Városépítés, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 1. szám - Maróthy László: A mi fővárosunk

A mi fővárosunk kétmillió embernek lakhelye, tízmilliónak fővárosa Budapest. Sokan szülővárosukként gyermekkoruk óta ismerik, szeretik, sokunk pedig választott lakóhelyként, felnőtt fejjel ismerte és szerette meg, de valamennyien magunkénak érezzük minden gondját, s együtt örülünk annak, ha gyarapodni, szépülni látjuk. Fővárosunk nemcsak igazgatási, gazdasági, tudományos, oktatási és egészségügyi köz­pontja az országnak, hanem Európa egyik legszebb fővárosa, ahol vidéki honfitársaink mellett a külföldiek ezrei fordulnak meg évente. Ők az itt élők elfogultsága nélkül, szigo­rúbb szemmel nézik mindazt, amivel Budapesten, egy szocialista ország fővárosában ta­lálkoznak. Az utóbbi időben egy-egy fővárosi létesítmény megvalósulása körül nagy töme­get megmozgató társadalmi viták bontakoztak ki, bizonyítva, hogy közvéleményünk féltő gonddal és cselekvő szándékkal kíséri figyelemmel a főváros fejlesztési terveit. De Buda­pest városépítési elképzelései és eredményei mind nagyobb érdeklődést keltenek a határo­kon túl is. Mindez fokozott felelősséget ró azokra a tervezőkre, építőkre, a főváros veze­tőire, akik a holnap Budapestjét tonnákban, négyzetméterekben, kilométerekben, hom­lokzatokban, színekben, kórházi és óvodai férőhelyekben, színházakban és parkolókban számolva megálmodják. A felszabadulás után gyakran emlegetett ,,Nagy-Budapest” kifejezést a fiatal generáció bizonyára zavaróan szokatlannak, fölöslegesnek ítélné, hiszen nemcsak törekedtünk arra, hogy egységes fővárosról beszélhessünk, hanem sikerült is megteremtenünk az egységében naggyá nőtt várost: Nagy-Budapestből Budapestet. Ma is és a jövőben is az az alapvető törekvésünk, hogy ez a város megfeleljen egy főváros feladatainak, rangjának. Közös vágyunk és lehetőségünk, hogy az itt lakókat, itt dolgozókat és az ide látogatókat szép, tartalmas városi és emberi környezet vegye körül. Ennek érdekében tevékenykednek az üzemek, a közigazgatás dolgozói és testületei, s évről évre növekvő számban a lakosság, a lakóhelyi közösségek is. A párt és a kormányzat mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte Budapest helyzetét és sorsát, megadva a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. A főváros fejlesztése igen összetett, sok-sok érdekütköztetés és -egyeztetés során alakuló és mindig módosuló folyamat. Alapelvünk, hogy a főváros egységét szem előtt tartva, a különböző városrészek önmagukon belül és egymás között is harmonikusan fejlődjenek. A dinamikusan változó, reális új igények kielégítésére koncentrálva arra is ügyelnünk kell, hogy meglevő értékeink megóvására ugyancsak mozgósítsuk a megfelelő akaratot és erő­ket. Nem kisebb fontosságú szempont az sem, hogy miközben az igények gyorsan nőnek, erőink viszont korlátozottak, a lehetőségeinkkel úgy éljünk, hogy utódainknak korunkat hűen kifejező, értékes alkotásokat hagyjunk hátra. A főváros élete, fejlődése, az erőforrások célszerű elosztása nem képzelhető el úgy, hogy gondolkodásunkban, cselekvésünkben megállunk a városhatárnál. A környező települések­ről naponta több tízezren járnak be dolgozni, sokan a fővárosban tanulnak, szórakoznak, művelődnek és itt vásárolnak be. A fővárosi lakosok ezrei, tízezrei viszont a környéken pihennek, üdülnek és építkeznek. Életünk végtelen sok szállal kapcsolódik a városhatáron túli településekhez, ezért szükségszerű, hogy a fontosabb fejlesztési lépéseket a közös cé­loknak megfelelően, összehangoltan hajtsuk végre. A főváros lakóiról készülő demográfiai értékelések időről időre jelzik a vezetőtestületek számára az aktuális tennivalókat. Mintegy öt év óta a természetes szaporodást fogyás vál­totta fel. Ennek ellenére az elmúlt években mégis növekedett a lakosság, a,,bevándorlók" jelentős száma miatt. Tavaly óta viszont már a bevándorlás sem pótolja a természetes fogyást, így megkezdődött a főváros népességének lassú csökkenése. Csökken a házasság­­kötések száma is, viszont nő a válásoké. Magas az egyszemélyes háztartások aránya, a családok átlagos létszáma egyre kisebb. Mindezek mellett a hatvanas évek végén elhatáro­zott kedvezmények jelentős demográfiai hullámot indítottak el, amely először a bölcsődék és óvodák férőhelyigényeinél, napjainkban az általános iskolai tanterem igényeknél jelent­kezett. A hullám a közeljövőben áttolódik a középiskolai területre. A fővárosi lakosok mintegy egynegyede nyugdíjas, akiknek száma és aránya folyamatosan nő. Az időskorúakról való gondoskodás sajátos feladat, felelős gond, különleges elbírálást és nagyobb erőfeszítést igényel minden érintett intézmény, testület és vezető részéről. A fiataloktól a pályakezdés, a családalapítás, különösen a lakáshoz jutás egyre nagyobb anyagi erőfeszítést igényel. Folyamatosan keressük azokat lehetőségeket, amelyek a fel­növekvő nemzedék reális igényeit a végzett munkájukkal arányosan, munkájuk érdekében ki tudják elégíteni, illetve személyes terheiken könnyíteni tudunk. A demográfiai elmozdulásokból egyenesen következik, hogy a fővárosban csökken a mun­kaképes korúak száma és aránya. E mellett növekszik a továbbtanulni vágyók tábora, amely tovább mérsékli a munkavállalók körét. Máris nyilvánvaló, hogy az évről évre nö­vekvő feladatokat csak úgy tudjuk elvégezni, ha általánossá válik a minden tekintetben ésszerű, takarékos tevékenység, az élőmunkát kímélő megoldások alkalmazása. Az említett körülményeket is mérlegelve a fővárosi ipar fejlesztésének egyik alapkérdése a munkaerőhelyzet reális számbavétele. Célunk, hogy a fejlődés az iparpolitikai követelmé­nyekhez igazodjék, figyelembe véve a főváros sajátosságait és ennek következményeit. Az már világosan kirajzolódott, hogy minden iparágat nem lehet és nem is kell egyformán fejleszteni. Megfelelő szelektálás után a magas kvalifikáltságú ágazatokat szükséges világszínvonalra fejleszteni, illetve azokat, amelyeknek termelési hagyományai vannak a fővárosban. A többi területen profilváltásra vagy esetenként a termelés visszafejlesztésére van szükség. Bizonyára minden budapestinek — szőkébb környezete mellett — a legkedvesebb emlékei a történelmi városmaghoz fűződnek. A Duna egyik partján a budai Vár és környéke, szem­ben vele a Belváros kínál színes, kedves programot a számtalan hazai és külföldi látogató számára is. A Vár ma az egész ország történelmi emlékhelye és kulturális központja. A Belváros igazgatási centrum és oktatási központ, egyre mozgalmasabb idegenforgalmi, vendéglátó és szórakoztatási körzet, az ország legnagyobb bevásárló helye. Budapest fekvésének vonzó szépségét, a ránk maradt építészeti emlékeket, a városnegye­dek hangulatát történelmi kötelességünk megőrizni, megtartani és az utókornak gazda­gítva továbbadni. A belső városrész azonban nem csupán idegenforgalmi nevezetességeket, hangulatos köz­területeket foglal magába, hanem ugyancsak történelmi hagyatékként elavult lakótömbö­ket, öreg lakóépületeket, korszerűtlen lakásállományt is. A legjelentősebb feladataink közé tartozik a belső kerületekben kijelölt több mint négyszáz épülettömb teljes körű re­konstrukciója, amelynek fokozatos megvalósításával a mai és a jövőbeni igényeknek is megfelelő, korszerű szerkezetű városrészek alakulnak majd ki. E feladat megkezdése nem tűr halasztást, hiszen olyan lakások találhatók itt tömegesen, amelyekbe száz éve nem süt be a nap, amelyek a mai kor követelményeit, lakóinak igényeit meg sem közelítik. Nem budapesti specialitásról van szó; az európai fővárosok döntő többsége hasonló gond­dal küzd. Ez a hatalmas program óriási összegeket emészt fel, és több középtávú terv­cikluson keresztül ad rangos feladatot a városépítőknek. Éppen ezért határozott követel­ményként fogalmazzuk meg, hogy ebben a munkában a szakma legjobbjai, a szellemi élet kiválóságai vegyenek részt. A lehetőségeinkkel való ésszerűbb gazdálkodást, a város összképének javítását szolgálják a foghíjtelkek fokozatos beépítése is. Értékes területeken találunk még építésre alkalmas telkeket, amelyek hasznosításával ez ideig csak mérsékelten éltünk. A fővárosiak együtt élnek annak a nagy horderejű programnak a megvalósításával, amely­nek keretében a korábbi egy központú fővárosi településszerkezet több alközpontú városi szerkezetté alakul át. Mindenki szeme láttára épülnek ki a Flórián tér körül, Lágymányo­son, Újpesten, az Örs vezér téren, illetve Kispesten olyan új lakó-, kereskedelmi, szolgál­tatási, közlekedési, egészségügyi és művelődési központok, amelyek csökkentik a belváros terhelését, valamint a belső és külső városrészek közötti ellátás egyenlőtlenségét. Nagy erőfeszítések és áldozatok árán — törekvéseinkkel egyezően — sikerült a lakás­hiányt elfogadható arányra leszorítani. A tömeges lakásépítés során kisebb városnyi lélek­­számot magukba foglaló lakótelepek alakultak ki. Egyre erősödő követelmény a lakóépületekkel és a teljes épített emberi környezettel szem­ben, hogy szolgálja jobban a mai városi ember igényeit, teremtsen humanizáltabb környe­zetet, igazodjék jobban a változó, valóságos követelményrendszerhez. Ezt sürgeti az is, hogy jelentősen nő a lakosság anyagi áldozatvállalása az otthonteremtésben. Szorgalmazzuk a lakásépítést a már említett foghíjtelkeken. Átgondoltabb települési és szanálási programokkal több régi lakást kívánunk megmenteni az eddiginél. Emellett a mai igényekhez jobban igazodó lakások alakulnak ki a felújítások és a korszerűsítések so­rán is. Évről évre szélesedik az intézményi és információs rendszer, amely segíti a lakás­cserék lebonyolítását, akár több lépcsőben is. Szándékaink arra irányulnak, hogy a lakás­építés lakásgazdálkodással párosuljon, hogy a sokféle, sokszínű lakásigénynek gazdag, sokszínű választékkal tudjunk megfelelni. A jó közérzet megteremtésének már csak az egyik kérdése a ,,hol lakjunk". Hozzákap­csolódik a „hogyan lakjunk" kérdés is. A mai lakásállomány és műszaki feladathalmaz mellett illuzórikus lenne feltételezni, hogy az alapvetően szolgáltató tevékenységre létre­jött IKV-k képesek saját erőből megbirkózni az e tekintetben elvégzendő feladatokkal. Szükség van a karbantartások gazdálkodás jellegű szervezésére, amelybe a lakosság is tevékenyen bekapcsolódhat, továbbá minden szabad szak- és szerelőipari kapacitásra, amit csak mozgósítani lehet. Elkezdődött az ingatlankezelő vállalatok átszervezése, a személyi és műszaki feltételek megerősítése, ezek az intézkedések remélhetőleg már rövid távon is éreztetik hatásukat. Budapest természeti gazdagságának egyik legféltettebb kincse a budai táj. Bővelkedik természeti szépségekben, történelmi emlékekben és hagyományokban, védelme, okos hasznosítása parancsoló kötelesség számunkra. Figyelmeztető gondunk a budai hegyvidék beépítési zsúfoltsága, a zöldterületek fokozatos zsugorodása. Gyakran nőnek ki olyan épületek is, amelyek esztétikailag rombolják a környezetet, a természet és az emberi környezet harmóniáját. Közös felelősségünk őrködni azon, hogy helyrehozhatatlan károk ne keletkezzenek az ország fővárosában. A város mindig közös alkotás. A budai Vár vagy a Belváros magával ragadó hangulata abból is fakad, hogy sok-sok ezren vettek részt építésükben, tervezésükben, sok egyéni ötlet, kívánság, érdeklődés és várakozás kísérte tervezésüket, építésüket. Ma is a főváros lakossága a megbízó, az építtető, ezért fontos, hogy már a tervezésbe is beleszólása le­gyen. Módot kell adni, hogy a fejlesztési elgondolásokat, a terveket a budapestiek idejében megismerjék és véleményüket kifejthessék. Ez feltétlenül segíti majd az építőket is. A nagyobb nyilvánosság közérdek: Budapest közérdeke. Ha a budapesti ember látja, hogy véleménye eljut a tervezőkhöz, hogy felelős véleménynyilvánításának van eredménye, méginkább sajátjának vallja, érzi a várost, s még többet kész vállalni, hogy az elképzelé­sek valóra váljanak. így lesz a főváros is igazán közös alkotás: a mi fővárosunk.

Next