Városépítés, 1985 (21. évfolyam, 1-6. szám)

1985 / 6. szám - Komor Vilma: A Velencei-tó szerelmese : Beszélgetés dr. Springer Ferenccel

Hild János emlékérem Mindazok közül, akik hazánkban legtá­gabb értelemben vett településpolitiká­val foglalkoznak, akiket érdekel, hogyan sáfárkodunk országunk legkülönbözőbb adottságaival, nemzeti értékeinkkel, bizonyára senkit sem lepett meg, hogy az 1985. évi Hild-díjasok sorában dr. Springer Ferenc nevét olvashatta. Hosszú évtizedek lankadatlan fáradozá­sának és eredményeinek egyik — talán legékesebb — tanúbizonysága, hogy ez a név szinte összeforrt mindazzal, ami a Velencei-tóval és környékével kapcsola­tos, és hogy Springer Ferenc munkássá­gáról szinte kivétel nélkül mindenki és minden esetben csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik. — Miből fakadt, milyen gyökerekből táp­lálkozik a Velencei-tó és ennek a tájnak a szeretete? Honnan ez a hűség, ez a cselek­vőkészség, amellyel e vidék sorsát nemcsak féltő figyelemmel kíséri, hanem nagy hoz­záértéssel formálni, alakítani is igyekszik? — kérdezzük azután, hogy gratuláltunk a rangos elismeréshez. — Valóban kimutatható személyes kötő­dés is ehhez tájhoz — mondja elgondol­kodva. — Édesapámnak Sukorón volt egy kis telke, és én mint gyerek, ott töltöttem a nyarakat, s ott kezdtem el sportolni is: a vitorlázáshoz mindmáig ugyanúgy nem lettem hűtlen, mint a tóhoz és környékéhez. — Mikor kapcsolódott be tevőlegesen és hivatalosan is a Velencei-tavi Intéző Bizottság munkájába? — Alapító tagja vagyok a bizottságnak, amely lassan három évtizedes múltra tekinthet vissza. Fejér megye vezetői annak idején az előbb már említett szen­vedélyemre, a vitorlázósportban elért eredményeimre figyeltek fel, és ettől már csak egy lépés volt az elhatározás: felkérnek, vállaljak részt a tó jövőjét szol­gáló testület megalakításából, majd pedig annak tervszerű, folyamatos és célratörő munkájából. — Tudomásom szerint ön jogász-doktor. Dolgozott egyáltalán olyan beosztásban, amely valamennyire is kapcsolódhatott ehhez az új megbízatásához? — Hát nemigen, hiszen azelőtt valóban mint jogász és a dohányiparban dolgoz­tam. Mégis azt kell mondanom, hogy jogi ismereteim nemegyszer nagyon sokat segítettek az Intéző Bizottság ügyeinek képviseletében, a kisebb-na­­gyobb „csaták” megvívásában. És hát a Bizottságban részt vevő szakemberek jóvoltából egyre több oldalról ismertem meg a tennivalókat. Mivel minden érde­kelt, igyekeztem szakmailag is minél tájékozottabbá válni, elsajátítani az új és új ismereteket — legalábbis olyan mély­ségig, hogy megalapozottan tárgyalhas­sak, érvelhessek a célkitűzések megvaló­sítása érdekében. — Hamarosan hosszú távú vizsgálatnak vetettük alá a tavat és környékét, hogy a helyzet feltárása alapján megalapozott regionális terv készülhessen a fejlesz­tésre. Az idő haladtával ugyanis a Velen­­cei-tó és a körülötte kialakult üdülőkör­zet messze túlnőtt a megyei kereteken: a Balaton és a Dunakanyar után az ország legígéretesebb idegenforgalmi terüle­tévé lépett elő. — A kulcskifejezés, a ,,céltudatos régió­­fejlesztés”, úgy tudom, szerepelt a Hild­­érem odaítélésének indoklásában is. A hat­vanas évek végén elkészült regionális ren­dezési tervet a kormány 1969-ben fogadta el és 1971-ben a részletes fejlesztési prog­rammal együtt határozattá emelte. Időt­állónak bizonyult-e ez a terv? — Azt hiszem, erre a kérdésre nyugodt szívvel igennel válaszolhatok. A prog- A Velencei-tó szerelmese Beszélgetés dr. Springer Ferenccel OKLEVÉL MAGYAR URBANISZTIKAI TÁRSASÁG a Velencei-tó fejlesztése érdekében végzett áldozatos és eredményes munkásságáért Dr. SPRINGER FERENCTM* a Velencetavi Intéző Bizottság ny. főtitkárának HILD JÁNOS EMLÉKÉRMET adományozta Budapest., 1985. november he­n Magyar Urbanisztik­ai Társaság elnöke ram III. üteme most fejeződött be, és sok minden történt a veszélyhelyzet enyhí­tésére, elsősorban annak érdekében, hogy a víz fürdőzésre, sportolásra alkal­mas maradjon, hogy a balatoni tapaszta­latok birtokában, az ottani tanulságok­ból okulva, még idejében tegyünk meg minden szükséges lépést ennek a nagy természeti értéknek a megőrzésére. Ezzel azonban korántsem állíthatom azt, hogy nincsenek nagyon is komoly gond­jaink, hogy nem táncolunk olykor borot­vaélen, hogy némely vonatkozásban egy hajszál választ el attól, hogy jóvátehetet­len károk keletkezzenek. Egészében nézve, visszatekintve az elmúlt tizenöt esztendőre, mindezek ellenére megálla­pítható, hogy a Velencei-tó — minde­nekelőtt a kormányhatározat megfelelő végrehajtása eredményeként és összesen mintegy hatmilliárdos ráfordítással — valóban üdülőtóvá fejlődött. — Az utóbbi években azonban egyre nehe­zedő körülmények között élünk és dolgo­zunk. Nem következhet-e be törés a prog­ram végrehajtásában, nem szenved-e hajó­törést az az elismerésre méltó, következe­tes igyekezet, amellyel óvtuk, sőt — lehe­tőségeinkhez mérten — fejlesztettük is a Velencei-tavi üdülőkörzetet? — A VII. ötéves terv kidolgozásával és a népgazdaság teherbíróképességének megváltozásával összefüggésben termé­szetesen újból át kellett tekinteni a programot. Számot kellett vetni azzal, milyen ütemezéssel őrizhetők meg az eredmények, különös tekintettel arra, hogy jelentősen megnövekedett és való­színűleg a jövőben tovább növekszik majd a Velencei-tó felé irányuló idegen­­forgalom.­­ A Minisztertanács 2014/1985. június 11-i határozata alapján folynak az egyez­tetések az érintett tárcák között. Ez a határozat rendkívül felelősségteljesen foglalkozik minden olyan tennivalóval, amely a tavat és környékét érinti. Meg­állapítja, hogy — idézem — a Velencei-tó különleges védelmet igénylő nemzeti érték. El kell érni, hogy a vízminőség tovább javuljon, a természeti táj és az üdülőtó jelleg fennmaradjon, továbbá az épített környezet kulturált kialakítása mellett az üdülőtelepülések területfel­használása is tervszerűbb legyen.­­ Az idegenforgalmi szerep fenntartá­sához és növeléséhez — tekintettel a Balaton tehermentesítésére és a megvál­tozott társadalmi igényekre és feltéte­lekre — a jelenlegi program korszerűsí­téseként 2000-ig szóló új, hosszú távú, központi fejlesztési programot kell ki­dolgozni. Ezzel együtt a velencei-tavi vízgazdálkodási fejlesztési programot is el kell készíteni. Az alapelveket sokol­dalú irányelvek egészítik ki, amelyek részleteinek az ismertetése egész tanul­mányt igényelne, és e cikk kereteit nyil­vánvalóan messze túlhaladja. Minden­esetre hatalmas program, amely a csa­tornázástól a települések befogadóképes­ségéig az élet szinte minden területére kiterjedő eligazítást ad. — Bár a külső szemlélő számára ez szinte észrevehetetlen, ön néhány éve már mint nyugdíjas tevékenykedik. Milyen minőség­ben kapcsolódik be jelenleg a régió to­vábbi sorsának — remélhetőleg még követ­kezetesebb, valóban minőségi ugrást jelentő — alakításába? — Az új program és a VII. ötéves terv­­koncepció kidolgozásában és végrehaj­tásában továbbra is igen jelentős szerep hárul a Velencei-tavi Intéző Bizottságra, amelynek továbbra is elnökségi tagja vagyok. Ezenkívül — mivel az új progra­mot 1987. július végéig kell az építésügyi és városfejlesztési miniszter, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, a belkereske­delmi miniszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes előter­jesztésében elkészíteni — az építésügyi miniszter — egyetértésben a felelős ága­zatok vezetőivel — intézkedési tervben határozta meg a feladatokat és részha­táridőket. Mindezen túlmenően a felelős miniszterek által megbízott képviselők­ből tárcaközi munkabizottságot alakított és ennek vezetésével engem bízott meg. — Ilyenformán remélem, hogy a meg­tisztelő elismerés, a Hild-érem birtoká­ban a régió fejlesztéséből továbbra is olyan részt vállalhatok, amely hozzájá­rulhat a Velencei-tó és környéke felvi­rágoztatásához — mondotta befejezésül dr. Springer Ferenc, akinek személye egyik fontos biztosítéka az új, nem kis feladatok értő és felelősségteljes meg­valósításának. KOMOR VILMA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék