Városok Lapja, 1912 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-06 / 1. szám

1912. január 6. VÁROSOK LAPJA séklődik, de ez a mérséklődés beépítetlen telkeknél későbben áll be, mint beépítetteknél. Pl. Dortmundban a beépítet telkeknél az adótétel 6 évi birtoklás után mérséklődik 10 szá­zalékkal, 7 évi birtoklásnál 20 százalékkal és így tovább úgy, hogy 15 évi birtoklás után a beépített teleknél az adó egészen elesik, míg a beépítetlen teleknél ez a mérséklődés egyáltalá­ban nem áll be. Ezáltal a telektulajdonosok mintegy kényszerítve vannak beépítetlen telkeik felhasználására. Nagyon kívánatos ennek a módszernek alkalmazása olyan városokban, melyek túlnyomó részben a perifériákon fejlődnek, a belső részeken pedig a telkek , tulajdonosaik spekulációja folytán üresen állnak. Az ily külterjes fejlődés a városokra egyrészt nagyobb költségeket ró (csatorna, víz­vezeték, burkolat, világítás, utcatisztítás stb.), másrészt pedig az ily terjeszkedés a városias jelleg rovására esik. A hatóságnak mindenütt az a feladata, hogy a belterület kiépítésére, fejlesztésére törekedjék és erre a célra az érték­emelkedési adónak említett alkalmazási módja igen hatékony eszköz. A készítendő szabályrendeletben természetesen provi­­deálni kell az ingatlanoknál bekövetkezhető birtokos válto­zások különböző formáira. Az adás-vétel, a csere, az öröklés, az ajándékozás, a kisajátítás, a kényszerárverés stb. esetei mind szabályozás alá vonandók. Hogy az értékemelkedési adó mely községekben veze­tendő be és hogy az miként alkalmazandó, továbbá, hogy ezen adó behozatalánál milyen nehézségeket kell legyőzni, e részben dr. Boldt dortmundi városi tanácsos e téren szer­zett be tapasztalatai alapján „Die Wertzuwachssteuer“ c. munkájában a következőket írja: Az értékemelkedési adót minden, oly községben be kell hozni, amelyik határozottan nem stagnál, mert sohasem lehet tudni, hogy a község fejlődése hogyan alakul. Ott pedig, ahol egy nagyobb ipari vállalat stb. alakulása révén intenzí­vebb fejlődésre van kilátás, az adó behozatalával sietni kell, mert ilyen helyeken a spekuláció ráveti magát az ingatlanokra és minthogy az adó behozatalát megelőző tárgyalások rend­szerint hosszabb időt vesznek igénybe, jelentékeny értékek elvonulnak az adó alól. Hosszabb előkészítést igényel az adó behozatala külö­nösen olyan helyeken, ahol az a meglevő adórendszerrel szemben jelentékeny változást jelent, mert azt az ellenállást, amit az adó ellenségei nyíltan és kulisszák mögött kifejtenek, előbb mindenütt meg kell törni. Azért a község sohasem kezdheti meg elég jókor az előkészítő tárgyalásokat és ajánlatos, hogy az alkotandó szabályrendeletet a kívánt változások eszközlése céljából a felügyeleti hatóságnak már előre bemutassa, nehogy a jóvá­hagyási eljárás sok időt vegyen igénybe, mert amint a telek­spekulánsok látják, hogy az adó behozatala fenyeget, hihe­tetlen erővel s minden képzelhető módon valódi és szm­leges eladásokkal igyekeznek ingatlanaikat az adó alól kivonni. Ilyenkor a telekkönyvi hivatal valóságos ostromnak van kitéve. Nem tanácsos az adót csak egy meghatározott időre terjedő hatállyal életbe léptetni, egyrészt mert az érvényességi időtartam meghosszabbítása újabb nehézségeket okoz, miután ilyenkor az adó elleni agitáció elölről kezdődik, más­részt pedig azért, mert az érvényességi idő rövid tartama alatt az ingatlanok az eladástól mesterségesen visszatartatnak. Miután kétségtelen tapasztalati tény, hogy az érték­emelkedési adó ellenségeinek heves agitációját érvekkel le­szerelni teljesen meddő igyekezet, a hosszas tárgyalások feleslegesek és egyúttal károsak is, mert a behozatal huza­vonája révén a községet egy adónál sem érik olyan jelen­tékeny veszteségek, mint éppen ennél. Az értékemelkedési adó behozatala dr. Boldt szerint kisebb városokban épen olyan indokolt, mint a nagyokban, mert a köz munkái, de még a természetes fejlődés révén itt is előáll az ingatlanok értékemelkedése és az annak adó alá vonásából származó jövedelem kisebb városok háztartására nem kevésbbé fontos, mint a nagyokéra, mert a jövedelem viszonyítva a város összjövedelméhez percentekben kimutatva nem lesz kisebb, mint a nagyvárosok hasonló címen szerzett bevételei. Különösen fontos bevételi forrás ez az adó azokban a községekben, amelyek egyúttal fürdő, vagy üdülőhelyek, ahol az építési telkek és általában az ingatlanok értéke a község lakóinak jelentéktelen számához viszonyítva sokszor igen magas. Azokat a módozatokat, amelyeket dr. Boldt ezen adó megszabásánál javasol, e helyen részletesen ismertetni nem kívánom, csak annyit említek meg, hogy ő 10’/,.-os minimális adót ajánl, amely progresszív emelkedik az értékemelkedés, illetve az eladásnál elért nyereség nagyságához képest és 10OVO-os nyereségnél eléri a 25%-ot, mint maximális adó­kulcsot. Hosszabb birtoklási idő alapján az adót csak beépí­tett telkeknél mérsékli, beépítetleneknél bármily hosszú bir­toklás után is a normális kulcs szerinti adóztatást javasolja, sőt ezen utóbbiakat 5 év múlva azon időponttól kezdve, midőn beépítésekre alkalmasakká (baureis) lettek adópótlékkal ajánlja sújtani. Dr. Boldt szerint ezen adó behozatala távolról sem idézte elő azokat a káros hatásokat, amelyeket annak tulaj­donítottak és egyáltalán nem lett a telekforgalomnak és az építési kedvnek a megront­ója, valamint a telkek értékcsök­kenését és a bérösszegek leszállását sem eredményezte. Épen ezeknek a kedvező tapasztalatoknak tulajdonít­ható, hogy ez az adó, melynek alkalmazásától mindenütt annyira féltek, oly rohamosan tért hódított és a városok szo­ciális és pénzügyi politikájának egyik legjelentékenyebb eszközévé vált. Meg kell említenem Boldt könyvéből azt, hogy ő ennek az adónak egyik különös előnyét abban látja, hogy annak révén a községi adózók körébe vonatnak azok az idegenek (Auswertige) is, akik a községben fekvő ingatlanaik érték­­emelkedése révén magas nyereséghez jutnak, holott a község terheihez a nagyon jelentéktelen földadón kívül mivel sem járulnak. Az igazság úgy kívánja, hogyha valaki valamely község fejlődése és az annak pénzén létesített közmunkák révén jut nyereséghez, részesítse ebből a minden munka és érdem nélkül neki juttatott nyereségből azt, akinek e nyere­séget köszönheti. Kétségtelen az elmondottak után, hogy ezen adó révén a község kockázat és a vagyontalanok megterhelése nélkül jut jövedelmi forráshoz, hatása tehát nyilvánvalóan szociális. Az értékemelkedési adó most tárgyalt második formáját, tehát a tulajdonképeni értékemelkedési adót (Wertzuwachs­steuer) behoznunk — dacára, hogy az célszerű és szüksé­ges is lenne — nem lehet, mert nincs pr­ecedens arra, hogy hasonló tárgyú szabályrendelet kormányhatósági jóvá­hagyást nyert, ellenben Debrecen és Nagyvárad betterment szabályrendeleteinek jóváhagyása megtörténvén, nem lehet kétségünk aziránt, hogy egy a betterment-tax tárgyában meg­alkotandó szabályrendelet akadálytalanul életbeléptethető lesz. És az értékemelkedési adó ez utóbbi alakjának (better­ment-tax) behozatala talán a mi viszonyaink között legalább egyelőre­­ megfelelőbb is lesz, mert nálunk életerős ipari és kereskedelmi forgalom hiányában a fejlődés lassú menetű és rohamos értéknövekedés csak ott áll elő, ahol valamely közmű létesítése a város egy vagy más pontján átalakulást von maga után. A betterment-tax pedig lehetővé teszi, hogy a közpénzen létesült intézmény nyomába lépő értékemelkedés egy része a köz javára lefoglaltassék, tehát a város közön­ .

Next