Városépítés, 1985 (21. évfolyam, 1-6. szám)
1985 / 6. szám - Perczel Károly: A háború után épület lakótelepek javítása
FIHUAT ’85 den kivitelezték, különböző minőségi szinteken, az egyes tanácsok ízlése és költségvetési igényei szerint. Volt olyan lakóépület, amelyben 100 lakást szolgált ki egy felvonó. A bejáratoktól távol helyezték a lakóutcákat és a parkolókat. Az összeköttetést egy soha meg nem valósult elektromos tehergépkocsi-szállításra alapozták. Végül a lakók környezete érdekében tervezett zöldterületeket kellett közlekedési célokra felhasználni. Kifejlődött a kábítószer-ártalom, a bűnözés. A három tanács közti felelősségelhárítási viták és együttműködésük hiánya miatt a lakótelep fokozatosan leromlott. A romlást mindaddig nem tudták megállítani, amíg 1982-ben egységes lakótelepi házkezelő adminisztrációt nem létesítettek végrehajtó hatalommal, amelyből 1987-ben önálló városi tanács lesz. Ez kidolgozta az egységes rehabilitációs programot, amelynek legelső pontjai a városközponttal való jó kapcsolat megteremtése, a belső utcahálózat egységesítése. A felvonókhoz vezető túl hosszú függőfeljárók lezárása és kellő számú felvonó építése, a kábítószerek visszaszorítása, a közműellátás különböző hiányainak megszüntetése. St. Louis Cochran Garden A negyedik főreferátumot az USA-beli St. Louis-i, a Cochran Garden lakossági szervezetének feketebőrű vezetője, B. G . Ikey asszony tartotta nagy hatású, jól felkészült drámai erejű előadással. Ezt a lakótelepet 1952-ben kezdték építeni. Célja, hogy megállítsa a St. Louis lakosságát felére csökkentő elvándorlási hullámot. A 704 kisebb-nagyobb lakótelepi épület közül 12 db volt 6—12 emeletes. Kezdetben a lakosság fele fehér, fele fekete volt. Az alacsony házbérek ide vonzották a munkanélküli feketéket. Jellemző lett a biztonság hiánya, a bűnözés, a vandalizmus, a kábítószer- élvezet. Az épületek nagy része trágyadombhoz hasonlított. A felvonókat és lépcsőket ellepte a szenny és a bűz, a lakásokat belülről is rombolták. Az épületek körül támadások, lövöldözések rettegésben tartották a lakókat. 1969-ben általános házbérsztrájkot szerveztek és akkor a tanácsi házkezelőség átadta a házkezelés gondját a lakóknak, akik házkezelőtestületet választottak. Ez katasztrófát örökölt. A lakótestület elnökséget választott, amelynek első dolga egy szakmai tanfolyam szervezése volt, aztán készítettek egy rehabilitációs programot. Mindezt a tanácsi házkezelő szerv finanszírozta. Minden épülettömb helyben lakó gondnokot választott. Kilencévi munka után a lakók önigazgató szervezetének munkája a tanácsi kezelőségnél magasabbrendűnek bizonyult. Most már a felvonók, lépcsők és a szabad területek tiszták, a külső területeken a bűnözés ritka jelenséggé vált. Mindennek eléréséhez azonban átépítésre is szükség volt, nem tűrték tovább azt, hogy négygyermekes családnak is csak egyetlen hálószobája volt. 100 új épületet építettek nagy családok számára, 326 hálószobával. A kis lakásokat összevonták, a laksűrűséget lényegesen csökkentették. A nagy családokat áttelepítették a földszinti lakásokba és építettek egy 12 emeletes öregek otthonát. Modernizálták a villany-, a vízellátási hálózatot, megjavították a közvilágítást, korszerűsítették a fürdőszobákat. Az épületek alsó négy emeletéhez vezető közvetlen lépcsőket építettek és ezzel csökkentették a felvonók elkerülhetetlen zsúfoltságát. Kerítésekkel növelték a lakók biztonságát. Lakótelepi közintézményi központot létesítettek bölcsődével, tornateremmel, gyűlésteremmel, közétkeztetéssel. Helyenként nyeregtetőket építettek a lapos tetőkre a sivár külső utcakép javítása céljából. Végeredményben az addig rendezetlen lakótelep a lakosság szervezete és a tanácsi házkezelőség együttműködésével példaszerűvé vált. Az USA területén 12 nagy, háború után épült lakótelepen végeztek el általános rehabilitációt. Ezek közül Cachran Garden volt vitathatat Cass Ave. C/î Сф -О к_(U о сга к_лоо О Cochran Carden (USA St. Louis) beépítési terve rehabilitáció után