Városok Lapja, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-07 / 1. szám
VI ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON BUDAPEST, 1911. JANUÁR 7. VÁROMSOR. napja [Kecskeméti Állami «.Wielegyhán reszlegej VAR05POLITIKAl7 KÖZIGAZGATÁ5I.PÉNZÜGYI,KÖZGAZDASÁGI-L5 SZÉPÍTKEZÉSI KÉTLAP föszerkesztö:VARPíI DV LAJ05. Tartalom : A közigazgatás reformja — A körmöcbányai polgármester lemondása. — A jogi oktatás reformja. — Hírek. — Közegészségügy. — Középitkezés és közszállitás. — Közgazdaság. — Irodalom. — A r. városok polgármesterei orsz. egyesületének nyilvános nyugtázása. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. A közigazgatás reformja* A magyar nemzet nem tűzhet ki magának magasabb célt, minthogy fentartsa magát uralkodó elemként az önálló magyar államban. A magyar állam nagy céljainak megvalósítására szolgáló eszközök között a leghatalmasabb a közigazgatási organismus. Ma már nemcsak a szakemberek, de a laikus közönség is tisztában van avval, hogy közigazgatási rendszerünk alapos reformálásra szorul. Reformra szorul pedig oly irányban, hogy az modern, gyors és pártatlan legyen. Modern akkor lesz, ha a tisztviselők nemcsak egyszerű gépek lesznek, akik hivatásukat az akták elintézésével kimerítettnek tekintik, hanem ha érzékük is lesz a közigazgatás nagy céljai iránt. Erre pedig csak akkor számíthatunk, ha az ambíciótól duzzadó, tanult, művelt emberek minél nagyobb tömege igyekezik a közigazgatási pályára A közigazgatás színvonalának az emeléséhez a gyorsaság is elengedhetetlen, hiszen éppen a közigazgatás az, amely legjobban belenyúl az életbe Az élet pedig a maga percről-percre változó viszonyaival, szükségleteivel, nem tűri a hosszas intézkedést. Éppen azért ki kell küszöbölni a közigazgatásunkból minden felesleges cafrangot és egyszerűsíteni kell azt az egész vonalon. Ami azonban a legfontosabb a jó közigazgatásnál, az a pártatlanság, a jog uralmának biztosítása, a közérdek érvényesülése minden jogosulatlan magánérdekkel szemben. De ilyen ideális közigazgatás csak akkor várható, ha nem a más pályáról lemaradt, vagy az anyagi zavarok okozta kényszerűségből közigazgatási tisztviselővé átvedlett, vagy a sógorság-komaság által támogatott existentiák, hanem a legjobbak igyekeznek e pályára. A jó erőket pedig csak akkor vonzza e pálya, ha existenciájukat biztosítják anyagilag is, erkölcsileg is, vagyis ha legalább is olyan fizetésben részesítik, mint pl. a bírói, közoktatási stb. pályákon levőket; ha munkaképtelenség esetén éppen úgy biztosítják őket , ha megvédik őket úgy lefelé, mint felfelé az igazságtalan inzultusoktól. Egyszóval, ha jó közigazgatást akarunk, akkor az erre irányuló reformot úgy kell keresztülvinni, hogy jó erők igyekezzenek a közigazgatási szolgálatba, a jó erőket pedig akkor csődíthetjük ide, ha tisztességes fizetést adunk, az előmenetelt, a nyugdíjat biztosítjuk s ha függetlenítjük őket a közönségtől a mostani 6 évenkénti választás kiküszöbölésével s ha a szolgálati pragmatika megalkotásával megvédjük őket a felsőbbségek önkénye, zsarnokoskodása ellen. A közigazgatási tisztviselőt, akire a törvények pártatlan végrehajtását bízzák, fel kell szabadítani a közönségtől való függés lidércnyomásától, hogy intézkedésében csak a közérdeket és igazságot, ne pedig a választóközönség tetszését és kegyét keresse. Ha annak a tisztviselőnek arra kell gondolnia, hogy a törvény pártatlan végrehajtásával ellenségeket zudít maga ellen, akik a legközelebbi választáskor kibuktatják a székéből, annak az ereje meg van bénítva, annak a kezében az igazság fáklyája nem világít, csak pislog. Éppen ezért a legkevesebb, amit a reformtól elvárhatunk, a tisztviselők életfogytig tartó választása. De még ha az életfogytiglan tartó választás rendszerét hoznák is be a tisztviselői állások betöltésénél, akkor is lehetővé kell tenni, hogy az exponált állást viselők, mint pl. a polgármester, rendőrkapitány — a nyugdíj tekintetében a főispánokhoz hasonlóan — kivételes elbírálásban részesüljenek, vagyis már kevés számú év után is nyugdíjjogosultságot szerezhessenek. Most ugyanis, ha meg akarnak válni ily tisztviselőtől, akkor minden alaposabb ok nélkül kikezdik, fegyelmit indítanak ellene, elkedvetlenítik, meghurcolják a lapokban, támadják a gyűléseken, felfüggesztik s azzal a szegény tisztviselővel addig járatják a kálváriát, mig ez megsokalja, belefárad és csakhogy véget vessen az üldözésnek, lemond. Ennek a lehetősége nem lenne kizárva még az életfogytig tartó választás behozatala esetén sem, amit pedig az önkormányzat leglelkesebb hívei is már elfogadni hajlandók. Sőt az a tudat, hogy a nem tetsző tisztviselő életfogytiglan viseli az állását és még csak időközben sem nyílik alkalom őt kibuktatni, még vehemensebb támadásra és üldöztetésre késztetné az ellenségeit. Ily eshetőségekre ha figyelemmel vagyunk, akkor a kinevezési rendszer mellett kell állást foglalnunk, mert csak emellett válik lehetővé, hogy különösen az exponált állást viselő tisztviselők amennyiben népszerűtlenekké válnak, — magukat is, de a közönséget is az eltávolítására irányuló támadások izgalmaitól — egy áthelyezéssel mentesíthessék. A kinevezési rendszer behozatala folytán lenne meg a közigazgatási állásokban is az az egészséges circulatio, az az üdvös csere, amely lehetővé tenné, hogy más szolgálati ágból is azok, akik különös ambitiót és erőt éreznek a közigazgatási pályára ide átlépjenek, viszont innen pedig a nem ide tartozók érvényesülést másfelé keressenek. Nyilvános illemhelyek vállalata: 3Laár Saló Ferenc Budapest.