Városok Lapja, 1930 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1930-03-15 / 6. szám
160 IRODALOM Tíz év Budapest székesfőváros életéből a világháború után. Ezzel a címmel jelent meg a főváros statisztikai hivatalának legújabb kiadványa, amelyet Illyefalvi I. Lajos dr., a hivatal igazgatója szerkesztett. »Tíz esztendő óta likvidáljuk a világháborút —- írja előszavában a szerződ és tíz év óta küzdünk a megcsonkított, darabokra tépett Magyarország anyagi és szellemi művelődésének fellendüléséért. Az ország fővárosa vezet ebben a munkában és kiveszi kemény részét a küzdelemből. Azok a számok, amelyeket Magyarország kormányzójának tízéves jubileuma alkalmából ezúttal közreadunk, a nagy megpróbáltatások és szenvedések évtizedének manometrikus adatai, nagy erőfeszítések, nagy teljesítmények klasszikus bizonyítékai.« A könyv, amely Budapest fizikai és topográfiai viszonyait, épületeit, lakásviszonyait, népességét, közigazgatását, közbiztonságát, a községi háztartást, az adókat, a közmunkákat, építkezéseket, a közegészségügyet, az őstermelést, a főváros kereskedelmét és iparát, közlekedését, hitelviszonyait, közoktatását és közművelődését, közélelmezését és szociális ügyeit tárgyalja statisztikai szempontból, általános érdekű, igen értékes munka, amely japán papiroson, zsebformátumban jelent meg s mindössze 1 pengőbe kerül. Mint olvasóinkat legjobban érdeklő témát, felemlítjük, hogy a kiadvány megállapítása szerint a főváros szolgálatában 1928 végén összesen 25.999 személy állt. Az 1923. évi létszám volt a legmagasabb, nevezetesen 28.413 fő. A legutóbbi eloszlás a következő : közigazgatási hivatalok 2977, egyéb hivatalok 254, egyházak 273, iskolák 5686, közművelődési intézetek 681, népjóléti és jótékony intézetek 235, köztisztasági személyzet 2771, közegészségügy 3771, közélelmezés 1301, gazdasági üzemek 1469, közüzemek 5992, tűzoltóság 589, Deutscher-Kommunal-Kalender 1930. Az idén kiadott 385 oldalas évkönyvvel tizedik évfolyamába lépett a Deutscher Kommunal-Kalender, amelyet tudvalévően Erwin Stein, a Verein für Kommunalwirtschaft und Kommunalpolitik kitűnő főtitkára és Alfred Finke főpolgármester szerkesztenek. Az idei évkönyv főként a városok és községek közegészségügyi feladatait tárgyaló cikkeket közöl. Mint az előszó hangsúlyozza, a német nép még sohasem érezte nagyobb szükségét annak, hogy megelőző rendszabályokkal óvakodjék a nagy pénzügyi áldozatokat okozó betegségektől, mint éppen napjainkban. A cikkírók, akik mindannyian a kérdés legalapos szakértői Németországban, nemcsak tényeket állapítanak meg, hanem rámutatnak azokra az eszközökre is, amelyeknek segítségével még a mai szűkös anyagi viszonyok mellett is eredményt lehet elérni a közegészségügy terén. Az évkönyv így a városok részéről, mondhatni, bekapcsolódást jelent a birodalmi közegészségügyi kongresszus és kiállítás munkáiba, amely kongresszust és kiállítást az idén Drezdában fogják tartani. A közegészségügyre vonatkozó cikkek külön-külön vannak csoportosítva a következő fejezetcímekkel: A feladat jelentősége. A közigazgatási hivatalok feladatainak köre. Az építőhivatalok tevékenységének feladatai. Egészségügyi feladatok a közintézményeknél és a közüzemekben. Egyes városok különleges feladatai. Ezeken a dolgozatokon kívül az évkönyvnek jelen évfolyama is tartalmazza a közigazgatási naptári részt, ismerteti a városi és községi, valamint tisztviselői szövetségek szervezetét és végzett munkáját, továbbá kimutatást közöl az elmúlt év során életbelépett közigazgatási törvényekről és rendeletekről. Az évkönyv, amelyet nálunk is haszonnal forgathatnak, ezúttal különösen a közegészségügyi közegek, a következő címnél rendelhető meg: Deutscher Kommunalverlag, Berlin-Friedenau, Hertelstrasse 5. Kőszeg fejlődéstörténetének vázlata. Ezen a címen Horváth Detre bencéstanár, ügyesen összefoglalt tanulmányt írt Kőszeg fejlődéstörténetéről. Tanulmányában igen érdekes képeket is közöl, mégpedig Kőszeg települési térképét, a város látképét 1586-ból, továbbá a városnak 1808-ban készült madártávlati képét, valamint a város egyik különlegességét, a Rainis-utca sarkos kiszögellésű házait a rajtuk lévő úgynevezett kukucskáló (kandi-)ablakokkal. Kőszeg városa nemcsak gyöngyörű erdőkoszorúzta vidékéről nevezetes, de arról is, hogy az elvesztett Lőcse városunk után, Sopronon kívül, ez őrizte meg régi eredetiségét legjobban s valósággal kis magyar Nürnbergnek nevezhető. A tanulmányból megtudjuk, hogy Kőszeg már a 13-ik században mezővárosi rangra emelkedik. Itt találkozik Habsburg Rudolf IV. László magyar királlyal a morvamezei ütközet előtt. A város legnagyobb jótevője Róbert Károly, aki alatt teljes városi szervezetet kap. Érdekes megemlíteni, hogy Kőszeg jogi szempontból Sopronnak volt a leányvárosa, ami abban jutott kifejezésre, hogy bírájának az ítéletét fellebbezés esetén a soproni városbíróhoz terjesztette fel döntés végett. A 14-ik században nagyot fejlődik a város, élénk ipara és kereskedelme jólétet teremt. Posztósainak gyártmányai még külföldön is híresek lesznek. A Hunyadiak korát Thuróczi János krónikája őrzi, mely ősnyomtatvány a bencés reálgimnázium tanári könyvtárának legnagyobb értéke. A várost a tűzvész többször elpusztította, sok ostromot kiállott, többek között a Bécs ellen vonuló törökök támadását, amelyet Jurisich Miklós hősiesen visszavert. A város hosszú ideig Ausztria uralma alá került s mint a Habsburgok zálogbirtokának az őshazához való visszacsatolása 1647-ben történt meg. A visszacsatolás után Kőszeg szabad királyi várossá emelkedik s mint ilyen, királyi megbízólevél alapján 1649-ben küldi először követét az országgyűlésre. A belváros házainak jellegzetes orom- és tűzfalai ebből a korból valók. Ezek adják a városház terének a felvidéki városok romantikájára emlékeztető jellegét. A 18-ik század elején itt állítják fel a Dunántúl számára a kerületi táblát, melynek hatásköre 11 vármegyére terjedt ki. Ezáltal a város valóságos középpontja lesz a Dunántúlnak. A 18-ik század elején a belváros utcáit barokk házak lepik el. Az e korból való jezsuitagyógyszertár berendezése Budapesten az országos iparművészeti múzeumban látható. De szociális téren is példaként jár elő ez a kis város, mert már 1749-ben alakul meg itt az ország első árvaháza. Megemlítjük még, hogy a sörfőzőház 1716-ban épült és 1718-ban nyílt meg az első kávéház. A 18-ik század közepe táján a megyei nemesség kezd a városba behúzódni (Nádasdy, Pálffy, Sigray, Festetich) és házakat vesz vagy épít Kőszegen. Az érdekes tanulmány szerzőjének nagy szorgalmáról, történeti érzékéről és tudásáról tanúskodik és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy e régi kis városunk fejlődéstörténetét kellően megvilágítsa. Városok Lapja 1930. március 15 Petróleumot találtak Mohács közelében két kútban. Már több mint egy év óta sötétbarna, erősen petróleumszagú földolaj mutatkozik a Mohács közelében levő Dunaszekcső közelében két kút vízén. Hivatalosan jelentették az esetet a pénzügyminisztérium illetékes osztályának, ahonnan most Pávai-Vajna Ferenc főbányatanácsos, főgeológus utazott le a kutakat megvizsgálni. A főgeológus huszonöt liter sűrű olajat méretett le az egyik kút vízéről, a vizet pedig egészen kimerítette és hatóságilag lezáratta újabb megfigyelések megejtéséig. A próbák vegyelmezése és további vizsgálata fogja eldönteni, hogy érdemes-e a Dunántúlnak ezen a vidékén rendszeres földolajkutatásokat folytatni. Bizonyos reményekre jogosít az a körülmény, hogy a közeli Harkányfürdő forró vize tudvalevőleg szintén tartalmaz olajnyomokat. NÉPJÓLÉT Új hadikölcsönstatisztikát készítenek. Kiszivárgott hírek szerint a népjóléti minisztériumban nagyszabású statisztikai munkálat előkészítésén dolgoznak. A népjóléti miniszter ugyanis elrendelte, hogy a hadikölcsöntulajdonosokról új statisztikai felvételt kell készíteni. A jelenleg rendelkezésre álló statisztikai felvétel tudvalévően három évvel ezelőtt készült és akkor csak az ősjegyzőket írták össze. Az összeírás azonban nem volt teljes. Igaz ugyan, hogy többször meghosszabbították az összeírás határidejét, mégis sok ősjegyző kimaradt a statisztikából és még máig is eldöntetlen jegyzések vannak, amelyeknél a felek ősjegyzői mivoltukat kellőképpen igazolni nem tudták. A karitatív hadikölcsönakció ennek az összeállításnak az alapján folyt le, de a most meginduló és valamivel tágabb körű karitatív valorizációt a népjóléti minisztérium már a kijavított és kiegészített összeállítás alapján kívánja lebonyolítani. A népjóléti minisztérium új hadikölcsön összeállítása azt a célt is fogja szolgálni, hogy a kormány a hadikölcsönvalorizáció kérdésével a legnagyobb részletességgel foglalkozhasson. Azok a javaslatok, amelyeket a képviselőházban a hadikölcsönvalorizációra előterjesztettek, magánszámítások alapján épültek fel. Ezeket a számításokat a kormány az összes hadikölcsönjegyzések statisztikai összeírásával fogja ellenőrizni és meg fogja állapítani, hogy a hadikölcsönök valorizációja milyen terhet jelentene az államra aszerint, hogy a valorizáció csak az eljegyzésekre, vagy esetleg az összes még forgalomban lévő hadikölcsönkötvényekre kiterjedne. A szegényügy rendezése Kaposváron. Az egri mintára immár elkészített szegénykataszter szerint mintegy 70—80 van az összeírottak között olyan, aki — ha hely lenne hozzá — az aggápoldába lenne utalandó, így azonban mostani tartózkodási helyeiken kell hozzájuk eljuttatni a városi támogatást vagy lakbérsegély, vagy élelmezés, vagy készpénz alakjában. Másik kategóriába lennének sorolandók mintegy 160-an, akik állandó, de nem teljes ellátásra szorulnak és végül a harmadik csoportba kerülnének azok, akik csak bizonyos időszakban, például a téli időben szorulnak segítségre. A szegényügyi akció átlagosan 6000 pengőt igényelne havonta, amely összeg a városi költségvetés vonatkozó tételéből és javarészben gyűjtés útján a társadalom részéről önkéntes felajánlások útján lenne biztosítandó. A gyűjtést a jótékony egyesületek kijelölt hölgyei házról-házra járva végeznék, gyűjtőkönyvecskékkel, amelyek a városi számvevőség és pénztár ellenőrzése alá tartoznak és havonta átvizsgáltatnak. Az elgondolás gyakorlati megvalósítása egyébként a felállítandó felekezetközi szegényügyi bizottság feladata lesz.