Városi Szemle – 6 . évfolyam – 1913.

Önálló tanulmány - Szabó Sándor: A közegészségügy [A negyvenéves Budapesté]

megfelelő zárt csarnokokba hordják, ahol ezután a zárt kocsikba való beemelése megtörténik; részint az utcai járók ambuláns tisztogatásával, a locsológépek porfelverés nélküli működésével, a makadámutak olajos por­mentesítésével és az utcai járókon alkalmazott szemétgyűjtő kosarakkal: az utcatisztítás és ezzel a köztisztaság oly nagy haladást ért el fővárosunk­ban, mint amekkorával kevés egészségügyi berendezésünknél dicseked­hetünk. Ez idő szerint 4.262.850 m2 kocsi- és 600.000 m2 járdaterületet kell köztisztasági hivatalunknak tisztántartani és 2.300.000 m2 úttestet por­mentesíteni. Ezt a szolgálatot 10 tiszt, 60 altiszt, 100 előmunkás, 1005 utcaseprő, 260 locsolómunkás és 29 gépész teljesíti. Ehhez járul a szemét­feldolgozó és szállító üzemnél 350 és a fuvartelepnél 652 alkalmazott, vagyis az egész köztisztasági szolgálatot összesen 2466 ember látja el. Nagyobb havazások esetén pedig a hó gyors eltakarításához, még ideiglenes mun­kásokat is alkalmaz a hatóság. E nagy üzem (t. i. utcatisztogatás, pormentesítés, hómunkák, utcai, házi és csarnoki, valamint piaci szemét összegyűjtése, kihordása, elszállí­tása és feldolgozása) évi 4.195.914 korona költséget okoz, amelyből a ház­bérkrajcárok címén 1.183.000 korona megtérül, s így a tényleges köztisz­tasági rendes kiadás összege évenként 3.012.914 koronára rúg. Az emberi ürülék belterületen mind a körcsatornába kerül, a külső részeken pedig vízhatlan falazatú pöcegödrökben gyűlik meg, mit a tulaj­donos köteles megtelésekor kitisztíttatni, s tartalmát zárt és e célra szol­gáló kocsikon éjjel, kifuvaroztatni. Az állati trágyát szintén vízhatlan trágya­tartóban, jól záró fedél alatt szabad csak tartani és túltelése előtt, ponyvá­val letakart kocsin el kell szállítani. Az állati híg ürüléket, vagy a közcsa­tornába vezetik, vagy vízhatlan tartóba fogják fel, s onnan viszik ki. A talaj­feltöltéseket a főváros egész területén nem szabad többé sze­méttel, hanem csak anorganikus törmelékkel, vagy tiszta földdel esz­közölni. VI. Fürdők és gyógyforrások. A székesfőváros területén levő fürdők jellegük szerint kétfélék, gyógy-és tisztálkodási fürdők. I. A gyógyfürdők egy része a főváros tulajdonát képezi, a másik része vagy magánosok vagy részvénytársaságok birtokában van, a Császár­fürdőt pedig, mint alapítványt az Irgalmas-rend kezeli. Nincs Európában egyetlen nagy város sem, amely ásványvízben annyira gazdag volna és oly számos, — részint fürdésre vagy ivásra, részint pedig mind­két célra alkalmas­­ gyógyforrásban bővelkednek, mint Budapest. E források közül a magasabb hőfokot mutatók a budai hegyek­ és a főváros alatti mély víztartó medencéből származnak. az I. ker. Lágy- A közegészségügy 1323

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék