Városok Lapja, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-03 / 1. szám

IX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. BUDAPEST, 1914. JANUÁR 3. VÁROSOK. CAPJA | Kecske­­méti ÁllalatUevéltári Jarcskunfélegyházi részlege I VÁR05POUTIKAK­KÖZIGAZG­ATÁ­K­PÉNZÜGyi.­­KÖZGAZDASÁGI-E5 KÖZÉPITKEZZ5I HETILAP 1ÖSZERKESZTŐ: VARHI­DY LAJ05 Tartalom : Évforduló. — Városi közigazgatás. — A vidéki városok hitelügye. — A városi tisztviselők érdeke az uj városi törvényben. — Városaink műkincsei. — Német városok és kiállítások. — A városok sürgős kölcsön­­szükségletei. — Hirek. — Középitkezés és közszállítás. — Adó- és pénzügy. — Közgazdaság. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. Sóforduló. Nem szívesen tekintünk vissza az elmúlt esztendőre, mert nagyon sivár az a kép, ami az emlékezés szövet­­nekénél lelki szemeink elé tárul. Az alkotás vágya, a fejlődés és haladás szelleme szállotta meg a közel­múltban városainkat, tiszteletre méltó városfejlesztő­­tervekkel készítették elő a jövő alapjait, mely alkotó munkájuk közepett, amikor minden gépezett serényen munkálkodott, a bankok kábelei fel­mondották a szolgálatot, kifogyott azokból a mindent mozgató erő .... a pénz. Soha még ilyen teremteni vágyás! Soha ilyen kész­ség! S amikor­­ ezzel évtizedek mulsztásait akarják pótolni a magyar városok, hogy egyúttal lendületet adja­nak vérszegény iparunknak és kereskedelmünknek, akkor külpolitikai bonyodalmak, elemi csapás, a munka­­nélküliség réme s áldatlan belső politikai civakodás tornyosulnak kulturmunkájuk elé. Mint a fuldoklók minden mentő eszköz után kap­kodtak városaink, menekülés helyett azonban csak annál jobban sodródtak beljebb a válság örvénye felé. Min­den pénzügynökben egy-egy Nemzőt sejtettek s a fej­lődés lázában pénzt hajszolva a világpiacokon csaknem eljutottak a magyar kommunális hitelügy kompromit­­tálásához. A helyzet ily sivárságában mégis gazdagabbak let­tünk egy tapasztalattal, a­mire a gondos előrelátás már régen figyelmeztetett ugyan, de a­mire a városok nagy áldozatai árán végre a kormány is rájutott, hogy t. i. jövőre a pénzbeszerzési akciót az összes városok nevé­ben egyöntetűen s a kormánynyal egyetértőleg kell vezetni. Most evvel a tapasztalattal és a legsürgősebb hitel­igények kielégítésére vonatkozó kormány ígérettel a tarsolyukban lépik át a magyar városok az újév küszöbét, teljes bizonytalanság közepett várva a városi reform megalkotásához fűződő reményeik megvalósí­tását. Két fontos feladat megoldása vár tehát a városokra az új esztendőben. Kielégíteni a legsürgősebb hitelszük­ségleteiket és új alapokra fektetni a városok közigaz­gatását. E cikkünk kerete nem alkalmas arra, hogy e felada­tok megoldásának a módozataiba bocsájtkozzunk. Egyet azonban már most meg kell említenünk. Azt ugyanis, hogy az eddigi tapasztalaink arról győztek meg bennün­ket, hogy a városi törvénynek olyan rendelkezést is kell tartalmaznia, amely kifejezetten felhatal­mazza a városokat, hogy pénzügyi és köz­­gazdasági téren egymással országosan is szövetkezhessenek. A városok fejlődésére és erőik kifejtésére nem elég­séges ugyanis, hogy egymástól izoláltan rendezkedjenek be, hanem szükséges, hogy bizonyos téren, mint pl. a hitelügy, a közélelmezés szervezése, az orsz. nyugdíj­intézet megteremtése, a városi üzemekhez szükséges anyagok beszerzése stb. egymással is szövetkezhesse­nek s ebben a törekvéseikben a kormány és a törvény­­hozásnál támogatásra találjanak. Abból a temérdek kárból, ami a magyar városokat a hitelügy szervezetlensége miatt a kölcsönszerzés kö­rül érte,­­ legyen legalább valami hasznuk is a vá­rosoknak. Vonják le a tanulságot, ismerjék fel végre az erők összetételében rejlő szövetkezés értékét és szö­vetkezzenek minden olyan gazdasági akcióra, amivel ma­gukat hasonló veszélyek ellen felvértezhetik. Az ország 138 városának közgazdasági téren való szövetkezése oly erőt jelent, ami milliókat menthet meg évenként a városoknak s amellett megkíméli őket at­tól, hogy a jövőben ügynököknek és uzsorásoknak az Eldorádói legyenek. Várhidy Lajos, Városi közigazgatás. Az 1912. évi 58. t.­cikk 30. §-ában az országgyűlés utasította a belügyminisztert, hogy a törvény életbe­léptetésétől számított két éven belül a városok szer­vezetéről, közigazgatásáról és háztartásáról, úgyszintén a városi rendőrségek országos rendezéséről törvény­­javaslatot terjeszszen az országgyűlés elé. Az idő múlik, a két év nemsokára lepereg, a nagy közvélemény azonban teljes tájékozatlanságban van, várjon készül-e a városi törvényjavaslat és ha készül, milyen elveken fog felépülni. A sajtóban időnként jelennek ugyan meg közlemé­nyek, melyek a jólértesültség látszatával a készülő tör­vényjavaslat egyes rendelkezéseit ismertetik, de a be Nyilvános illemhelyek vállalata: László Ferenc Budapest.

Next