Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 4. szám - ÚJ VÁROSOK - Illés Ferenc: Zirc
tőke, a szellemi is csak akkor ér valamit, ha működtetik. Ha a szellemi vagyonunkat nem működtetjük, akkor nem hozhatja azt a hasznot, amit működése hozhatna. Ide kívánkozik a következő dolog: a vezetés felkészültsége, szakképzettsége, képesítése, jogosítványa. Részletezés helyett hadd mondjak el egy rövid, de igaz anekdotát. Konklúziót nem akarok levonni belőle, értse ki-ki, ahogy akarja. 1942-ben egy, az akkori uralkodó osztályba tartozó földbirtokos — Maár Ferencnek hívták —, úgy gondolta, hogy ő egy nagyszerű karmester, mert otthon a rádió mellett a partitúrát olvasva zeneműveket vezényelt. Kibérelte — megtehette — a Budapesti Hangversenyzenekart és a Zeneakadémia nagytermében lépett fel a Wehner Tibor zongoraművész szereplésével. Már nem emlékszem, hogy melyik Beethoven szinfónia és egy Mozart zongoraverseny szerepelt a műsoron. Úgy emlékszem minden jegyet ő vett meg és osztott szét. Én is egy ilyen potyajeggyel kerültem a „műélvezők” közé. Barátaim előre jelezték, hogy ilyen cirkuszban még nem lehetett részem. A karmester rettentő élvezettel vezényelt, olykor kifordult a közönség felé és úgy dirigált. A jól összeszokott zenekar a Beethoven szinfóniát szinte csukott szemmel is el tudta játszani. Látható volt, hogy nem zavarja őket, mit mutogat a karmester. A zongoraversenynél már probléma lett volna, mert ott már a karmesternek nélkülözhetetlen a szerepe. A mókából mégsem lett botrány, mert Wehner Tibor a zongora mellől fejjel intette be a zenekart és ragyogóan ellátta a karmester szerepét is. Azóta is meggyőződésem, hogy karmester nem akkor lesz valaki, ha úgy képzeli, hogy az, nem is akkor ha azt hiszi, hogy valami képzettség erre egyértelműen alkalmassá teszi, hanem ha bizonyítottan képes a zenekarból a lehető legjobb teljesítményt kihozni. Hittel vallom, hogy jogi vagy építőmérnöki, vagy közgazdasági, vagy építészi képzettségű szakember ugyanúgy lehet egy fejlesztési program karmestere, ha valóban képes feladatát ellátni. Ha pedig nem, akkor szerencsés esetben valaki átveszi tőle a zongora mellől a dirigálást. Kedves Elvtársak! Egy-egy ilyen konferencián egész aktív ahálózatunk, a Társaság egésze vizsgázik. Elnökségünk a vizsgázást már az előkészítésben elkezdte. Megkíséreltük lemérni azt, hogy a leginkább érintett partnereink mennyire igénylik, vagy értékelik a Társaság munkáját. A tanácskozás előtt személyes beszélgetéseket folytattunk az építésügyi tárca vezetőjével (ő maga is hivatkozott erre itt már), személyes beszélgetést folytattunk az Országos Tervhivatalban Cravera elvtárssal, Papp elvtárssal a Minisztertanács Tanácsi Hivatalában. Buda elvtárs szerencsénkre elnökségünknek is tagja, így ő az előkészítő munkába jó részben személyesen is részt vett. Örömmel érzékeltük azt, és itteni részvételük is bizonyította, hogy nemcsak udvariasságból hangsúlyozták a Társaság munkáját, fontosságát. Jól átgondolt kérdésekkel, kérésekkel kívánjuk társadalmi munkánkat érdemlegesen hasznosítani. Köszönjük az előlegezett bizalmat. Merem állítani, hogy eleget is akarunk és tudunk tenni igényeiknek. Tudjuk melyek azok a kérdések, amelyekben a Magyar Urbanisztikai Társaságnak programszerű munkálkodása lehet és kell, hogy legyen. Személyesen is köszönetet mondok a témafelelősöknek, nem csak úgy mint a Társaság bizalmát élvező elnök, hanem mint aki jól tudja milyen sok munkával jár egy tudományos élményt adó előadás összeállítása, mondanivalójának tömör, valós fogalmazása. Fellelkesítő volt a tegnapi kiegészítő előadásokban érezhető ügyszeretet. Meggyőződésem, hogy az ilyen fajta érvelés a dolgok hitelét erősíti. Újból javasolom Önöknek, ne bánkódjanak azon, hogy egy-két kérdésben változatlanul azt mondjuk: a megközelítésnek ilyen vagy olyan útját járva milyen előnyökkel és hátrányokkal számolhatunk, mert tudatosan, ezek ismeretében kell tovább lépnünk. Több hozzászóló ajánlatát is figyelembe véve, bizonyos kérdésekben nagyon határozott további kutatómunkára lesz szükség. Főleg olyan átfogó vizsgálatokra gondolok, melyeket csak egy teljes összefüggő rendszerben lehet elemezni. Ezen felül nagy gonddal kell vizsgálni a szociológiai kérdések döntést befolyásoló, az emberi környezetet alakító hatásait. Annál is inkább, mert csak így lehet elérni azt, hogy ebben az országban és benne minden településen, minden becsületes ember jól érezze magát. Kedves Elvtársak! Végül is hadd mondjak köszönetet a résztvevőknek, azoknak, kik az utolsó mondatokig itt szívósan kitartottak és azoknak is, akik ilyen vagy olyan okból csak részben tudták aktív munkájukkal előrevinni az ügyeinket, de még passzív részvételük is érdemi számunkra. Végül és nem utolsósorban hadd mondjak köszönetet Baranya megye és Pécs város politikai és állami vezetésének. Nem udvariasságból mondom: azért rendeztük itt a tanácskozást, mert itt szívesen láttak minket és igényelték munkánkat. És ez jó, mert a tények bizonyítják, hogy Dél-dunántúl tudományos életének sokrétűségében a településpolitika, a területfejlesztés fokozódó jelentőséget kap. Nem véletlen, hogy az itteni székhelyű Földrajztudományi Kutató Intézetnek Budapesten van az egyik részlege — és nem fordítva. Baranyának első vonalbeli érdeke, hogy a településpolitika, településhálózat kérdéseiben minél előbb jól működő, egységes rendszer alakuljon ki. A kistelepülések sajátos területe éppen Baranya és Somogy. Hadd köszönjem meg a város, a megye házigazda szerepét, mert hiszen ebben bizonyos fokig a MUT értékelése is rejlik. Ha nem így van, majd megmondják. Hadd kívánjam: Baranya is gazdagodjon a konferencia ismeretanyagával. Minél eredményesebben küzdjön meg azokkal a soron lévő gondokkal. Bátran vállaljon olyan további kezdeményező lépéseket, mint amilyen például a Siklósi városrész koncepciója. Tisztelt Konferencia! Köszönöm mindannyiuk figyelmét és türelmét, kívánom, hogy jó egészségben hasznosíthassuk mindnyájan azt amit itt szellemi javakként összegyűjtöttünk. (Dr. Szabó János) Zirc Zirc történetét 1182-től tudjuk folyamatosan követni, attól az évtől, amikor III. Béla király a franciaországi Clairvaux-ból a Bakonyba hívja a cisztercita szerzeteseket. A rend alapító oklevele is a Bakonyt jelöli. A XIII. század elején a király segítségével felépítik európai hírű, korai gót templomukat és monostorukat. A rommá vált templom főhajójának egy pillérkötegét, a 800 éves tárgyi emléket ma is nagy gonddal őrzi a város. A Cuha völgyének az a része, ahol a francia ciszterek megtelepedtek, korábban gyéren lakott terület volt. A Képes Krónika arról informálja az utókort, hogy I. András királyt a mosoni kapunál elszenvedett sebesülése után a zirci királyi pihenőhelyre hozták, aki 1061-ben itt is halt meg. Valószínű, hogy a szóban forgó királyi pihenőhely (királyi udvarház?!) volt az első szálláshelye a francia szerzeteseknek, amíg pompás templomukat és monostorukat fel nem építették. A település gazdasági és kulturális jelentőségét közel három évszázadon át a cisztercita rend határozta meg. A francia műveltségű monostor azonban három és fél évszázad múltával elenyészett. A váltakozó magyar—török harcok következtében az egykor virágzó település lakatlanná vált. Zirc újralapítása a XVIII. század elején következett be. A település második honfoglalói az 1710—1720 közötti években érkeztek meg az akkori Poroszországhoz tartozó heinrichaui cisztercita anyamonostor területéről. A rend tagjaival együtt érkeztek kézművesek, földművesek, ők teremtették meg a feltételeit a ma is látható barokk templom és a hozzá csatlakozó klasszicista stílusú monostor megépítésének. A fokozatosan magyarrá váló rend külföldi függősége megszűnik. 1814-től Zirc lett a magyarországi ciszterek központja, szerzetesei tanárok voltak. Mindez közvetlenül hatott a település történetének további alakulására is. A XX. század fordulójára Zirc lakossága — az 1785-ös évi népszámlálást alapul véve (1200 fő) — megkétszereződött, közel 2500 lett. Országosan is híressé vált a zirci kézművesipar, amiről több műemléképület és egyéb alkotás is tanúskodik. Az országban 1945-től bekövetkezett általános fejlődéssel együtt Zircen is kialakultak az új élet feltételei. A település történetének új szakaszában egyre jobban látható, hogy a XIX. század második felétől járási székhellyé alakult Zirc, természetes vonzáskörzetének valóban központja lett. Az új élet alapját elsősorban a közeli Dudar község határában megnyílt és továbbfejlesztett szénbánya jelentette. A zirci iparosokat és másokat foglalkoztató több kisebb üzem alapítá- / / Új városok