Városok Lapja, 1916 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. BUDAPEST, 1916. JANUÁR 1. VÁROSOK. Tartalom: A városok háborús tanulságai. — A városok helyzete a háborúban. — A jövő programmja. — A gáz és a földgáz. — A háború erkölcse. — A városi tisztviselők szolgálati pótléka. — Közélelmezés. Hírek. — Adó- és pénzügy. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. CAPJA Janii Levéltár TM részlege , VÁR05POLITIKAK­KÖZIGAZGATÁ­K­PÉNZÜGyi.­­KÖZGAZDASÁGI*05 KÖZÉPITKEEETI HETILAP KÖSZERKESZTŐ: VÁR PI I DV LAJ05. (3 károsok fyáborus tanulságai. Irta: Almásy László orsz. képviselő a magyar közigazgatás nemcsak nagyban és egész­­ben, hanem részleteiben ,is teljesen bevált a háborúban. Ez a gyakorlati nagy vizsga, amelyen keresztül ment, fényes bizonyítványt állít ki számára képességeiről, jó­indulatáról, lelki­ismeret­es tudásáról és kötelességtelje­­sítéséről. Elkezdve a mozgósítástól, amelynek sikere mindenkinek reménységét és számítását messzemenőleg túlhaladta, amíg egyrészt életrevaló iparkodással alkal­mazkodott a háborús élet minden egyes fázisához, addig másrészt megfelelően oldotta meg szerepét és hivatását a polgárok érdekében is. Nagy és fontos feladatot tel­jesítettek ebben a háborús vil­ágban a városok. Csodála­tos elfogultsággal hajtjuk dicsőíteni azt a szájról-szájra terjedő hírt, melyet a képviselőházban is felhozott egy szónok s amit a ministerelnök legendának minősített/ hogy Mackensen Temesvárott a közigazgatást és az élelmezést egy-kettőre rendszabályozta s az árakat köz­­megelégedésre minimumra redukálta. Ezt a hirt nagy megelégedéssel s a német rendszer dicsőségének­ rend­kívüli kiemelésével terjesztették, egyáltalán nem gon­dolva arra, hogy Magyarország nem meghódított tar­tomány, (­ahol idegen hadvezér, még ha a nagy német szövetségesünk diadalmas vezére is, rendelkezik, hanem egy önálló állam, amely a maga belügyeiben önállóan intézkedik, s mindazokat a belső közigazgatási ügye­ket, amelyek itt tartózkodásuk következtében a szö­vetséges hadsereget is közvetlenül érdeklik, a vezető­ségükkel történt előzetes megbeszélésből származó meg­állapodás alapján, a mi saját hatóságaink intézik­. Jel­lemző ezen hít terjesztésénél, hogy azt széltében-hosszá­­ban nem a magyar alkotmány, autonómia és a magyar hatóságok jogkörének megsértése szempontjából, ha­nem az idegen intézkedések dicsőítésével tárgyalták­. Nagyon természetes, az indító oka ennek a drágaságot szenvedő ember szempontja volt, azon boldog hely lako­sai iránt, ahol egy erélyes intézkedés következtében, az élelmiszerek árai, az árak felére, vagy még ennek kisebb összegére redukálódtak. Azonban sajnos, a helyzet nem az, hogy egy erélyes intézkedéssel az élelmiszerek árait a háborús idők előtti áraknak megfelelő, vagy a jelen­legihez képest tetemesen kisebbekre lehetne redukálni. A drágaság­ az idők é­s a viszonyok természetében rejlik. A termelés kisebb, a fogyasztás nagyobb, a munkás­kezek igen nagy része a produktív munkától elvonva,­ a haza védelmét szolgálja s a közlekedési eszközök ugyanezen célra vétettek igénybe. Nemzetgazdasági tör­vény, hogy a termelés fokozása, a közlekedési eszközök­nek javítása, ezáltal a termelőnek és fogyasztónak egy­máshoz közelebb való hozása, az élelmiszerek árainak leszállását, az ezzel ellenkező körülmények azoknak emelkedését eredményezik. Igen nagy és eléggé meg nem szívlelhető tanúsága a háborúnak, különösen a városok, mint fogyasztó góc­pontok szempontjából az a körülmény, hogy a termelés és fogyasztás és ennek az illető város erőforrásaival való összhangba hozatala nem­ magánérdek, hanem el­sőrendű közéleti funkció, s így a városok vezetőségé­nek a békés idők nyugalmas napjaiban egy olyan életli­­mezési rendszert és adminisztrációt kell beállítani, amely a legsúlyosabb idők legfokozottabb erőfeszítését is ké­pes kiállani.­­ A városok vezetőségének messze előrelátott bölcse­­séggel kell beszervezni a saját városaiknak élelmezési körzetét, oda irányítani az út, vasút, szóval a közleken­dési politikát, hogy az a városnak mint gócpontnak­ az érdekeit szolgálja, nem ellentétben a vidék és kör­nyék érdekével, hanem kiegészítve és megoldva azt, mert a nemzetgazdaságtan törvényei szerint a termelő és fogyasztó tényezők egymásra vannak utalva, egy­mással nem ellentétben, hanem szoros összefüggésben vannak, segítik, támogatják és kiegyenlítik egymást. Erre a válasz szemmel látható­lag az, hogy ezen feladat megoldása a városok vezetőségének erejét és még in­kább a hatalmát túlhaladja. Viszont ezzel szemben áll az, hogy a közgazdasági folyamat saját magának, ön­erejéből vág medret s a hatóságoknak feladatát a me­der tisztítása és szabályozása képezi, másrészt pedig el sem képzelhető, hogy a háború tanulságai fejünk felett nyomtalanul suhanjanak el, hogy a törvényhozás, kormány, törvényhatósági, városi és egyéb hatósági té­nyezők ereje ne oda irányíttassék, hogy a különböző szervezetek egymással harmóniában ne egy olyan rend­szer kiépítésére törekedjenek, amely még a legkivétele­­sebb és legrendkívülibb helyzeteknek legfokozottabb igényei kielégítésére is alkalmasak. Az erőknek minden téren való egyesítése adja meg az egészséges funkcio­nálás lehetőségét. Ma még igen sok az ellentét, ame­lyeknek a­­nagy közszempontok érvényesítése érdekében vállalata.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék