek, hogy nem illik a nagyüzemi építőipar gyártástechnológiai rendszereibe, azoktól is türelmet kell kérni. Egyszer lehet a panelosított világban is ünnepnap. Egyszer azoknak is, akik univázban kell, hogy gondolkodjanak, meg kell nézniük, hogy az egyéni alkotótörekvés hogyan közelít a korszerű szerkezetek alkalmazása felé. Ezért sajtó és szaksajtó ne hallgassák el ezt az épületet, hiszen azzal csak zavart keltenének. Ezt az épületet nem lehet és nem szabad nem tudomásul venni. KUBINSZKY MIHÁLY OVT Árulkodó sorok a településfejlesztés eszközrendszerének továbbfejlesztésére irányuló műhelymunkáról DR. DÁNYI PÁL pülésfejlesztési politika átfogó céljainak is meg kellett felelni, azaz, azok megvalósítását kellett szolgálnia az elmúlt években. 2. A vita során gyakran kellett megállnunk annak érdekében, hogy az általunk használt fogalmakat, kifejezéseket értelmezzük. Megfigyeltük, hogy gyakran használt kifejezések, nyilvánvalóan egységesnek tűnő használata sem volt egyértelmű. Számunkra úgy tűnt, hogy ezek nemcsak a mi gondjaink voltak, hanem a településfejlesztéssel foglalkozók közötti eszmecserékben még a jövőben is gondot okozhatnak. Ezért pontosan értelmezett használatukra van szükség, és javasoljuk, hogy kerüljük a pontos értelmezést adó gondolatok helyetti használatukat. Néhányat ezek közül említek: arányosabb fejlesztés, kiegyensúlyozottabb fejlesztés, az arra érdemes települések, a kistérségek fejlesztése, a város és falu közti különbség kiegyenlítése, az életképes falvak fejlesztése, indokolatlan különbségek. Nem tartjuk feladatunknak, hogy itt az említett kifejezések értelmezésével foglalkozzunk részletesen, de ennek szükségességét szeretnénk hangsúlyozni, sőt érzékeltetni is, például a következő kérdésekkel: Mi az arányos és mi az aránytalan? Mi az indokolt és mi az indokolatlan különbség? Melyek az életképes és életképtelen falvak? Ezek és ehhez hasonló kérdések világos és egyértelmű megválaszolása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az említett kifejezések ne csak a településpolitikai célok megfogalmazásakor kapjanak egyértelmű értelmezést, hanem akkor is, amikor az azok megvalósításához szükséges eszközöket kell kiválasztani, és meghatározott mennyiségi és minőségi jegyeik alapján alkalmazni. A vitában nemcsak fogalmak, kifejezések értelmezése kapott nagy figyelmet. Az alapvető feladataink teljesítéséhez szükséges volt néhány elvi jelentőségű kérdésben is szót érteni egymással. Úgy is mondhatnám, korlátokat állítottunk gondolkodásunknak. Korlátot, ha ez korlát. Szerintem nagyon fontos, szemléletünket tükröző megállapodások ezek. A legfontosabbak a következők: a Városépítési Tanácskozásra készülünk. Mi nem szűkítjük le gondolkodásunkat csak a városokra, hanem mondandónk a falvak esetében is helyénvalók kell legyenek, így tehát mi tudatosan a település kifejezést használjuk. A városépítés kifejezés sugallja egyben azt is, hogy a nézőpontban a település, mint műszaki létesítmények komplexuma kerüljön. Ezt elkerülhetetlennek tartjuk, de gondolkodásunkban az van, hogy ez csak az eszköz. Valójá-ban a településeken élők életkörülményt A Magyar Urbanisztikai Társaság Országos Városépítési Tanácskozásra készül. Ennek keretében különböző bizottságok készítik elő a tanácskozás ajánlástervezetét. Az egyik a településfejlesztés eszközrendszerével kapcsolatos tapasztalatokat összegezi, minősíti, s ezek alapján a továbbfejlesztésre vonatkozó ajánlásokat tesz az Országos Városépítési Tanácskozásnak. Az előkészítő munka során számos kérdésben alakult ki vita, illetve várható, hogy a vita még tovább fog folytatódni. E cikk keretében betekintettünk az említett bizottság munkájába, vitájába. Meggyőződésünk, hogy ezzel is segítjük az Országos Városépítési Tanácskozás munkáját azáltal, hogy a röviden megfogalmazható ajánlások hátterét igyekszünk megvilágítani. A több órás műhelyvitában részt vettek: dr. Dolnyi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Heckenast János, a Vas megyei Tervező Vállalat főmérnöke, dr. Lantos László, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium pártbizottságának titkára, Lánczi János, a Mátészalkai Városi Tanács elnöke és dr. Ormosy Viktor, a Déldunántúli Tervező Vállalat irodavezetője, írásban adtak észrevételt még: Papp Gyula, a Szeged Város Tanácsának elnöke és Sugár Imre, a Somogy megyei Tanács elnöke. Mind a heten a településfejlesztés eszközrendszerének továbbfejlesztésére vonatkozó ajánlást kidolgozó bizottság tagjai. 1. Kiindulópontunk, hogy a tényleges helyzetünk ismeretében és annak elemzésére támaszkodva jussunk el a javaslattételig, az ajánlásokig. A tényleges helyzet elemzésekor úgy véltük az a helyes, ha az elmúlt 10—12 év tapasztalataiból indulunk ki. A mai gyakorlatunk ugyanis az MSZMP Politikai Bizottságának az 1970-es márciusi határozata, illetve ehhez kapcsolódóan 1971- ben megjelent kormányhatározatok képezik az alapját. Ezeken alapulnak azok az intézkedések, amelyek a területfejlesztés, településfejlesztés céljait, eszközeit alakították az elmúlt években. Ugyancsak figyelmet érdemlő az is, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozata alapján ugyan ez idő tájt született meg a most érvényben levő tanácstörvény is, amely a korábbiakkal szemben — az új gazdaságirányítás rendszerének szellemét tükrözve — meghatározó volt az elmúlt 12—13 évben a tanácsok gazdasági munkájára, településfejlesztési tevékenységére. A tanácsok gazdasági-gazdálkodási önállóságára vonatkozó döntések, irányok, feladatok egyidejűleg a terület- és tele-