Városok Lapja, 1916 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-01 / 1. szám
XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. BUDAPEST, 1916. JANUÁR 1. VÁROSOK. Tartalom: A városok háborús tanulságai. — A városok helyzete a háborúban. — A jövő programmja. — A gáz és a földgáz. — A háború erkölcse. — A városi tisztviselők szolgálati pótléka. — Közélelmezés. Hírek. — Adó- és pénzügy. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. CAPJA Janii Levéltár TM részlege , VÁR05POLITIKAKKÖZIGAZGATÁKPÉNZÜGyi.KÖZGAZDASÁGI*05 KÖZÉPITKEEETI HETILAP KÖSZERKESZTŐ: VÁR PI I DV LAJ05. (3 károsok fyáborus tanulságai. Irta: Almásy László orsz. képviselő a magyar közigazgatás nemcsak nagyban és egészben, hanem részleteiben ,is teljesen bevált a háborúban. Ez a gyakorlati nagy vizsga, amelyen keresztül ment, fényes bizonyítványt állít ki számára képességeiről, jóindulatáról, lelkiismeretes tudásáról és kötelességteljesítéséről. Elkezdve a mozgósítástól, amelynek sikere mindenkinek reménységét és számítását messzemenőleg túlhaladta, amíg egyrészt életrevaló iparkodással alkalmazkodott a háborús élet minden egyes fázisához, addig másrészt megfelelően oldotta meg szerepét és hivatását a polgárok érdekében is. Nagy és fontos feladatot teljesítettek ebben a háborús világban a városok. Csodálatos elfogultsággal hajtjuk dicsőíteni azt a szájról-szájra terjedő hírt, melyet a képviselőházban is felhozott egy szónok s amit a ministerelnök legendának minősített/ hogy Mackensen Temesvárott a közigazgatást és az élelmezést egy-kettőre rendszabályozta s az árakat közmegelégedésre minimumra redukálta. Ezt a hirt nagy megelégedéssel s a német rendszer dicsőségének rendkívüli kiemelésével terjesztették, egyáltalán nem gondolva arra, hogy Magyarország nem meghódított tartomány, (ahol idegen hadvezér, még ha a nagy német szövetségesünk diadalmas vezére is, rendelkezik, hanem egy önálló állam, amely a maga belügyeiben önállóan intézkedik, s mindazokat a belső közigazgatási ügyeket, amelyek itt tartózkodásuk következtében a szövetséges hadsereget is közvetlenül érdeklik, a vezetőségükkel történt előzetes megbeszélésből származó megállapodás alapján, a mi saját hatóságaink intézik. Jellemző ezen hít terjesztésénél, hogy azt széltében-hosszában nem a magyar alkotmány, autonómia és a magyar hatóságok jogkörének megsértése szempontjából, hanem az idegen intézkedések dicsőítésével tárgyalták. Nagyon természetes, az indító oka ennek a drágaságot szenvedő ember szempontja volt, azon boldog hely lakosai iránt, ahol egy erélyes intézkedés következtében, az élelmiszerek árai, az árak felére, vagy még ennek kisebb összegére redukálódtak. Azonban sajnos, a helyzet nem az, hogy egy erélyes intézkedéssel az élelmiszerek árait a háborús idők előtti áraknak megfelelő, vagy a jelenlegihez képest tetemesen kisebbekre lehetne redukálni. A drágaság az idők és a viszonyok természetében rejlik. A termelés kisebb, a fogyasztás nagyobb, a munkáskezek igen nagy része a produktív munkától elvonva, a haza védelmét szolgálja s a közlekedési eszközök ugyanezen célra vétettek igénybe. Nemzetgazdasági törvény, hogy a termelés fokozása, a közlekedési eszközöknek javítása, ezáltal a termelőnek és fogyasztónak egymáshoz közelebb való hozása, az élelmiszerek árainak leszállását, az ezzel ellenkező körülmények azoknak emelkedését eredményezik. Igen nagy és eléggé meg nem szívlelhető tanúsága a háborúnak, különösen a városok, mint fogyasztó gócpontok szempontjából az a körülmény, hogy a termelés és fogyasztás és ennek az illető város erőforrásaival való összhangba hozatala nem magánérdek, hanem elsőrendű közéleti funkció, s így a városok vezetőségének a békés idők nyugalmas napjaiban egy olyan életlimezési rendszert és adminisztrációt kell beállítani, amely a legsúlyosabb idők legfokozottabb erőfeszítését is képes kiállani. A városok vezetőségének messze előrelátott bölcseséggel kell beszervezni a saját városaiknak élelmezési körzetét, oda irányítani az út, vasút, szóval a közlekendési politikát, hogy az a városnak mint gócpontnak az érdekeit szolgálja, nem ellentétben a vidék és környék érdekével, hanem kiegészítve és megoldva azt, mert a nemzetgazdaságtan törvényei szerint a termelő és fogyasztó tényezők egymásra vannak utalva, egymással nem ellentétben, hanem szoros összefüggésben vannak, segítik, támogatják és kiegyenlítik egymást. Erre a válasz szemmel láthatólag az, hogy ezen feladat megoldása a városok vezetőségének erejét és még inkább a hatalmát túlhaladja. Viszont ezzel szemben áll az, hogy a közgazdasági folyamat saját magának, önerejéből vág medret s a hatóságoknak feladatát a meder tisztítása és szabályozása képezi, másrészt pedig el sem képzelhető, hogy a háború tanulságai fejünk felett nyomtalanul suhanjanak el, hogy a törvényhozás, kormány, törvényhatósági, városi és egyéb hatósági tényezők ereje ne oda irányíttassék, hogy a különböző szervezetek egymással harmóniában ne egy olyan rendszer kiépítésére törekedjenek, amely még a legkivételesebb és legrendkívülibb helyzeteknek legfokozottabb igényei kielégítésére is alkalmasak. Az erőknek minden téren való egyesítése adja meg az egészséges funkcionálás lehetőségét. Ma még igen sok az ellentét, amelyeknek anagy közszempontok érvényesítése érdekében vállalata.