Városi Szemle – 12. évfolyam – 1926.

Gárdonyi Albert: A szab. kir. városok az 1848 előtti törvényhozásban

A szab. kir. városok az 1848 előtti törvényhozásban. írta: Gárdonyi Albert. Újkori alkotmánytörténetünk legérdekesebb jelensége az a küzdelem, melyet a szabad királyi városok országgyűlési követeik szavazatjogáért folytattak. E küzdelem annál figyelemreméltóbb, mert épen arra a kor­szakra esik, melyet reformkorszaknak nevezünk s melyet a legkiválóbb magyar államférfiak, Deák Ferenc, Bezerédj István, Klauzál Gábor nevei ékesítettek. Az 1832/36., 1839/40. és 1843/44. évi országgyűlések voltak színhelyei e küzdelemnek s a döntést az 1847/48. évi országgyűlés hozta meg. A vita kiindulópontja az volt, hogy az 1832/36. évi országgyűlés alatt a városi követek szavazatait kuriat­m kezdték számítani s a városi követek a törvényre és régi gyakorlatra hivatkozva, nem voltak hajlandók belenyugodni e változásba, hanem inkább tartózkodtak a szavazástól. Az új szokás indokolását a pestvárosi tanács 1843. április havi felterjesz­téséből ismerjük meg, ahol a következők olvashatók: „azon oknál fogva, hogy a választott polgárságnak az országgyűlési követeknek kiküldésében mindeddig kevés befolyása volt, azok az országgyűlésen nem ismertettek el az egész közönség követeinek és szavazati joguk is megtámadtatott". Ez az indokolás azonban semmiképen sem volt helytálló, mert a városi követek választása a vármegyei követekéhez hasonlóan a szokáson épült fel s ez a szokás mindaddig nem esett kifogás alá, míg a városi követek szavazati jogukat reklamálni nem kezdték. De ha indokolt lett volna is e kifogás, akkor is inkább a választási rendszert kellett volna megreformálni, — amihez a városok szívesen hozzájárultak volna, — mint az ország­gyűlésen törvényesen megjelent városi követek szavazati jogát megszüntetni. Mi az egész dologban tisztán és kizárólag az alsó nemesség politikai hatalmának túltengését látjuk, mely az alsó táblai határozatok meghozata­lánál minden jogot a maga számára követelt s senki másnak beleszólást nem engedett. Igazolja feltevésünket az is, hogy ez a visszás helyzet csupán akkor szűnt meg, amikor az 1847/48. évi törvényhozás a rendi alkotmányt megbuktatta.

Next