Városépítés, 1985 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1985 / 6. szám - Perczel Károly: A háború után épület lakótelepek javítása

FIHURT ’85­ lajdonos, lakásszövetkezeti szervek, lakossági szervezetek, műszaki egyetemeket képviselő tanárok. Természetesen, a váratlanul nagy részvétel sok szervezési nehézséget jelentett az utolsó hetekben, mégis igen kis hibaforrással sikerült lebonyolítani a kongresszust. A kongresszuson való külföldi részvételt egy­részt az eddig nemzetközi szinten még soha nem tárgyalt, nagyon időszerű témaválasztás, másrészt Budapest és Magyarország az utóbbi években megnövekedett vonzóereje és jó híre növelte ekkorára. Biztosan szerepet játszott a megtervezett és 3 nap alatt lebonyolított 72 tanulmányi autóbuszkirándulás, a részt­vevők felét kiscsapatos családi vacsorákra meghívó szakemberek vendéglátása és a Nem­zeti Galéria kupolatermében rendezett 1200 fő vendég számára emlékezetes miniszteri foga­dás is. Mégis a legfőbb vonzóerő a kongresz­­szus különleges, fontos témája volt, amit a Kongresszusi Központban és a Hilton szálló­ban a kirándulásokkal egyidőben lebonyolított plenáris és speciális ülések nagy látogatottsága bizonyított. A meglevő lakótelepek problémái napirendre tűzésének időszerűsége A háború óta épült lakótelepek minden or­szágban növekedő problémákat okoznak. Csak példákon említem, hogy Budapest 2 millión felüli lakosságának 40%-át érinti ez a kérdés. A kongresszuson kiderült, hogy ezek a prob­lémák mind az öt világrész országaiban aktuá­lisak és megoldásukkal épp most próbálkoz­nak. Azonban nemzetközi szinten eddig még nem tárgyalták. A budapesti kongresszus nemcsak szokatlan témája, hanem tárgyalási módszerei miatt is különbözött elődeitől. Szervezői elhatároz­ták, hogy lemondanak az elméleti megközelí­tésekről és az általános ajánlásokról, konklú­ziók levonásáról. Minden beszámoló esetta­nulmány volt, a résztvevők konkrétan meg­valósított módszereket, konkrét lakótelepek valóságban kipróbált és elemzett adatait vitat­ták meg, sokszor éles vitákban. A cél az volt, hogy ismerjék meg a résztvevők, a világ külön­böző országaiban és lakótelepeken mik voltak a bajok, az orvoslás módjai, eredményei, problémái, kudarcai. A nemzetközi főiskolás diákpályázat igen hasznos előzmény volt a kongresszusi vi­ták számára a megelőző főiskolások és egye­temi diákok kongresszusi pályázata. Ennek té­mája ugyanis azonos volt a kongresszuséval: „Egy háború után épült lakótelep rehabilitá­ciója.” A feladatot szociális-műszaki finanszí­rozási, környezeti, várostervezési, megvalósí­tási, fenntartási, kommunális, üzemeltetési és a lakossági részvétel szervezési szempontjai szerint komplex módon kellett megoldani. Harmincegy ország főiskoláiból vettek részt a diákok. Mindegyik részt vevő ország nemzeti pályázatainak zsűrije által küldött 41 pályáza­tot bírált Budapesten a nemzetközi zsűri. A három díjnyertes közül az első egy lengyel diáklány, a második egy japán diákcsoport, a harmadik egy amerikai hallgató lett. Mindhá­rom pályázó országa egy konkrét lakótelepé­nek rehabilitációját tervezte meg komplex módon. Jellemző volt, hogy mindegyik új épü­letek beépítésével is pótolta a tanulmányozott hiányosságokat, a szabad területek új felhasz­nálásával és területi funkciók szerinti kisebb részekre tagolásával javította az épületek közti karban nem tartott területeket. Épüle­tekkel határolt terekké és utcákká igyekeztek átalakítani a használatlan térségekkel körül­vett egyedül álló épületek merev ismétlődését. Új beépítés kiegészítésével elsősorban a hiány­zó közösségi és kereskedelmi intézmények pótlására, a parkolóhelyek és gyalogos útvo­nalak, játszóterek határozott szétválasztására törekedtek. A sportlétesítményekre és játszó­terekre, az öregek pihenésére nagy gondot fordítottak. Foglalkoztak a finanszírozással és a lakossági részvétel módszereivel is. A pályázat előrevetítette a kongresszuson fel­merülő problémákat és a legjobb megoldásokat bemutató kiállításon a kongresszus résztvevői tanulmányozhatták a fiatalok elgondolásait. A négy bevezető beszámoló Az első két plenáris ülésen a leromlás és a re­habilitáció különböző stádiumaiban levő nagy lakótelepet mutattak be. Majdnem probléma­­mentes lakóteleppé alakult a stockholmi Tran­­neberg rehabilitációja után. Zalaegerszegen a Landorhegyi lakótelepen még csak a leromlás első jelei mutatkoznak, bár rehabilitáció még nem kezdődött. Az amszterdami Billmeermer lakótelepen már ko­moly problémákkal kell megküzdeni, de a re­habilitációs tennivalók programjának megvaló­sítását elkezdték. Az USA-beli St. Louisban már a legsúlyosabb lakótelepi problémák je­lentkeztek, amelyeket a lakók aktív segítségé­vel kissé későn sikerült kiküszöbölni. 1. A Traneberg lakótelep rehabilitációja és új nagylakásos épületekkel kiegészítése — beépítési terv 1. 1950. évi tanácsi kis lakások (55 m2) 2. 1950. évi magán kis lakások 3. nagylakásos új hozzáépítés és új házak (62—95 m2es lakások) 2., 3. Traneberg lakásátépítés és új hozzáépítés ( feketével jelzett részek hozzáépített szekciók) 1 3

Next