Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 4. szám - ÚJ VÁROSOK - Illés Ferenc: Zirc

tőke, a szellemi is csak akkor ér valamit, ha működtetik. Ha a szellemi vagyonunkat nem működtetjük, akkor nem hozhatja azt a hasz­not, amit működése hozhatna. Ide kívánkozik a következő dolog: a vezetés felkészültsége, szakképzettsége, képesítése, jogosítványa. Részletezés helyett hadd mond­jak el egy rövid, de igaz anekdotát. Konklúziót nem akarok levonni belőle, értse ki-ki, ahogy akarja. 1942-ben egy, az akkori uralkodó osz­tályba tartozó földbirtokos — Maár Ferencnek hívták —, úgy gondolta, hogy ő egy nagyszerű karmester, mert otthon a rádió mellett a par­titúrát olvasva zeneműveket vezényelt. Kibé­relte — megtehette — a Budapesti Hangver­senyzenekart és a Zeneakadémia nagytermé­ben lépett fel a Wehner Tibor zongoraművész szereplésével. Már nem emlékszem, hogy me­lyik Beethoven szinfónia és egy Mozart zongo­raverseny szerepelt a műsoron. Úgy emlék­szem minden jegyet ő vett meg és osztott szét. Én is egy ilyen potyajeggyel kerültem a „mű­élvezők” közé. Barátaim előre jelezték, hogy ilyen cirkuszban még nem lehetett részem. A karmester rettentő élvezettel vezényelt, olykor kifordult a közönség felé és úgy diri­gált. A jól összeszokott zenekar a Beethoven szinfóniát szinte csukott szemmel is el tudta játszani. Látható volt, hogy nem zavarja őket, mit mutogat a karmester. A zongoraverseny­nél már probléma lett volna, mert ott már a karmesternek nélkülözhetetlen a szerepe. A mókából még­sem lett botrány, mert Weh­ner Tibor a zongora mellől fejjel intette be a zenekart és ragyogóan ellátta a karmester sze­repét is. Azóta is meggyőződésem, hogy kar­mester nem akkor lesz valaki, ha úgy képzeli, hogy az, nem is akkor ha azt hiszi, hogy valami képzettség erre egyértelműen alkalmassá teszi, hanem ha bizonyítottan képes a zenekarból a lehető legjobb teljesítményt kihozni. Hittel vallom, hogy jogi vagy építőmérnöki, vagy köz­­gazdasági, vagy építészi képzettségű szakem­ber ugyanúgy lehet egy fejlesztési program karmestere, ha valóban képes feladatát ellátni. Ha pedig nem, akkor szerencsés esetben valaki átveszi tőle a zongora mellől a dirigálást. Kedves Elvtársak! Egy-egy ilyen konferencián egész aktív ahálózatunk, a Társaság egésze vizs­gázik. Elnökségünk a vizsgázást már az előké­szítésben elkezdte. Megkíséreltük lemérni azt, hogy a leginkább érintett partnereink mennyire igénylik, vagy értékelik a Társaság munkáját. A tanácskozás előtt személyes be­szélgetéseket folytattunk az építésügyi tárca vezetőjével (ő maga is hivatkozott erre itt már), személyes beszélgetést folytattunk az Orszá­gos Tervhivatalban Cravera elvtárssal, Papp elvtárssal a Minisztertanács Tanácsi Hivatalá­ban. Buda elvtárs szerencsénkre elnökségünk­nek is tagja, így ő az előkészítő munkába jó részben személyesen is részt vett. Örömmel érzékeltük azt, és itteni részvételük is bizo­nyította, hogy nemcsak udvariasságból hang­súlyozták a Társaság munkáját, fontosságát. Jól átgondolt kérdésekkel, kérésekkel kívánjuk társadalmi munkánkat érdemlegesen haszno­sítani. Köszönjük az előlegezett bizalmat. Me­rem állítani, hogy eleget is akarunk és tudunk tenni igényeiknek. Tudjuk melyek azok a kér­dések, amelyekben a Magyar Urbanisztikai Társaságnak programszerű munkálkodása le­het és kell, hogy legyen. Személyesen is köszönetet mondok a témafe­lelősöknek, nem csak úgy mint a Társaság bi­zalmát élvező elnök, hanem mint aki jól tudja milyen sok munkával jár egy tudományos él­ményt adó előadás összeállítása, mondanivaló­jának tömör, valós fogalmazása. Fellelkesítő volt a tegnapi kiegészítő előadásokban érez­hető ügyszeretet. Meggyőződésem, hogy az ilyen fajta érvelés a dolgok hitelét erősíti. Újból javasolom Önöknek, ne bánkódjanak azon, hogy egy-két kérdésben változatlanul azt mondjuk: a megközelítésnek ilyen vagy olyan útját járva milyen előnyökkel és hátrá­nyokkal számolhatunk, mert tudatosan, ezek ismeretében kell tovább lépnünk. Több hozzá­szóló ajánlatát is figyelembe véve, bizonyos kérdésekben nagyon határozott további ku­tatómunkára lesz szükség. Főleg olyan átfogó vizsgálatokra gondolok, melyeket csak egy tel­jes összefüggő rendszerben lehet elemezni. Ezen felül nagy gonddal kell vizsgálni a szoci­ológiai kérdések döntést befolyásoló, az em­beri környezetet alakító hatásait. Annál is in­kább, mert csak így lehet elérni azt, hogy ebben az országban és benne minden településen, minden becsületes ember jól érezze magát. Kedves Elvtársak! Végül is hadd mondjak kö­szönetet a résztvevőknek, azoknak, ki­k az utol­só mondatokig itt szívósan kitartottak és azok­nak is, akik ilyen vagy olyan okból csak részben tudták aktív munkájukkal előrevinni az ügye­inket, de még passzív részvételük is érdemi számunkra. Végül és nem utolsósorban hadd mondjak köszönetet Baranya megye és Pécs város politikai és állami vezetésének. Nem ud­variasságból mondom: azért rendeztük itt a tanácskozást, mert itt szívesen láttak minket és igényelték munkánkat. És ez jó, mert a té­nyek bizonyítják, hogy Dél-dunántúl tudomá­nyos életének sokrétűségében a településpo­litika, a területfejlesztés fokozódó jelentőséget kap. Nem véletlen, hogy az itteni székhelyű Földrajztudományi Kutató Intézetnek Buda­pesten van az egyik részlege — és nem for­dítva. Baranyának első vonalbeli érdeke, hogy a településpolitika, településhálózat kérdései­ben minél előbb jól működő, egységes rend­szer alakuljon ki. A kistelepülések sajátos területe éppen Baranya és Somogy. Hadd köszönjem meg a város, a megye házigazda szerepét, mert hiszen ebben bizonyos fokig a MUT értékelése is rejlik. Ha nem így van, majd megmondják. Hadd kíván­jam: Baranya is gazdagodjon a konferencia ismeretanyagával. Minél eredményesebben küzdjön meg azokkal a soron lévő gondokkal. Bátran vállaljon olyan további kezdeményező lépéseket, mint amilyen például a Siklósi vá­rosrész koncepciója. Tisztelt Konferencia! Köszönöm mindannyiuk figyelmét és türelmét, kívánom, hogy jó egész­ségben hasznosíthassuk mindnyájan azt amit itt szellemi javakként összegyűjtöttünk. (Dr. Szabó János) Zirc Zirc történetét 1182-től tudjuk folya­matosan követni, attól az évtől, amikor III. Béla király a franciaországi Clair­­vaux-ból a Bakonyba hívja a cisztercita szerzeteseket. A rend alapító oklevele is a Bakonyt jelöli. A XIII. század elején a király segítségével felépítik európai hírű, korai gót templomukat és monos­torukat. A rommá vált templom főhajó­jának egy pillérkötegét, a 800 éves tárgyi emléket ma is nagy gonddal őrzi a város. A Cuha völgyének az a része, ahol a fran­cia ciszterek megtelepedtek, korábban gyéren lakott terület volt. A Képes Krónika arról informálja az utókort, hogy I. András királyt a mosoni kapunál elszenvedett sebesülése után a zirci királyi pihenőhelyre hozták, aki 1061-ben itt is halt meg. Valószínű, hogy a szóban forgó királyi pihenőhely (királyi udvarház?!) volt az első szálláshelye a francia szerzeteseknek, amíg pompás templomukat és monostorukat fel nem építették. A település gazdasági és kulturális jelen­tőségét közel három évszázadon át a cisztercita rend határozta meg. A fran­cia műveltségű monostor azonban há­rom és fél évszázad múltával elenyészett. A váltakozó magyar—török harcok kö­vetkeztében az egykor virágzó település lakatlanná vált. Zirc újralapítása a XVIII. század elején következett be. A település második honfoglalói az 1710—1720 közötti évek­ben érkeztek meg az akkori Porosz­­országhoz tartozó heinrichaui ciszter­cita anyamonostor területéről. A rend tagjaival együtt érkeztek kéz­művesek, földművesek, ők teremtették meg a feltételeit a ma is látható barokk templom és a hozzá csatlakozó klasszi­cista stílusú monostor megépítésének. A fokozatosan magyarrá váló rend kül­földi függősége megszűnik. 1814-től Zirc lett a magyarországi ciszterek köz­pontja, szerzetesei tanárok voltak. Mind­ez közvetlenül hatott a település törté­netének további alakulására is. A XX. század fordulójára Zirc lakossága — az 1785-ös évi népszámlálást alapul véve (1200 fő) — megkétszereződött, közel 2500 lett. Országosan is híressé vált a zirci kézművesipar, amiről több műemléképület és egyéb alkotás is ta­núskodik. Az országban 1945-től bekövetkezett általános fejlődéssel együtt Zircen is ki­alakultak az új élet feltételei. A település történetének új szakaszában egyre job­ban látható, hogy a XIX. század második felétől járási székhellyé alakult Zirc, ter­mészetes vonzáskörzetének valóban köz­pontja lett. Az új élet alapját elsősorban a közeli Dudar község határában meg­nyílt és továbbfejlesztett szénbánya je­lentette. A zirci iparosokat és másokat­­ foglalkoztató több kisebb üzem alapítá- / / Új városok

Next