Városok Lapja, 1924 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1924-10-15 / 20. szám

150 VÁROSOK LAPJA 1924. október 15. költségvetésbe a városok egész bátran beállíthatják a teljes arany­­paritást. A napokban e tárgyban rendelet fog megjelenni s a rendelet értelmében annak megjelenésétől számítva nemcsak a jövő évben, de már a folyó év hátralevő részére is teljes arany­­paritásban szedhetik a kövezetvámot a városok. Az új vagyon- és jövedelemadó. A törvény rendelkezé­sei szerint az 1923-ban 800 aranykoronán aluli jövedelmek adó­mentesek maradnak s így a munkásosztály, a kisebb fizetésű köztisztviselők, megánalkalmazottak és kisebb iparosok nem fog­nak adót fizetni. Kíméli a törvény a kisebb vagyont is, mert a 4000 aranykoronán aluli vagyonokat, kisebb családi házakat, kis szőlőket, gyümölcsösöket, 3—4 holdnyi birtokokat nem adóztatja meg. A valamivel jobb helyzetben levő középosztályt sem akarják megterhelni, mert az egyszázalékos adó olyan magas jövedelem­­határig van megállapítva, hogy a kisiparosok, kereskedők, kisebb vállalkozók, magasabb fizetésű tisztviselők 1923. évi jövedelmük­nek csak 1 százalékát fogják fizetni. A legmagasabb jövedelem 1923-ban 200 ezer aranykoronában van megállapítva. Az ezen­felüli jövedelmek után 40 százalékos részt kíván adóba. Ilyen­formán a nagybirtokosok, a nagyvállalatok jövedelmüknek majd­nem felét adják adóba. Az egyszázalékos jövedelmi adó termé­szetesen fokozatosan éri el a 40 százalékot. Érdekes újítás az, hogy ha az adózónak nincs családja és háztartásában legalább egy családtaggal nem rendelkezik, 10 százalékos adópótlékot fog fizetni. Kímélettel van azonban azok­nál az adózóknál, akik kisebb, vagy középjövedelmű osztályhoz tartoznak. Ide soroztatnak az évi 800 aranykoronától 4000 arany­koronáig terjedő jövedelműek. Ha az ilyen adózónak 3—4 család­tagja van, akkor a jövedelem után egy osztállyal alacsonyabb osztályba osztják be. A nagyobb családoknál, ahol 6 családtag van, vagy ennél több, ott két fokozattal alacsonyabb osztályba sorozzák, mint amilyenbe tartoznék jövedelme után. A vagyon­adónál is erősebb progresszivitást vezettek be, mert a 4000 arany­­koronánál kezdődő vagyontárgyat csak egytized százalék adóval sújtják, míg a 16 millió aranykoronán felüli vagyonok után a vagyon értékének egy százalékát kell vagyonadóként lefizetni. A kényszerkölcsön lefizetésének újabb szabályozása. Az állami kölcsönelőleget három részletben, 1924. március 13-ig, március 31-ig és április 30-ig, az állami kölcsönt pedig két rész­letben 1924. június 4-ig és augusztus 6-ig kellett befizetni. Azok az adózók, akikkel szemben az állami kölcsönelőleg, illetve állami kölcsön kivetése még nem jogerős, mert az ellen föllebbeztek, vagy nem föllebbeztek ugyan, de a kölcsönelőleg, illetve kölcsön alapjául szolgáló 1923. évi jövedelem- és vagyonadóra nézve van még a jogorvoslati eljárás folyamatban, a kölcsönelőlegnek, illetve a kölcsönnek csupán a felerészét tartoznak az említett határidőn belül befizetni. Azoknak a tartozásoknak befizetésére nézve, amely tartozások a felebbezési (jogorvoslati) eljárás alatt álló állami kölcsönelőlegekből, illetve kölcsönökből a mai napig sem fizettettek be, a pénzügyminiszter a következőket rendelte: A fellebbezés vagy közigazgatási bírósági panasz alatt álló állami kölcsönelőlegnek, illetve kölcsönnek első felerészét, vagy az ebből a felerészből még fennálló hátralékot legkésőbb 1924. szeptember 30-ig bezárólag pótlék nélkül lehetett befizetni, a másik felerészét, illetve azt a többletet, amennyivel a jogerősen megállapítandó összeg az első felerészt meghaladja, havi 1°/1 késedelmi kamattal együtt a kölcsönelőleget, illetve a kölcsön jogérvényesen megállapító határozatot (ítélet) kézbesítését követő nyolc napon belül kell megfizetni. Amely esetben a kölcsönelőleg és a kölcsön kivetése jogerős, úgyhogy az adózó által beadott panasz csupán felemelésből származó többlet ellen irányul, csak ez a többlet fizethető a fenti módon két részletben. Ez a rendelet nem vonatkozik azokra az állami kölcsönelőlegekre és kölcsö­nökre, amelyeknek kivetése már jogerős, továbbá nem szolgáltat jogalapot e rendelet kiadása előtt befizetett adópótlék vissza­térítésére. KÖZALKALMAZOTTAK. Jubileumi ajándék a nyíregyházi tisztviselőknek. Nyír­egyháza város közgyűlésén Pisszer és Orsovszky városi kép­viselők rámutatva a tanács és a tisztikar nagy erkölcsi értékére, amelyekkel a város fejlődésének leghatásosabb tényezői voltak s a centennáriumi ünnepségek sikerét lehetővé tették, azt az indítványt tették, hogy a közgyűlés mondjon köszönetet a polgár­­mesternek és tisztikarnak és az ünnep emlékére adja meg nekik jutalomképpen szeptemberi fizetésük kétszeresét az októberi föld­bérleti többlet terhére. Ez az indítvány egyhangú örömmel talál­kozott, sőt a képviselőtestület Barta Sándor kezdeményezésére, Jármy Béla dr. volt főispán nobilis indítványára kimondotta, hogy a jutalmat megadja a nyugdíjas városi tisztviselőknek is, a nyug­díjas B-listásokat is beleértve. A város büszke lehet derék és fáradhatlan tisztikarára, viszont a városi tisztviselők hálásak lehet­nek, hogy ilyen megértő képviselőtestületük van. A fővárosi tisztviselők sérelmeit orvosolták. Az állami tisztviselők fizetésének aranyparitásra való áttérésével kapcsolat­ban a fővárosi tisztviselőket bizonyos sérelmek érték, amelyek miatt ez év tavaszán memorandummal fordultak a kormányhoz. Az ebben foglaltak szerint az volt a fővárosi tisztviselők fő­sérelme, hogy őket az állami kategóriákba sorozták be, amelyek jóval alacsonyabbaknak bizonyultak a békebeli városi kategóriák­nál. Ripka Ferenc dr. kormánybiztos kezdeményezésére a főváros tanácsa is memorandummal fordult a kormányhoz, amely memo­randumra most jött meg a válasz. A belügyminiszter hivatalosan értesítette Ripka Ferenc dr. kormánybiztost és Sipőcz Jenő dr. polgármestert, hogy a főváros kívánságainak teljesen érvényt szerzett, aminek eredményeképpen a fővárosi tisztviselők a békebeli státus és fizetések alapján kapják meg aranyparitásos fizetésüket, még­pedig olyképpen, hogy a fővárosi tisztviselők a békebeli fizetésüknek annyi százalékát kapják aranykoronában, ahány százalékát az állami tisztviselők kapják békebeli fizetésüknek. A belügyminiszter által engedélyezett fizetésemeléseknek a maga­sabb kategóriákban van jelentősége. A rendezés a polgármester fizetését 310, az alpolgármester fizetését 260, a tanácsnokét 60 aranykoronával emeli havonként. A rendezés szeptember 1-től visszamenően lép életbe és a különbözetek kifizetését már folyó­sította is a főváros központi pénztára. A városi alkalmazottak lisztje. Győr város tb. bizottsága szeptemberi közgyűlésén a városi alkalmazottak lisztszükségleté­nek beszerzésére 150—200 milliót engedélyezett. A külterületi anyakönyvvezetők tiszteletdíja. Hódmező­vásárhely város külterületén két anyakönyvi kerület állíttatott fel abból a célból, hogy a város központjától nagy távolságban lakó polgárok anyakönyvi ügyeiket kisebb fáradtsággal lakóhelyüktől nem nagy távolságban intézhessék el. Az ott működő és anya­könyvvezetői teendőkkel megbízott állami tanítók eddig az államtól évi 1500 korona tiszteletdíjat kaptak az anyakönyvvezetői teendők ellátásáért. A város törvényhatósága most ezen összeg helyett az anyakönyvvezetők részére fejenként havi 100.000 korona tisztelet­díjat állapított meg. KÖZÉPÍTKEZÉS. Színházépítési terv Győrött. A győrieknek régi vágyuk hogy régi színházuk helyett újat építsenek, a financiális nehéz­ségek azonban mindeddig lehetetlenné tették vágyuk teljesülését. Most azután Ben Blumenthal, a budapesti Vígszínház tulajdonosa olyan tervvel járult a város elé, amelynek elfogadásával rövid idő múlva felépülhetne Győr új színháza. A Vígszínház ugyanis bérbe­venné az új színházat évi 600 millióért s az első két évi bért: 1 milliárd 200 millió koronát lefizetné előre; részvénytársasági alapon pedig összegyűlni remélnek két és fél milliárd koronát s a majd négy milliárd koronából aztán — mostani helyén — fel­építenék és berendeznék az 1000 néző befogadására kontemplált új színházat, amelyben 3—4 szállószoba is lenne a Vígszínház vendégművészei számára. Ben Blumenthalék amerikai mintára ugyanis azt tervezik, hogy a Vígszínház premierjeit saját színészeik­kel Győrött játszatják le s csak ha a bemutató sikerül, viszik az új darabot a budapesti közönség elé. Külön színtársulatra tehát Győrött nem volna szükség. Háromszáz lakás építését vette tervbe Ripka kormány­­biztos. Ripka Ferenc, a főváros kormánybiztosának terve az, hogy a Mester­ utcában két, a Simor­ utcában egy bérpalotát építtet száz-száz lakással. A kormánybiztos reméli, hogy a hetven milliárdos építési költséghez állami hozzájárulást kap s akkor a munkanélküliség enyhítése érdekében is azonnal hozzáfogná­nak a munkálatokhoz. A székesfehérvári villanytelep kibővítése. A város a villanygyár kibővítésének technikai felszerelésére vonatkozó külön­féle gyárak által tett árajánlatok közül az Agrolux r.-t., a Ganz villamossági r.-t. és a Strobl r.-t. árajánlatai látszottak a leg­előnyösebbeknek s ezért mindhárom ajánlattevővel tárgyalások kezdődtek, amelyek főleg a financiális megoldás körül mozogtak. A több mint kéthetes tárgyalás után az Agrolux r.­t. lett a pá­lyázat nyertese. Az Agrolux árajánlata 900.000 aranykorona körül mozog s fizetési feltételei értelmében a város a fenti összeget havi 20—30.000 aranykoronás részletekben törleszti. Félmilliárd árú aszfaltozás. Hódmezővásárhelyen négy utca érdekeltsége mozgalmat indított, hogy nevezett utcákat soroz­zák az első osztályba és a téglaburkolatokat aszfaltjáróval cseréljék ki. Ehhez a lakosok kétharmad része hajlandó volt hozzájárulni és megfizetni a reá eső költségeket, úgyhogy a közgyűlés a megfelelő számú aláírások folytán valóban az első osztályba sorozta a nevezett négy utcát és kiaszfaltozásukat elhatározta. Az aszfaltozó részvénytársaság azonban értesítette a várost, hogy a négy utca aszfaltozását cirka 500 millióért hajlandó elkészíteni, azonban rögtöni készpénzzel való fizetés feltétele mellett. A város kasszája természetesen szóba sem jöhet, viszont az érdekeltek

Next