Városok Lapja, 1911 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-07 / 1. szám

VI ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON BUDAPEST, 1911. JANUÁR 7. VÁROMSOR. napja [Kecskeméti Állami­­ «.Wielegyhán reszlegej VAR05POLITIK­Al7 KÖZIGAZGATÁ5I.PÉNZÜGY­I,­KÖZGAZDASÁGI-L5 SZÉPÍTKEZÉSI KÉT­LAP föszerkesztö:­VARPíI DV LAJ05. Tartalom : A közigazgatás reformja — A körmöcbányai polgármester lemondása. — A jogi oktatás reformja. — Hírek. — Közegészségügy. — Középitkezés és közszállitás. — Közgazdaság. — Irodalom. — A r­­. városok polgár­mesterei orsz. egyesületének nyilvános nyugtázása. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. A közigazgatás reformja* A magyar nemzet nem tűzhet ki magának magasabb célt, minthogy fentartsa magát uralkodó elemként az önálló magyar államban. A magyar állam nagy céljainak megvalósítására szol­gáló eszközök között a leghatalmasabb a közigazgatási organismus. Ma már nemcsak a szakemberek, de a laikus közönség is tisztában van avval, hogy közigazgatási rendszerünk alapos reformálásra szorul. Reformra szorul pedig oly irányban, hogy az modern, gyors és pártatlan legyen. Modern akkor lesz, ha a tisztviselők nemcsak egyszerű gépek lesznek, akik hivatásukat az akták elintézésével kimerítettnek tekintik, ha­nem ha érzékük is lesz a közigazgatás nagy céljai iránt. Erre pedig csak akkor számíthatunk, ha az ambíciótól duz­zadó, tanult, művelt emberek minél nagyobb tömege igyeke­zik a közigazgatási pályára A közigazgatás színvonalának az emeléséhez a gyorsaság is elengedhetetlen, hiszen éppen a közigazgatás az, amely legjobban belenyúl az életbe Az élet pedig a maga percről-percre változó viszonyaival, szükségle­teivel, nem tűri a hosszas intézkedést. Éppen azért ki kell küszöbölni a közigazgatásunkból minden felesleges cafrangot és egyszerűsíteni kell azt az egész vonalon. Ami azonban a legfontosabb a jó közigazgatásnál, az a pártatlanság, a jog uralmának biztosítása, a közérdek ér­vényesülése minden jogosulatlan magánérdekkel szemben. De ilyen ideális közigazgatás csak akkor várható, ha nem a más pályáról lemaradt, vagy az anyagi zavarok okozta kényszerűségből közigazgatási tisztviselővé átvedlett, vagy a sógorság-komaság által támogatott existentiák, hanem a leg­jobbak igyekeznek e pályára. A jó erőket pedig csak akkor vonzza e pálya, ha exis­­tenciájukat biztosítják anyagilag is, erkölcsileg is, vagyis ha legalább is olyan fizetésben részesítik, mint pl. a bírói, köz­oktatási stb. pályákon levőket; ha munkaképtelenség esetén éppen úgy biztosítják őket , ha megvédik őket úgy lefelé, mint felfelé az igazságtalan inzultusoktól. Egyszóval, ha jó közigazgatást akarunk, akkor az erre irányuló reformot úgy kell keresztülvinni, hogy jó erők igyekezzenek a közigazgatási szolgálatba, a jó erőket pedig akkor csődíthetjük ide, ha tisztességes fizetést adunk, az elő­menetelt, a nyugdíjat biztosítjuk s ha függetlenítjü­k őket a közönségtől a mostani 6 évenkénti választás kiküszöbölésé­vel s ha a szolgálati pragmatika megalkotásával megvédjük őket a felsőbbségek önkénye, zsarnokoskodása ellen. A közigazgatási tisztviselőt, akire a törvények pártatlan végrehajtását bízzák, fel kell szabadítani a közönségtől való függés lidércnyomásától, hogy intézkedésében csak a köz­érdeket és igazságot, ne pedig a választóközönség tetszését és kegyét keresse. Ha annak a tisztviselőnek arra kell gon­dolnia, hogy a törvény pártatlan végrehajtásával ellenségeket zudít maga ellen, akik a legközelebbi választáskor kibuktat­ják a székéből, annak az ereje meg van bénítva, annak a ke­zében az igazság fáklyája nem világít, csak pislog. Éppen ezért a legkevesebb, amit a reformtól elvárhatunk, a tisztviselők életfogytig tartó választása. De még ha az életfogytiglan tartó választás rendszerét hoznák is be a tisztviselői állások betöltésénél, akkor is le­hetővé kell tenni, hogy az exponált állást viselők, mint pl. a polgármester, rendőrkapitány — a nyugdíj tekintetében a főispánokhoz hasonlóan — kivételes elbírálásban részesülje­nek, vagyis már kevés számú év után is nyugdíjjogosultsá­got szerezhessenek. Most ugyanis, ha meg akarnak válni ily tisztviselőtől, akkor minden alaposabb ok nélkül kikezdik, fegyelmit indí­tanak ellene, elkedvetlenítik, meghurcolják a lapokban, tá­madják a gyűléseken, felfüggesztik s azzal a szegény tiszt­viselővel addig járatják a kálváriát, mig ez megsokalja, bele­fárad és csakhogy véget vessen az üldözésnek,­­ lemond. Ennek a lehetősége nem lenne kizárva még az élet­fogytig tartó választás behozatala esetén sem, a­mit pedig az önkormányzat leglelkesebb hívei is már elfogadni hajlan­dók. Sőt az a tudat, hogy a nem tetsző tisztviselő életfogy­tiglan viseli az állását és még csak időközben sem nyílik alkalom őt kibuktatni,­­ még vehemensebb támadásra és üldöztetésre késztetné az ellenségeit. Ily eshetőségekre ha figyelemmel vagyunk, akkor a kinevezési rendszer mellett kell állást foglalnunk, mert csak emellett válik lehetővé, hogy különösen az exponált állást viselő tisztviselők amennyiben népszerűtlenekké vál­nak, — magukat is, de a közönséget is az eltávolítására irányuló támadások izgalmaitól — egy áthelyezéssel mentesíthessék. A kinevezési rendszer behozatala folytán lenne meg a közigazgatási állásokban is az az egészséges circulatio, az az üdvös csere, amely lehetővé tenné, hogy más szolgálati ágból is azok, akik különös ambitiót és erőt éreznek a köz­­igazgatási pályára ide átlépjenek, viszont innen pedig a nem ide tartozók érvényesülést másfelé keressenek. Nyilvános illemhelyek vállalata: 3Laár Saló Ferenc Budapest.

Next