Városok Lapja, 1916 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

426 1916. január 1. el kell tűnniük. Igen sok az ellentét és súrlódás a külön­böző hatóságok között. Egymás hatáskörére féltékeny és kicsinyeskedő hatalmaskodásokat látunk, amelyek a nagy közérdeket hátrányosan érintik. Igen fontos té­nyezőt jelent az eredményes munkálkodás szempont­jából a hatósági, közgazdasági erők egymásrautaltságá­nak, egymást segítésének, a köztudatban és a tisztvise­lők felfogásába való hérlevitel. Különösen a városok azok, ahol a vezetőségnek ige­n értékes szellemi, erkölcsi és anyagi erők állanak rendelkezésére. Egy városi veze­tőség, amely ismeri a saját társadalmát, polgárainak­ gondolkodását, vagyoni helyzetét, családi és egyéb vi­szonyait, intelligenciáját és kultúráját, ezen ismeretek birtokában, azokat felhasználva a béke nyugalmas nap­jaiban végtelenül sokat, úgyszólván mindent megtehet a kivételes idők nehéz terheinek könnyű viselése érde­kében. Az autonóm testületekben rejlő consultatív ké­pesség, a sok tanácskozás és összejövetel, a mezőgaz­dasági, ipari, kereskedelmi és tisztviselői érdekek ki­egyenlítését leginkább képes megoldani. Csak nagy vo­násokban és nem konkrét alakban foglalkozom a kérdé­sek tömegével. A konkrét szempontokat mindenütt az adott helyzet adja meg s a vezetőségnek első köteles­sége a hiányok és hibák feljegyzése, komoly megszívle­­lése és az orvoss­ág megkeresése. Annyit azonban álta­lánosságban megállapíthatunk, hogy nem egy város volt az országban, ahol a város vezetősége, a lakosság ter­melésének és fogyasztásának megbízható adataival sem rendelkezett, ahol a munkás és gazdasági erők megbíz­ható alapon nyilvántartva nem voltak, ahol a város kereset és munkaképtelen vagyonnélküli egyéneiről gon­doskodás egyáltalán nem történt. Nagy feladat lesz a háború után a termelő­­munka,­­ egyáltalán a gaz­dasági erőkben történt fogyatkozásokon való segítés kérdése. Ma még minden munkát, minden erőt és ér­téket, a háborús érdekek foglalnak le és csak a kiílve,­­szedelmek legyőzése után következik a tapasztalatok értékesítése. De azért kell e kérdésekkel már most foglalkoznunk, mert az élet gyakorlati tapasztalata azon emberi tulajdonság érvényesülése, hogy a múlt hibáit, bajait és szenvedéseit a jó viszonyok könnyen feledte­tik. Már­pedig ennek bekövetkeznie nem szabad. Első feladat a hiba felismerése, megjegyzése s a jövő hiva­tása az orvoslás teljesítése. Figyelő, látó és bíráló szem­mel kell kisérnünk a háborús é­let minden mozzanatát, hogy tanulságait leszűrjük és megoldjuk a mindnyájunk által indokoltan remélt boldogabb jövő szebb napjai­ban. A magyar vitézség óriási értéket jelentő tényező­nek bizonyult a világháború erőfeszítései között­ har­coló katonáink erejét, kitartását acélozza meg a már belépni készülő új esztendő i s alapozza meg szebb jövő­nek induló édes magyar hazánk boldogulását s benne városainknak fejlődését, hogy mindegyik olyan arány­ban és mértékben legyen a civilizációnak, kultúrának, polgárai anyagi, erkölcsi és szellemi előrehaladásának fenntartója és oszlopa, amilyen mértékben és arányban polgárai a haza védelmének mindvégig kitartó, hű, be­csületes és vitéz harcosai voltak. Is párosod a háborúban, írta: Wolf Zsigmond. Újév napján tizenhét hónapja, amióta háborúban állunk. Békében ez nagyon rövid időszak,,, mely alig számít. A harc alatt, melyet a birodalom integritása, függetlensége és létéért küzdünk egy hónap, sőt egy hét alatt több munka volt teljesítendő, mint máskor éveken át. A kormányhatóság óriási feladatokkal állott szemben. Nemcsak a kifelé való védekezést illetőleg,­ Belföldön az ellátás volt biztosítandó, a munka beosz­tandó, minden épkézláb ember, férfi vagy nő arra a helyre volt állítandó, ahol szükségeltetett. A napszá­­­mostól kezdve egészen a hatalmas bankigazgatóig min­denkinek kötelességét kellett teljesítenie, akár önként, akár az államhatalom parancsa folytán. A kormánynak mindenre kellett figyelnie, mindenről gondoskodnia, mert minden feladatért, minden elnézésért őt vonták felelősségre. Élelmiszerek, világító- és fűtő­anyagok be­szerzését, felépítéseket és helyreállításokat, közleke­dést, menekülők és szűkölködők ellátását, akadályok és nehézségek elhárítását, mindezt a kormánytól várták és követelték. . . Ma, midőn a háború már majdnem másfél évig folyik, talán helyén van párhuzamot vonni azon munkák közt, melyeket egyrészt a kormány, másrészt a helyi hatóságok teljesítettek. Mindazon feladatok után, me­lyek az államtól követeltettek, talán helyén van meg­emlékezni azokról,a­melyek a háborúban a városokra hárultak. Igaz, hogy a kormányé volt az oroszlánrész. De nem lehet elnézni és tagadni, hogy neki egész más eszközök is állottak rendelkezésére. Ezek alatt nemcsak azon nagy hatalmat értjük, mely a kormányt abba a helyzetbe juttatta, hogy minden rendelkezésének ér­vényt is szerezzen,, hanem az anyagi eszközöket is, melyek rendelkezésére állottak, és lehetővé tették, hogy a hadsereg és a lakosság minden szükségletének meg­felelhessen. Egészen más volt a háború kitörésekor a városok helyzete. Mindnyájan emlékezünk, hogy a városoknak már a háború előtt is anyagilag nagyon kellett küzde­niük. A pénzpiac kritikus volt. Függő kölcsönök majd­nem 8 és fél százalékba kerültek. 1914. első felében­ a kormány lépéseket tett, hogy a bankok a városoknak segítségükre jöjjenek mintegy 50 millióval, az akkori időkhöz képest drága feltételek alatt, de a kölcsön­nyúj­­tás a háború kitörése m­iatt abba maradt és a háború a városokat minden anyagi eszköz nélküliségben lepte meg. Tudjuk, hogy a fegyverzajban hallgatnak a mú­zsák, megszűnik művészet, tudomány, hacsak nem ál­lanak a háború szolgálatában. Nem is az volt a baj, hogy be kellett szüntetni minden építkezést, csatornázást és kövezést. Hanem a városoknál most más életkérdések, más feladatok vártak sürgős megoldásra. Elsősorban nagy gondot okozott a városok intézői­nek a lakosság élelmezéssel való ellátása. Nem csoda, hogy ezen kérdés a városokat nagy probléma elé állí­totta. A jelenlegi generáció nem esett még át európai, háborún és még nem volt eset rá, hogy az ellenség oly eszközökkel dolgozott volna, mint az élelmezésre való cikkek elzárásával. Sokáig tartott és mindenféle expe­rimentumon kellett átesnünk,, míg az élelmezés félig­­meddig rendes kerékvágásba jutott és a kiéheztetésnek elejét bírták venni. Magától értetődik, hogy a városok pénzügyi nehézségeknek is voltak kitéve. A gabona és egyéb cikkek bevásárlására nagyobb tőke szükségel­tetett, mely csak kölcsön útján volt beszerezhető. Az elárusítás és elosztásra bizonyos berendezések voltak szervezendők, melyek költséggel is jártak. A városok­nak, tekintettel az uralkodó amúgy is óriási drágaságra, iparkodni kellett, hogy az élelmezésre szükségelt cikke­ket minél olcsóbban juttassák a fogyasztóknak, nemcsak minden nyereségtől eltekintve, hanem sok esetben még veszteséggel is. Külföldi hús és hal hozatott be, mely a VÁROSOK LAPJA

Next