Városok Lapja, 1929 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1929-09-01 / 18. szám

LUXPJA Budapest, 1929. szeptember 1. VÁR 05POLITIKAI­ KÖZIGAZGATÁ51.PENZUGyi-­KÖZGAZDASÁGI-15 KÖZÉPITKEZE5! h­ETI LAP 1ÖSZERKESZTŐ: VARP­IDY LAJ05, A VÁROSOK ÉS A VÁROSIAS JELLEGŰ KÖZSÉGEK KÖZLÖNYE. — A MAGYAR VÁROSOK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK ÉS A VÁROSI ÉS KÖZSÉGI MÉRNÖKÖK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIk­., SZENTKIRÁLY 1-UI. 40. TELEFON: JÓZSEF 398-21. SZÁM. LAPUNK EGYELŐRE KÉTHETENKÉNT JELENIK MEG. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak a megnevezésével vehetők át. EGY ÉVI ELŐFIZETÉSI ÁR 48 PENGŐ. Varga László. A városfejlesztésnek az alfája a városszabályozás, a városrendezés. Évtizedekkel ezelőtt, amikor még céltudatos városfejlesztésről nem lehetett beszélni, amikor egy-egy közintézmény elhelyezéséről csak nagy ritkán esett szó, akkor még csak ment valahogyan a dolog rend­szeres városszabályozás nélkül is. Amióta azonban a városfejlődés nekilendült, amióta a városigazgatás körében egyre több probléma és követelmény merült fel, azóta már nem lehet szabadjára engedni a fejlődést, hanem irányítani kell azt. A középkori város a várfalaktól körülvett szűk területen olyképen fejlődött, hogy az egyik ház a másik mellé épült, sokszor minden rendszer és előrelátás nélkül. A városok építését az ellenség támadásai ellen való megvédhetőség szempontja irányította, ami zsúfoltságra vezetett. Kevés volt az ilyen városban a fa, a kert. Másutt a városok inkább minden terv nélkül összeverődött tanya­telepek, mint igazi városok, amelyekben a közlekedési utak után irányadtak az utcák is, követve az utak minden kacskaringósságát. A városi lakosság szaporodásával, a lakáskérdés problémáival előtérbe került a városszabályozás is. A messze jövőbe kiható városszabályozási tervek kidol­gozása egyike a legkomplexebb szellemi foglalkozásoknak. A város­­rendező szinte a jövőben jár és képzeletében maga elé állítja az eleven, folyton fejlődő városi életet minden bonyolult vonatkozásai­ban oly területeken is, ahol ma a városi életnek és építkezésnek még nyoma sincsen. Minden város fejlődésének az alapját az előrelátó és a gazdasági viszonyokhoz mért szabályozási terv adja meg. A nagyobb szabályozási kérdések megoldásánál a leg­nehezebb felismerni azt a határt, ameddig a változtatásokban a város jövő fejlődése érdekében okvetlenül elmenni szükséges s viszont túl nem lépni azokat a kereteket, amelyeket a város gaz­dasági ereje elébünk szab. A városrendezőnek tehát nemcsak technikusnak, hanem szociálpolitikusnak, közgazdásznak, pedagógusnak, orvosnak stb. kell lennie. Mindezeket a kitűnő tulajdonságokat szerencsésen egyesíti magában Varga László, Budapest székesfőváros városrendező szakértője, akit az a kitüntetés ért, hogy a kormányzó a kultuszminiszter előterjesztésére a budapesti József­ Műegyetemen újonnan szervezett városrendezési tanszékre rendes tanárnak nevezett ki. Ezzel a kinevezéssel a kultuszminiszter bizonyára lehetővé akarta tenni, hogy azt a sok tudást és széleskörű tapasztalatot és gyakorlatot, amit Warga László egy munkásélet árán megszerzett, árassza szét az egyetemi katedráról az ifjú tanítványai között s így közkincsé tegye. Warga László 1878-ban Jászberényben született. Közép­iskoláit Jászberényben és Kolozsvárott végezvén, a műegyetemre ment és 1902-ben szerezte meg a mérnöki oklevelet. Ugyanekkor a székesfőváros szolgálatába lépett, mint mérnök. Tehetségét csakhamar felismerték és a székesfőváros szolgálatában műszaki főtanácsosságig lépett elő. Warga László Lechner Jenő építésszel nagyobbára közös működést fejtett ki úgy a műszaki irodalom, mint a gyakorlati építőművészet és városépítés terén. (1910-ig tizenegy hazai pályázat közül kilenc esetben díjat nyertek.) Nemcsak több magyar város tüntette ki az ő pályamunkáját, de még külföldön is dicsőséget szerzett a magyar technikának. Első ilyen külföldi kitüntetés Antwerpen város pályá­zatán érte. Antwerpen ugyanis meg akart szabadulni a forgalmat akadályozó erődgyűrűjétől és 1910-ben nemzetközi pályázatot hirdetett városra őrzési tervre. A zsűri tagjai között Európa első városépít­­­intélyei foglaltak helyet így Bauward és Henard, Párizs építési hivatalának és városrendezési osztályának főnökei; Stübben, Németország első városépítője; Mayreder, a bécsi műegyetemen a városépítés tanára stb. Warga László Forbáth Imre dr., a budapesti műegyetemen a városrendezés magántanárával és Lechner Jenő műépítésszel közösen vett részt a pályázaton s közel harminc pályázó közül e három budapesti jeles szakember tervét a kitűzött három díj egyikével tüntették ki. Brassó 1911-ben nemzetközi tervpályázatot hirdetett a város általános szabályozási tervének beszerzése céljából. A beérkezett összes tervek közül Warga—Forbáth—Lechner tervét találták díjazásra alkalmasnak. Kassa szabályozási tervének első díját Warga László és Lechner Jenő kapták. Miskolc város szabályozásánál 1921-ben az első díjat Warga László nyerte. Amint a zsűri jelentése mondja : »Miskolc szabályozási tervét a realitás jellemzi. A vasúti forgalmi megoldás, a terjesz­kedésre szánt városrészek elhelyezése és egymáshoz való csopor­tosítása olyan egységes és sikerült, hogy az eljövendő Új-Miskolc nagy kifejlődésének biztos kereteit adja. Az esztétikai követel­mények, amelyek a középületek elhelyezésében, az útvonalak kialakításában támasztanak igényeket,­­ teljes mértékben mesterekre találtak.­ Belgrád, Jugoszlávia fővárosa nagyszabású modern köz­lekedési és kultúrközponttá való kialakítására 1922-ben nemzet­közi tervpályázatot hirdetett, melynek előkészítésében francia mérnökök vettek részt. E nagyszabású nemzetközi pályázaton az első helyen kitüntetett közös terv szerzői Warga László, Forbáth Imre dr. és Lechner Jenő voltak. Szombathely városrendezési tervpályázatán 1922-ben Warga László és Wälder Gyula terve nyerte el az első díjat. Székesfehérvár tervpályázatán Warga és Lechner terve nyerte el 1922-ben az első díjat. Salgótarján tervpályázatán 1926-ban Warga László nyerte el az első díjat. Budapest székesfővárosban a pályaudvarok rendezése, az Erzsébet-sugárút terve, az új városháza elhelyezése, a Tabán szabályozása, az alsórákosi rétek szabályozása (600.000 ember részére), végül Gyöngyös város újjáépítése, mind-mind magukon hordozzák Varga városrendezési zsenialitását. A Tabán szabályozási terve úgy a berlini, mint a londoni városépítési kiállításon élénk feltűnést keltett. Warga szabályozási terveit a realitás jellemzi. Megvalósít­hatók s éppen ez a nagy előnyük a többi pályamunkák felett. Terveiben arra törekszik, hogy a várost kertterek, sport­pályák vegyék körül, úgyhogy a város minden részéből hamar zöldbe lehessen jutni s a városnak legyen levegője, napfénye és vonzó városképe. A legfelsőbb helyen is méltányolták az ő működését, ameny­­nyiben a kormányzó a városrendezés terén szerzett érdemei elis­meréséül 1928-ban a kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. Warga László határozott, erős egyéniség, nagy áttekinthető képességgel, széleskörű tudással s mindamellett az igazi tudást jellemző szerénységgel. Anyagi érdekek nem befolyásolják munká­jában s nem vezeti más, mint a közérdek.

Next