Városok Lapja, 1916 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-01 / 1. szám
426 1916. január 1. el kell tűnniük. Igen sok az ellentét és súrlódás a különböző hatóságok között. Egymás hatáskörére féltékeny és kicsinyeskedő hatalmaskodásokat látunk, amelyek a nagy közérdeket hátrányosan érintik. Igen fontos tényezőt jelent az eredményes munkálkodás szempontjából a hatósági, közgazdasági erők egymásrautaltságának, egymást segítésének, a köztudatban és a tisztviselők felfogásába való hérlevitel. Különösen a városok azok, ahol a vezetőségnek igen értékes szellemi, erkölcsi és anyagi erők állanak rendelkezésére. Egy városi vezetőség, amely ismeri a saját társadalmát, polgárainak gondolkodását, vagyoni helyzetét, családi és egyéb viszonyait, intelligenciáját és kultúráját, ezen ismeretek birtokában, azokat felhasználva a béke nyugalmas napjaiban végtelenül sokat, úgyszólván mindent megtehet a kivételes idők nehéz terheinek könnyű viselése érdekében. Az autonóm testületekben rejlő consultatív képesség, a sok tanácskozás és összejövetel, a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és tisztviselői érdekek kiegyenlítését leginkább képes megoldani. Csak nagy vonásokban és nem konkrét alakban foglalkozom a kérdések tömegével. A konkrét szempontokat mindenütt az adott helyzet adja meg s a vezetőségnek első kötelessége a hiányok és hibák feljegyzése, komoly megszívlelése és az orvosság megkeresése. Annyit azonban általánosságban megállapíthatunk, hogy nem egy város volt az országban, ahol a város vezetősége, a lakosság termelésének és fogyasztásának megbízható adataival sem rendelkezett, ahol a munkás és gazdasági erők megbízható alapon nyilvántartva nem voltak, ahol a város kereset és munkaképtelen vagyonnélküli egyéneiről gondoskodás egyáltalán nem történt. Nagy feladat lesz a háború után a termelőmunka, egyáltalán a gazdasági erőkben történt fogyatkozásokon való segítés kérdése. Ma még minden munkát, minden erőt és értéket, a háborús érdekek foglalnak le és csak a kiílve,szedelmek legyőzése után következik a tapasztalatok értékesítése. De azért kell e kérdésekkel már most foglalkoznunk, mert az élet gyakorlati tapasztalata azon emberi tulajdonság érvényesülése, hogy a múlt hibáit, bajait és szenvedéseit a jó viszonyok könnyen feledtetik. Márpedig ennek bekövetkeznie nem szabad. Első feladat a hiba felismerése, megjegyzése s a jövő hivatása az orvoslás teljesítése. Figyelő, látó és bíráló szemmel kell kisérnünk a háborús élet minden mozzanatát, hogy tanulságait leszűrjük és megoldjuk a mindnyájunk által indokoltan remélt boldogabb jövő szebb napjaiban. A magyar vitézség óriási értéket jelentő tényezőnek bizonyult a világháború erőfeszítései között harcoló katonáink erejét, kitartását acélozza meg a már belépni készülő új esztendő i s alapozza meg szebb jövőnek induló édes magyar hazánk boldogulását s benne városainknak fejlődését, hogy mindegyik olyan arányban és mértékben legyen a civilizációnak, kultúrának, polgárai anyagi, erkölcsi és szellemi előrehaladásának fenntartója és oszlopa, amilyen mértékben és arányban polgárai a haza védelmének mindvégig kitartó, hű, becsületes és vitéz harcosai voltak. Is párosod a háborúban, írta: Wolf Zsigmond. Újév napján tizenhét hónapja, amióta háborúban állunk. Békében ez nagyon rövid időszak,,, mely alig számít. A harc alatt, melyet a birodalom integritása, függetlensége és létéért küzdünk egy hónap, sőt egy hét alatt több munka volt teljesítendő, mint máskor éveken át. A kormányhatóság óriási feladatokkal állott szemben. Nemcsak a kifelé való védekezést illetőleg, Belföldön az ellátás volt biztosítandó, a munka beosztandó, minden épkézláb ember, férfi vagy nő arra a helyre volt állítandó, ahol szükségeltetett. A napszámostól kezdve egészen a hatalmas bankigazgatóig mindenkinek kötelességét kellett teljesítenie, akár önként, akár az államhatalom parancsa folytán. A kormánynak mindenre kellett figyelnie, mindenről gondoskodnia, mert minden feladatért, minden elnézésért őt vonták felelősségre. Élelmiszerek, világító- és fűtőanyagok beszerzését, felépítéseket és helyreállításokat, közlekedést, menekülők és szűkölködők ellátását, akadályok és nehézségek elhárítását, mindezt a kormánytól várták és követelték. . . Ma, midőn a háború már majdnem másfél évig folyik, talán helyén van párhuzamot vonni azon munkák közt, melyeket egyrészt a kormány, másrészt a helyi hatóságok teljesítettek. Mindazon feladatok után, melyek az államtól követeltettek, talán helyén van megemlékezni azokról,amelyek a háborúban a városokra hárultak. Igaz, hogy a kormányé volt az oroszlánrész. De nem lehet elnézni és tagadni, hogy neki egész más eszközök is állottak rendelkezésére. Ezek alatt nemcsak azon nagy hatalmat értjük, mely a kormányt abba a helyzetbe juttatta, hogy minden rendelkezésének érvényt is szerezzen,, hanem az anyagi eszközöket is, melyek rendelkezésére állottak, és lehetővé tették, hogy a hadsereg és a lakosság minden szükségletének megfelelhessen. Egészen más volt a háború kitörésekor a városok helyzete. Mindnyájan emlékezünk, hogy a városoknak már a háború előtt is anyagilag nagyon kellett küzdeniük. A pénzpiac kritikus volt. Függő kölcsönök majdnem 8 és fél százalékba kerültek. 1914. első felében a kormány lépéseket tett, hogy a bankok a városoknak segítségükre jöjjenek mintegy 50 millióval, az akkori időkhöz képest drága feltételek alatt, de a kölcsönnyújtás a háború kitörése miatt abba maradt és a háború a városokat minden anyagi eszköz nélküliségben lepte meg. Tudjuk, hogy a fegyverzajban hallgatnak a múzsák, megszűnik művészet, tudomány, hacsak nem állanak a háború szolgálatában. Nem is az volt a baj, hogy be kellett szüntetni minden építkezést, csatornázást és kövezést. Hanem a városoknál most más életkérdések, más feladatok vártak sürgős megoldásra. Elsősorban nagy gondot okozott a városok intézőinek a lakosság élelmezéssel való ellátása. Nem csoda, hogy ezen kérdés a városokat nagy probléma elé állította. A jelenlegi generáció nem esett még át európai, háborún és még nem volt eset rá, hogy az ellenség oly eszközökkel dolgozott volna, mint az élelmezésre való cikkek elzárásával. Sokáig tartott és mindenféle experimentumon kellett átesnünk,, míg az élelmezés féligmeddig rendes kerékvágásba jutott és a kiéheztetésnek elejét bírták venni. Magától értetődik, hogy a városok pénzügyi nehézségeknek is voltak kitéve. A gabona és egyéb cikkek bevásárlására nagyobb tőke szükségeltetett, mely csak kölcsön útján volt beszerezhető. Az elárusítás és elosztásra bizonyos berendezések voltak szervezendők, melyek költséggel is jártak. A városoknak, tekintettel az uralkodó amúgy is óriási drágaságra, iparkodni kellett, hogy az élelmezésre szükségelt cikkeket minél olcsóbban juttassák a fogyasztóknak, nemcsak minden nyereségtől eltekintve, hanem sok esetben még veszteséggel is. Külföldi hús és hal hozatott be, mely a VÁROSOK LAPJA