Városok Lapja, 1923 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-01 / 1. szám

A VÁROSOK LAPJA 1923. január 1. A város és földesura közti jogviszonyok alapját képező kiváltságot királyaink is tiszteletben tartották és megerősítették, így I. Ferdinánd 1534-ben, II. Miksa 1567-ben, 11. Rudolf 1573-­­ban, II. Mátyás 1610-ben s III. Ferdinánd 1647-ben. I. Ferdinánd 1534-ben vámmentességgel ajándékozza meg Szombathelyt, amit II. Mátyás 1613-ban, III. Ferdinánd 1640-ben s I. Lipót 1672-ben újból megerősít. II. Ferdinánd 1635-ben Szent Márton tiszteletére fordítandó 40 magyar forint ellenében Szombathely város lakosait minden rendes és rendkívüli adó, segedelem és királyi kamarai illetmény fizetése alól felmenti. Végül Mária Terézia, Adolf győri püspök szabadalom­levelének megerősítésével, a városi tanácsot a pallos jogával is felruházta s a tanács, mint vértörvényszék, ezzel a joggal ellent­mondás nélküli élt is. A város jogaira és szabadságára mindenkor féltékeny szombathelyi polgárokat azonban mindezen kiváltságok nem vol­tak képesek kielégíteni. Érezték, hogy a város sorsának, jövő fejlődésének legnagyobb biztosítéka a teljes szabadságban gyöke­rezik s ezért már 1799-ben kérték I. Ferenc királyt, hogy Szombathelyt a szabad és királyi városok közé vegye fel. Sajnos, ez a törekvésük, amely iránt kezdetben az uralkodó is jóindulatot mutatott, sikertelen maradt s így a községeknek 1871-ben bekövetkezett országos rendezése Szombathelyt a mező­városok közt találván, az 1871. évi XVIII. t.-cikk a rendezett tanácsú városok közé sorozta. Az önnálló törvényhatóság kérdésével 1894-ben foglalko­zott újból a képviselőtestület, midőn a városnak önnálló tör­vényhatósággá és választókerületté való átalakítása végett a kérdés tanulmányozására bizottságot küldött ki, de mivel az akkori kormány a községek és városok rendezését kilátásba helyezte, a törvényhatósági jog kérelmezésétől időközben elállott. A rendezés azonban mindeddig nem következett be, és ha be is következik, meggyőződésünk, hogy a szabad királyi és törvényhatósági városoknak évszázadok biztosította fennállását érinteni nem fogja. A történelmi jog tisztelete bizonyára kifeje­zésre jut az új városrendezési törvénynél is és jól tudjuk, hogy a törvényhatóságoknak biztosított kiváló jogok a jövőben is csak azokat a városokat fogják megilletni, amelyeket a törvényhozás nyilvánít önállókká. Ez a meggyőződés nyilvánul meg a város képviselőtestü­letének 1907. évi november hó 28-án tartott rendkívüli köz­gyűlésén hozott azon határozatában, amelyben kimondta, hogy a törvényhatósági városok sorába való felvétele végett a m. kir. belügyminiszterhez kérelemmel fordul. Vasvármegye törvényhatósági bizottsága 1908-ban elismerte, hogy Szombathely város közönsége műveltségénél, hazafiasságá­nál és számszerűségénél fogva is méltó és hívatott arra, hogy országos ügyekben véleményt nyilvánítson és a haza sorsának intézésébe közvetlen felirati joggal folyjon be és ezért a város törekvésének ellene nem mondott, de a vármegye anyagi érde­keinek megvédése céljából azt kívánta, hogy a városnak a vár­megye kötelékéből való kiválása esetén a két önkormányzati testület közt fennálló anyagi kérdéseket még a szétválás előtt rendezzék. A város kérvényét küldöttség adta át az akkori belügy­miniszternek , Andrássy Gyula grófnak, aki annak teljesítését kilátásba is helyezte. Azonban az 1908. év tavaszán kiütött nagy­mérvű tífusz a kormány és a város figyelmét elterelte erről a kérdésről és így a kérelem a mai napig teljesítetlen maradt. Szombathelynek a törvényhatósági joggal felruházott váro­sok sorába emelését megokolttá teszi úgy lakosai számának páratlanul rohamos emelkedése és értelmiségének folytonos gyarapodása, mint a város élénk kereskedelmi forgalma, ipará­nak fejlettsége, a város külsejének városias jellege és a törvény­­hatósági joggal bíró városokéval egy színvonalon álló közigaz­gatási szervezete. Szombathely az ország nyugati határszélén az északi szé­lesség 47°14' és a nyugati hosszúság 34°17' alatt 223­3 méter­nyire a tenger színe felett fekszik. Északdéli irányban két kisebb folyó, a Gyöngyös és a Perint szelik át. Nyugatról csekély emel­kedésű dombok szegélyezik. Területe 5253 hold 1160 D-öl. Ebből a belterületre esik 1756 hold 1230 □-öl, a külső területre 3496 hold 1530 D-öl. Az összes terület megoszlása művelési ágak szerint: szántó­föld 3521 hold 29 □-öl, kert 243 hold 1420 D-öl, rét 134 hold 461 D-öl, szőlő 23 hold 1545 D-öl, legelő 95 hold 387 D-öl, erdő 609 hold 54 D-öl. A városnak 9 tere és 85 utcája van, amelyek közül 84 szilárd burkolattal van ellátva. A burkolt utcák területe 238.562 m2. Ebből: a) aszfalttal burkolt 34.790 m2, b) kockakővel burkolt 13.604 m3, c) kiskockával burkolt 699 ma, d) bazalt makadammal burkolt 98.899 m2, e) folyamkavics makadammal burkolt 90.570 m2. Összesen 238.562 m2. Az aszfalt gyalogjárók alapterülete 44.601 m2, terméskő­járda alapterülete 2518 m2, fövenyezett­ járda alapterülete 55.090 m2. Összesen 102.209 m3. A lakóházak száma 1869-ben 476, 1880-ban 706, 1890-ben 1037, 1900-ban 1702, 1910-ben 2068, 1920-ban 2073, ebből egyemeletes 232, kétemeletes 55, többemeletes 3. Egyéb épüle­teinek száma 46, amelyből egyemeletes 13, kétemeletes 8, több­­emeletes 1. A népesség rohamos szaporodását a következő adatok igazolják. A lakosság száma 1869-ben 9666, 1880-ban 13.225, 1890- ben 17.270, 1900-ban 24.751, 1910-ben 30.947, 1920-ban 34.710. A szaporodás 1869-től 1920-ig terjedő 30 év alatt 25.044, vagyis 259%. A szaporodás arányszámának jelentőségét csak akkor tud­juk méltányolni, ha a Szombathely lakosságának szaporodási arányszámát a törvényhatósági városok lakosságának 1869—1920. évi szaporodási arányszámával hasonlítjuk össze. Ebből az össze­hasonlításból kitűnik, hogy Baja lakosságának 1869—1920. évi szaporodása 16 % Szombathely lakosságának szaporodása a táblázatban első helyen álló Miskolcét is 93%-kal meghaladja. A lakosság számának kimutatásánál a jelenlevő népességet vettük figyelembe. Ha azonban a távollevőket is hozzászámítjuk, akkor a népesség száma — az 1920. évi népszámlálás adatai szerint — 35.713. Ez a szám a közel­jövőben a várossal összeépült Gyöngyös­­szöllős és Kámon községeknek immár elodázhatatlan bekebele­zése folytán 3215-el emelkedik, úgyhogy Szombathely a jelenlegi tíz törvényhatósági város között népességre Baja és Sopron városok előtt fog sorakozni. A népesség hitfelekezet szerint a következőképp oszlik meg : 28.574(82-3%) róm. katholikus, 47 (01%) görög katholikus, 688 (2%) református, 1786 (5%) ág. hitv. evangélikus, 31 görög keleti, 13 unitárius, 3546 (10%) izraelita. Az anyanyelvre vonatkozó statisztikai adatok fényesen iga­zolják azt, hogy az ország nyugati határszélén fekvő Szombathely lakossága majdnem teljesen magyar, mert a magyar anyanyelvűek — számszerint 32.500 — a népességnek 93%-át teszik ki. Mel­lettük még csak a németek szerepelnek említésre méltó számmal, 1707-el (4%). A népesség főfoglalkozása az ipar és a kereskedelem. Amíg a mezőgazdasággal foglalkozók (keresők és eltartottak) — az 1910. évi népszámlálás adatai szerint — a lakosságnak 3%-át képezik, addig az iparosok és a kereskedők (keresők és eltartot­tak) 50%-át teszik ki. Kivülök még a közalkalmazottak szerepel­nek nagyobb százalékkal (20%). Az ipar és a kereskedelem vezető szerepe nemcsak a népességnek foglalkozási ágak szerinti megoszlásában nyilvánul meg, hanem kifejezésre jut a város gazdasági fejlettségében is, amelynek legfontosabb tényezője a városnak kiterjedt vasúti hálózata és élénk vasúti forgalma. Szombathely a budapest— grazi és a barcs—bécsi fővonalak keresztező pontján fekszik és belőle nyolc irányban ágaznak el a vasúti vonalak, Budapest, Graz, Barcs, Bécs, Pozsony, Kőszeg, Pinkafő és Rum felé. A személy- és teherforgalomra a következő adatok vetnek világot: I. Személyforgalom: az induló vonatok száma 27, az érkező vonatok száma 27. Az induló utasok száma 1921-ben 1.092.084, az érkező utasok száma 1921-ben 866.745. II. Teherforgalom: az induló tehervonatok száma 10, az érkező tehervonatok száma 10. A feladott gyorsárú küldemény 1921-ben 15.017, súlya 2.520 tonna „ „ podgyász „ „ 23.567, „ 989 „ „ „ teherárú „ „ 28.837, „ 168.750 „ A feladott élőállatok száma 2397, a leadott élőállatok száma 495. Villamos vasút: A várost kelet-nyugati irányban 2­ 8 kilo­méter hosszúságban villamos vasút szeli át, amelynek egyik vég­állomása a vasúti pályaudvar előtt, a másik pedig a Szent István­­parknál van. A villamos vasút a múlt évben 1.157.151 utast szállított. Debreceni n »n n 123-80/0 Győrn ” . ”n n 149-70/0 Hódmezővásárhely» n »n n 23-8o/o Kecskemét­­j » n» 76-60/o Miskolc» » nn n 166-46/o Pécsn n nn n 126 o/o Sopronn n n» n 67 o/o Szegedn n »n n 54-7o/o 73-20/o Székesfehérvár» n nn n „ „ teherárú „ „ 27.553, „ 49.493 „ A leadott gyorsárú „ „ 15.006, „ 4.208 „ „ „ podgyász „ „ 17.754, „ 964 „

Next