Városok Lapja, 1924 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1924-09-15 / 18-19. szám

1924. szeptember 15. VÁROSOK LAPJA alkalmain a vezető tényezők beszédeiben kicsendült, az a sóvárgás az elszakított részek után, az a bizakodás, hogy majd egyszer csak az ország örökváltságának az ünneplésére is sor kerül, a nyíregyházi ünnepségeket kiemelte a helyi keretek közül és valóságos nemzeti ünneppé avatta. Nyíregyháza város ünnepében és ünnepeltetésében az utóbbi években a divatba jött faluval szemben háttérbe szorított „váro­sok“ szerepe és jelentősége is megérdemelt világításba helyez­tetett, amennyiben éppen a belügyminiszter állapította meg na­gyon helyesen, hogy agrár­államban sokkal nagyobb szerepe van a városoknak, mint az ipari és kereskedelmi államokban, mert itt jóformán a városok a kultúra gócpontjai, ezek vannak hivatva, hogy a nyugati kultúra helyébe a magyar kultúrát ültetve, azt megmentsék s ezért arra kell a kormánynak is törekednie, hogy a városok fejlődését, működését minél könnyebbé és eredmé­nyesebbé tegye; különösen pedig, hogy olyan keretet teremtsen a magyar városok részére, amelyben a nagyobb város a gyám­kodás alól felszabadulva könnyebben és szabadabban működ­hessen és amelyben a községek városias fejlődése is bizto­síttassák. Ez a belügyminiszteri nyilatkozat teljesen fedi a városok kívánságát és programmját s ezt jóleső megelégedéssel állapít­juk meg. Nyíregyháza özékváltsága. A XVII. és XVIII. század felkeléseinek és magyar-török harcainak idején a város rengeteget szenvedett az átvonuló hadaktól. Lakossága elszéledt és a török hódoltságból való teljes felszabadulás után a virágzó város helyén már csak 500 lakosú, kicsinyke falu állott. Ekkor Károlyi Ferenc gróf, a hajdúság ura a békésmegyei tótokból, Békéscsabáról és Szarvasról hozatott telepesekkel újra benépesítette a várost és környékét. (Bertóthy békéscsabai polgármester ezért mondja, hogy Nyíregyházának tulajdonképpen Békéscsaba az anyavárosa.) Ezeknek az elmagya­­rosodott tótoknak ivadékai a tirpákok, egyik legszorgalmasabb munkás- és földmívelő népe lett az Alföldnek. A város rohamos fejlődésnek indult, 1803-ban a város déli határát megváltotta a Dessewffy grófi család fenhatósága alól. Ennek az örökváltság­­akciónak az úttörője Werliczky Mihály főbíró volt, aki megköti Fintán a szerződést, mely Nyíregyháza város és határának a gróf Dessewffy-család tagjait illető részét, köz- és magánépületeivel, a földesúri jogokkal járó mindennemű jövedelmeivel és előnyeivel együtt, korcsmák, mészárszékek, malmok, sör- és pálinkafőzővel, rétek, legelők, kaszálók, szőlők, erdő, ligetek, vizek és azok folyásával, halastavak és halászati, vadászati joggal együtt 320.000­­forintért Nyíregyháza lakosaira örök időkre átruházza. Már 1805-ben a város másik felének az örökváltságára gondolnak, de ezt az akciót már Benkő István főbíró vezeti, aki végül 730.000 váltóforintban alkudta ki a megváltást a gróf Károlyi-családtól s az erre vonatkozó szerződést 1824. szeptember 13-án kötötték meg a pesti királyi táblán Szőgyéni Lajos per­sonalis előtt. Úgy Gerliczky Mihály, mint Benkő István városbirók egy­szerű, igénytelen földmívelők, azonban nagy koncepcióra képes, eszes emberek, akik méltóak arra, hogy Nyíregyháza városa örökre hálásan gondoljon reájuk. Az örökváltság után a város rohamos fejlődésnek indult. Elnyomta a régi megyeszékhelyt, Nagykállót s felküzdötte magát a nyírség központjává. Pompás épületeivel, széles, gondozott utcái­val, nagy forgalmával, ipari és gazdasági telepeivel a magyar Alföld egyik legszebb és egyben leggazdagabb városává lett. Az érkezés. A százéves évforduló ünneplésére az ország minden tájáról nagyszámban érkeztek a vendégek. A vendégek egy része már pénteken érkezett Nyíregy­házára, így pl. Sipőcz Jenő polgármester a székesfőváros ki­küldötteivel, Csupor József és Liber Endre tanácsnokkal, Végh János főorvossal és Farkas Ákos tanácsjegyző titkárral már pénte­ken este megérkezett. Ugyanakkor jött Lukács Ödön mint tanácsos, ki a pénzügyminisztert képviselte. A vendégek zöme azonban Budapest felöl szombaton délután fél kettőkor érkezett meg. Ekkor jött Rakovszky Iván belügyminiszter is, a családja, valamint Kószó István államtitkár kíséretében. Úgyszintén Kállay Tibor volt pénzügy­­miniszter, valamint a polgármesterek nagy része is, kiknek a Máv­ igazgatósága külön kocsit bocsájtott rendelkezésre. Zászlóerdők, az autók és díszes magánfogatok végelátha­tatlan sora, ünnepi ruhában tolongó közönség hirdette, hogy a nyírség fővárosa nagy napra készül. Az érkezőket a nyíregyházi pályaudvaron, Bencs Kálmán polgármesterrel az élén, nagy küldöttség és előkelő közönség fogadta. Amikor a minisztert hozó vonat befutott a pályaudvarra és Rakovszky Iván a szalonkocsiból lelépett, Bencs Kálmán polgár­­mester üdvözölte. Szavaira Rakovszky Iván belügyminiszter mele­gen válaszolt. Az érkezők a szállásaikra siettek, hogy a 3 órakor kezdődő ünnepi közgyűlésen pontosan megjelenhessenek. Olyan volt az egész város, mintha az ünnepre építették volna, ragyogott minden a tisztaságtól. A házakat, főleg a köz­épületeket, a templomokat erre az alkalomra újrafestették, az utakat, tereket rendbehozták. A megyeház előtt elterülő Bessenyey-teret, amelyen úgy­szólván egy fűszál sem volt előbb látható, a polgármester két hét alatt gyepkockákkal úgy kirakatta, hogy a legüdébb és jól gondozott park benyomását tette a szemlélőre. Állítólag 20 kocsi hordozta szakadatlanul a gyepséget. Bámulják is mindenfelé a polgármester akaraterejét és munkabírását. A rendezés pompásan sikerült, ami Bencs Kálmán polgár­­mester érdeme. De nagy részük van a rendezésben kitűnő munka­társainak is, akik a polgármesterrel együtt óriási munkát végez­tek, amiért igaz elismerést és nagy hálát érdemelnek. A rendezés munkájában különösen kiemeljük Szohor Pál főjegyző, Kardos István kultúrtanácsnok, Vietorisz István t. fő­ügyész, Nagy Elek műszaki tanácsos és Szentpéteri Endre pénz­ügyi tanácsos érdemeit, de dicséretet érdemel a többi városi tisztviselők összhangzó, ügybuzgó együttműködése is. A város ünnepi közgyűlése. Az ünnepségek első fényes pontja a remek övezetű evan­gélikus templomban folyt le. Délután 3 órakor itt a városi kép­viselőtestület tartott rendkívüli ünnepi közgyűlést, azért az ág. ev. templomban, mert száz évvel ezelőtt Nyíregyháza város polgárai itt mondották ki, hogy örökváltság formájában megváltják a jobbágyi terheket. A templom főhajójában foglaltak helyet a vármegyék és a városok képviselői, a tisztikar, a kereskedők, iparosok, Nyíregy­háza város képviselőtestületének tagjai. Itt ült az első sorban Sipőcz Jenő polgármester, Rákosi Jenő és Lukács Ödön mint taná­csos, a pénzügyminiszter képviselője is. A főhelyen, az oltár előtt hosszú asztal állott szőnyegekkel leterített nagy dobogón. Az asztal körül az elnöki székben ült dr. Bencs polgármester, tőle jobbra Rakovszky Iván belügyminiszter, balra dr. Kállay Miklós főispán és Geduly Henrik, a tiszai ág. ev. egyházkerület püspöke, továbbá a városi tanács tagjai. A templomot zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség, mely állva hallgatta végig a magyar Hiszekegyet. Ezután dr. Bencs Kálmán polgármester megnyitotta az ünnepi közgyűlést. — Ez az ünnepi közgyűlés — úgymond — örök emléke marad mindnyájunknak, mert ma 100 éve, 1824. szeptember 13-án írták alá Budapesten a Nyíregyháza örök megváltásáról szóló okiratot. Az akkori nyíregyházi polgárok szorgalmának és áldozat­­készségének köszönhetjük azt, hogy az ő sírjaikon kinyílt virág ma egy gyönyörű várost lát a régi helyén, amelynek polgárai a mai nap ünnepi hangulatában való együttérzéssel letették ma délután munkaeszközeiket, hogy fohásszal forduljanak az Úr­istenhez, adja meg a segedelmét az új 100 esztendő virágzó fejlődéséhez. Üdvözölte Rakovszky Iván belügyminisztert, a honvédelmi és kultuszminisztérium kiküldötteit, a városokat, a vármegyéket, a testületeket, amelyek képviseltették magukat Nyíregyháza ünnepén. Felolvastatta Fass József helyettes miniszterelnök üdvözlő táviratát, gróf Apponyi Albert és Csernoch János hercegprímás üdvözletét. — Üdvözlöm azokat a magyar városokat is, — fejezte be megnyitóbeszédét, — amelyek most nem tudták elküldeni üd­vözletüket. Ezután Szohor Pál főjegyző ismertette az örökváltság történetét. Költői lendületű beszédét így végezte: — Nyíregyháza város szimbóluma a kapavas. Az örök­váltság százéves évfordulóján megáll a tarlón az ősi szántást végző eke, az iparos pihenni hagyja szerszámait, a kereskedők becsukják boltjaikat, összegyűl a város népe, arcukon a napsütés bronzpatinájával, tenyerükön a munka ráncaival és szívükben a lángoló szeretettel jubiláló városuk iránt. Holnapután pedig újra megcsillan majd a kis fényes szerszám, a kapavas. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra. Rakovszky Iván belügyminiszter beszéde. Ha Nyíregyháza város örökváltságának történetén végig­tekintek, két momentum ragadja meg a figyelmemet. Az egyik az a történelmi tény, hogy 100 évvel ezelőtt, amikor a nyíregy­házi lakosság képviselője átvette a megváltott földeket, meleg szeretettel és hálával emlékezett meg a főúri családról, mely a lakosságnak lehetővé tette a földhözjutást. Ez a szívélyes, kölcsönös jó viszony kizár minden osztályellentétet, osztálygyűlöletet, amely rendesen ott keletkezik, ahol a törvényes jog nem az idők fejle­ményeként, hanem a jogos igények legázolásában jelentkezik. A másik momentum az, hogy Nyíregyháza község lakosai szabadságot és függetlenséget szereztek. Hatalmas erőforrása ez annak, aki élni tud vele, de csapás arra, aki meg nem érett rá és veszedelembe sodorja azt, aki morális alapokon nem áll. 135

Next