Városi Szemle – 27. évfolyam – 1941.

I. Tanulmányok - Hajnal István: Az európai város kialakulása

tovább. Kínában a legújabb időkig minden utca, városrész ily leszármazás­együttesként szerepelt, ha már csak elméletben is ; a közigazgatást a nemzet­ség öregjei és a családfők vezették. Ilyesféle az ősi középamerikai, az azték város is, és hasonló kezdetekből nőttek fel India kaszt­ városai is. E városok­ban ugyanis a nemzetségekhez, nagy családokhoz tradicionálisan bizonyos funkciók fűződtek, amikhez biztosított joguk volt, s amiket másrészt a többi foglalatossággal s a vidékkel belső, méltányos kölcsönösségben kellett űzniök. Nem csupán az készült tehát a városban, ami a leghasznosabb, leggyorsabb üzlet. Az embereknek rá kellett érniök arra is, hogy próbálkoz­zanak, tapasztaljanak. Az aztékok, az emberiség nagy összefüggő tömegeitől elkülönülten, csak a kő­­­s csontkorszaknál tartottak, de városaik kicsiny­ségükben is mélyebben tagolt, állandóbb munkaszervezetek voltak akárhány orientális­­ arab nagyvárosnál. Kína és India városiassága az igazi, a népi kultúrára jelentős ipari-technikai újításokban sokkal többet hozott, mint az előázsiai nagykultúrák, sőt többet, mélyebbet az európai antik kultúráknál is. A mi mai modern városunkhoz leginkább hasonlított az antik, görög­róm­ai város. Politikai, gazdasági, kulturális központ. Mondhatni, még inkább, mint a modern város, valósággal felszívta a vidéket. Az antiknak érett korszakában a föld népe hallgatag, ismeretlen társadalom. Nemcsak a görögök, de a rómaiak is a városállam formájában éltek, még világbiro­dalommá növekedésük idején is. A milliós lakosságú Róma alatt autonóm városok igazgatták a maguk kerületeit. A római polgárjog voltaképen városi polgárjog volt, amit végül kiterjesztettek a birodalom lakosságának újabb s újabb kategóriáira. Eredetileg a városi polgárság, azaz a polgárjoggal rendel­kező családok együttese uralkodott a város egyéb lakosságán és a vidéken is; városhoz tartozandóság nélkül nem tudtak társadalmat elképzelni. Dél-Itáliában, Szicíliában, Spanyolországban egészen a legújabb századokig tartotta magát ez a társadalomszervezet. A vidéki birtokosúr is mint a város polgára vett részt a közéletben. A város minden haladásnak, elevenség­nek színhelye. A tömegellátás megszervezése, az úthálózat, a postajáratok, a vízvezeték kiépítése a városkormányzat állandó feladata. Óriási középületek mellett többemeletes bérházak tömeglakásai, építkezési spekulációkkal s elég gyakori szerencsétlenségekkel. Még a vízhasználat díjai és a vízmérők hamisításai is a modern városképre emlékeztető vonások. A római birodalom európai területeinek lakosságát mintegy 23 millióra becsülik , s fővárosán a milliós Rómán kívül számos, még mai értelemben véve is jelentékeny nagyvárosa volt. De a város nem emelte, inkább tönkre­tette a vidéki életet. Aki végül valóban a maga két kezével dolgozott a földön, az vagy rabszolga, vagy alacsonyrendű, a kultúrszerkezetből kizárt lélek. A vidék borzalmasan el is néptelenedett. Várospolgárok millióiból állott a birodalom ; idegen hódított területekről várták ezek élelmüket, a politikai

Next