Városok Lapja, 1924 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1924-09-01 / 17. szám

1924. szeptember 1. VÁROSOK LAPJA Felkérjük a városok kiküldötteit, hogy a résztvételre vonat­kozó bejelentéseiket és az érkezés idejét a Városi Tanács (Nyír­egyháza) címére legkésőbb szeptember 5-ig szíveskedjenek meg­tenni, hogy az elszállásolásról gondoskodhassanak. III. Délbejt_Lorakor közebed a Korona-szálló helyiségeiben. Nyíregyháza jubileumi évkönyve. Nyíregyháza város tanácsa a centennárium alkalmából jubi­leumi évkönyvet ad ki Nyíregyháza az örökváltság századik évében címmel. Az évkönyv magában foglalja Nyíregyháza múltjának, jele­nének, természeti, földrajzi, történelmi, statisztikai, települési viszo­nyait és a gazdasági, ipari, kereskedelmi, közigazgatási és kultu­rális fejlődés részletes leírását. A könyv számára közleményeket írtak : Apponyi Albert gróf, Krúdy Gyula, Nagy Jenő dr., Mozolovszky Sándor dr., Réthly Antal dr., Bencs Kálmán dr., Simkó Gyula dr., Vietórisz József dr., Énekes János, Kiss Lajos stb. Szerkesztője: Szohor Pál, városi főjegyző. Több mint száz illusztrációval, térképpel, grafikonnal és Nyíregyháza város új négy színnyomatú térképével. Alapára 25 korona, mely a mindenkori könyvkereskedői szorzószámmal szorzandó. (Jelenleg 7000.) Az évkönyv megrendelhető: Ferenczi-féle könyvkereskedés­ben, Nyíregyháza. Vidéki építkezések. írta: Gáti Béla. Az átmenetgazdasági minisztérium 1918. év tavaszán összefoglaló művet adott ki, amelynek előszavában Földes Béla akkori miniszter azt írta: „A háború után az emberiség romok között fog állani és ezeken a romokon egy új világot kell fel­építeni. Természetes, hogy ezt,a nagy feladatot nem lehet a régi rendszerek szerint elvégezni. Új elvek, új módszerek, új méretek, új erőforrások szükségesek ..." Ezeket a nagyszerű jóslásokat immár körülbelül hétévi töprengés után kezdjük megvalósítani. A Magyar Nemzeti Jegybankot, amelyet 1918. november elsején a postatakarékpénztári számlatulajdonosok azonnal lejegyeztek volna, csak 1924. májusban létesítjük. És így tovább minden téren, különösen azonban az építkezések terén követtünk el nagy hibákat. Az állami lakásbeavatkozások jobban megkínozták a lakosságot, mint a megelőző ezer év szenvedései s még most sem látszik semmi kibontakozás sem. Az alábbiakban be akarom bizonyítani, hogy „új elvek, új módszerek, új méretek, új erő­források“ nélkül a megoldás nem lehetséges, de velük annál egyszerűbb és olcsóbb a dolog, amint az az elmondandókból kitűnik. Új elvek. A gümőkór legnagyobb pusztítását éppen a nagy színmagyar Alföldön végzi. Orvosaink szerint a gümőkór elsősorban is lakás­betegség. Ha az általánosan elterjedt földszintes, pincenélküli építkezést szemügyre vesszük, igazat kell adnunk a lakás és a gümőkór közt gyanított összefüggésnek. Azonban az alápincézés igen drága. A budapesti kertváros prospektusa szerint magánosan álló háromszobás ház aranykoronában alápincézés nélkül .... 15.000 alápincézve.......................30.000 Az aranykoronát 20.000 mai papírkoronában számítva 300, illető­leg 600 millió papírkorona. Ha a padló alatt közvetlen a talajszín fekszik, a lakás egészségtelen lesz, a 300 millió koronát magunk és családunk egészségében és életmegrövidítésében törlesztjük le. A mai alápincézés azonban drága és sok esetben nem is vezet célhoz. Kiemeljük a földet s megeshetik velünk magas talajvízszínnél, hogy a pincénkben forrás fakad, a pincével ha nem is tavacskát, de állandóan nedves felszínt hozunk a laká­sunk alá. A nedvesség ellen például a budapesti pincék talajvíz­feltörésénél is csak betonozással lehet segíteni. Mindjárt a beto­nozáson kezdhetjük s a pinceásást mellőzve, a talajfelszíntől számított 60—180 centiméter magas légzsákot építhetünk. Az amerikai öntött salak-beton családi házaknál 60 cm. légzsákot alkalmaznak. Ezt az űrt ott nem használják semmire sem. Ha a légzsákot magasabbra, 180 cm-re tervezzük, az így nyert teret kamrák (fakamra, szénkamra, kertészeti eszközök, esetleg csiperkegombatelep, baromfiól) s egyéb célokra is jól felhasználhatjuk. A házépítés költségét emeli ugyan, de meg­takarításul alacsonyabb szobákkal is beérhetjük s így semmi­esetre sem kell 240 millió koronát elpincéznünk. Új módszerek. A mai kézierővel való házépítés, különösen egyes házak­nál olyan drága, hogy csak kényszerrel lehet építtetni. A régi jó téglásvilágról le kell mondanunk s át kell térni az amerikai öntött betonos házépítésre. Ennél a módszernél egész házsort építenek, illetve öntenek. Egyetlenegy házat nem lehet így önteni, mert a beton megmerevedésére várni kell. A merevedési idő alatt az öntők a sorban következő házakon dolgoznak, úgyhogy az öntés folytonos. Háromszobás ház falazata átlag egy hét alatt elkészül. A teljes belső berendezés, tető átlag 2 hónap alatt fejezhető be. Vakolás, simítás nem szükséges. A falak még festés, meszelés nélkül is használhatók, de természetesen ki is festhetők. Száradásra nem kell várni, 2 hónap múlva be lehet költözni. A nagy munkabérmegtakarítás folytán az így épített ház olcsó is. Új méretek. Természetesen nem lehet egy ilyen házat építeni. Ezekkel a házakkal is úgy vagyunk, mint például az autógyártással. Az Északamerikai Egyesült­ Államok automobilgyárainak napi gyár­tása kereken 10.000 autó. Ha minden egyes autót külön kellene előállítani, legalább 10-szer, de esetleg 1000-szer annyiba is kerülne egy-egy autó. Az első új modelű írógép átlagos költsége az első darabnál 100.000 dollár, a gyártott írógép eladási ára 100 dollár. Az ajtók, ablakok, belső felszerelések nem térhetnek el az egyes, házaknál, hiszen mindent csak nagyban lehet olcsón előállítani, Így tehát arra vagyunk kényszerítve, hogy az építtetni szándékozókat szövetkezetekbe, részvénytársaságokba tömörítsük, amelyekben a községek, városok is részt vehetnek és vezető­szerepet vihetnek. Magasabb szempontból kell felfognunk a dolgo­kat, be kell vonnunk a régi háztulajdonosokat is, hogy amit a lakbéreséseken elveszítenek, azt az új építőrészvénytársaságok osztalékában megtalálják. Új erőforrások. Elsősorban a háború utáni gazdálkodás béklyóit kell le­szedni az ország közgazdaságáról. Meg kell szüntetni a kincstári haszonrészesedést, illetőleg az ilyen módon összegyűlt összegnek a tisztviselői lakbérekre való fordítását. A házadó megdrágítja a lakást s így rontja az állampolgár egészségét. Budapest és a vidéki városok lakossága kétszeresen rója le a házadót, pénzben egyszer, másodszor egészségben, életrövidülésben. A városoknak már most meg kell kezdeni a mozgalmat a telekértékadó tárgyá­ban. Ha a városi lakosság kibírja a 3% forgalmi adót, a földmíves is kibírná a földértékadót. Ma éppen azt adóztatják, aki többet termel s így nagyobb jövedelme van, amíg a termeléshez nem értő konzervatív, csökönyös alig fizet adót. A földértékadó leg­hatásosabban segítené elő az értelmes, élelmes, igyekvő kis­gazdatársadalom kialakulását s megszűnnének a silány termés­­eredmények. A heti kamatpénz örvendetes csökkenése, a tőzsdei játékdüh lankadása arra enged következtetni, hogy nemsokára komoly be­fektetési célokra is már pénz fog rendelkezésre állani. 16—18°/o évi kamatra már amerikai dollárkölcsön is rendel­kezésre állana, eleinte azonban még csak 5—10 évi időtartamra. Ha a városok vezetőségei az érdekelt lakossággal, építtetni akarók­kal, lakásra vágyakozókkal külön alkalmi társaságokba tömörül­nének és megfelelő üzleti biztosítékokat tudnának nyújtani, a magyar állam hozzájáruló engedélyezése máris biztosítottnak vehető. A lakókra nem járna hátránnyal a dolog. Hiszen, ha új lakások nem épülnének, akkor a lakásforgalom felszabadításakor többet fognak fizetni örökre elveszett lakbérekben, mint amennyi­vel újonnan épült saját házukat letörleszthetik. Amerikai öntöttbetonházak építendők és pedig egész város­részek egyszerre. A városok közreműködésével amerikai építési kölcsön elnyerésére lehet kilátás. 129 Pestmegye 1924. évi közmunkakivetése. Általában nagy a panasz a r. t. városok körében amiatt, hogy a vármegyék nyakló nélkül vetik ki és szedetik be a köz­munkákat, úgyhogy a közmunkák nagyrésze a vármegyei útháló­zatok rendbehozatalát szolgálják, a városi utakra pedig annál kevesebb kerül. Ezt a mai állapotot igen élénk színben tünteti fel az a kimutatás, melyet a pestmegyei járások és rendezett tanácsú városok közmunkakivetéséről kaptunk. Az alábbi kimutatásból az tűnik ki, hogy Pest vármegye egész területén 43—44 ezer milliárdra rúg az összes közmunka­­váltság összege s ennek egyötödrésze a r. t. városokra esik, vagyis 8753 milliárd papírkorona összegű. Viszont a 11 r. t. város a saját céljaira ebből csak 3221 milliárd koronát fordíthat, mert a többi 5531 milliárdot a vármegyének kell beszolgáltatniok.

Next