Városok Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1931-01-01 / 1. szám

1931. január 1. Városok Lapja A kívánt határidőig még több polgármestertől a válasz nem érkezett be. Akik a válaszadással a legelőzékenyebbek voltak, azoknak válaszait a város betűrendje szerint az alábbiakban ismertetjük. Többen félreértették a kérdést, azt hivén, hogy az első kérdés a saját városára vonatkozik. Ezek a válaszok is érdekesek és ezért közöljük. A következő alkalommal majd bizonyára jobban megnézik a kérdéseket. Vásáry István dr. debreceni polgármester. Arra a kérdésre, hogy városfejlesztés szempontjából mi volna a városok érdekében a legsürgősebb kormányzati vagy törvényhozási teendő, általánosságban azt kellene válaszolnom, hogy azokat a nehézségeket kellene megszüntetni, amelyek a mai gazdasági viszonyokat uralják, mert hiszen a városok fejlődését egészséges, lüktető gazdasági élet s annak keretében virágzó ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági tevékenység minden különösebb intézkedés nélkül képes előmozdítani. Ezért erre a kérdésre teendő nyilatkozatomnál, mellőzve a lehetőségig a gazdasági élet mai állapotával való foglalkozást, inkább arra mutatok rá, hogy hazánk városai közül még a nagyobbak is nagymértékben nélkülö­zik azokat a berendezéseket, létesítményeket, amelyeket pedig a városi élet elengedhetetlen követelményeinek kell tekintenünk. Ma már vízvezeték, csatorna és burkolatok létesítése nélkül a városi élet meglehetősen csonkának tekinthető. Az a körülmény, hogy a városokban a lakosság összetömörülten él, már egészségügyi szempontból is feltétlenül szükségessé tenné az említett közművek­nek a létesítését. Nem szólván arról, hogy eme közműveknek más vonatkozásban is meg­van a hatása a városokban tömörült lakosság életére. Elsőrendűen szükségesnek kell tehát tekintenünk azt, hogy az összes városoknak eme közművekkel való ellátására minden lehető intézkedés megtörténjék. Ezzel kapcsolatban azonban foglalkoznom kell azzal a kérdéssel is, hogy megszűnjék az az állapot, amely magyar városainkat általánosságban, de különösen az alföldi városokat jellemzi, ami abban nyilvánul meg, hogy az egyes városok területileg sokkal nagyobb helyet foglalnak el, mint ami a lakosság lélek­­számához viszonyítottan szükséges volna. S ez a körülmény tulajdonképpen egyik fő akadályát képezi annak is, hogy városaink az említett közművekkel elláthatók legyenek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy városainkban mai területükön szükségesnek tartott említett közművek létesítése milyen költséget igényel s ebből fejenként mennyi esik a város lakosságára, megállapít­hatjuk, hogy ez az egy főre eső teher sokszorta nagyobb, mint a külföldi városokban. Hogy e tekintetben milyen nagy nehézség van s hogy a kérdéssel foglalkozni és valamelyes megoldást találni mennyire égetően szükséges, mutatja az, hogy Debrecenben a város jelenlegi belterületének az említett közművekkel való ellátása, amint egy ízben ez irányban már hozzávetőleges számí­tások történtek, majdnem olyan összeget igényelne, mint a város egész lakossága vagyonadó alá vett vagyonértékének ötven százaléka. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy a város belterületének csak egy kisebb része látható el azokkal a közművekkel, amelyek a városi életnek elengedhetetlen fel­tételei. Ebben a tekintetben valami célszerű és reális megoldás keresése s megtalálása a legnagyobb mértékben kapcsolatban van a városok gazdasági helyzetével is, mert hiszen a városok által létesítendő beruházások egy igen tekintélyes része éppen ezeknek a közműveknek a létesítésével áll kapcsolatban. S kétségtelen, hogy mennél kevesebb összeggel lehet ezen feladatokat meg­oldani, annál kisebb teher hárul a város lakosaira, illetve annál nagyobb mértékben lehet más irányú, a városi élettel kapcsolatos szükségletek kielégítését is lehetővé tenni. Az a hitem és meggyőződésem, hogy a városok gazdasági helyzetének rendezésénél is az első lépés a városok területi el­­helyeződésének rendezése kell hogy legyen. Arra a kérdésre, hogy a városi közigazgatást milyen intéz­kedésekkel lehetne egyszerűbbé s így olcsóbbá és gyorsabbá tenni, más választ nem adhatok, mint azt, hogy a jogalkotásokban kell lassúbb tempót követni és hogy a közigazgatás alsóbb fokú szervei­nek kell nagyobb önállóságot biztosítani. Ha figyelembe vesszük azt, hogy csak az elmúlt tíz esztendő alatt mennyi új jogszabály alkottatott, mennyi olyan életviszony vézetett jogi szabályozás alá, amelyre vonatkozólag korábban írott jogszabályok nem voltak s hogy ezeknek a szabályoknak végrehajtásával s annak ellen­őrzésével, hogy ezeket a szabályokat milyen mértékben tartják be az egyes állampolgárok, milyen munkatöbblet hárult a közigazga­tásra s milyen teher következett be az állampolgárokra,­­ már megtaláltuk a fennforgó bajoknak egyik okát. A másik okként az egyes szervek önállóságának hiányát kell tekinteni. Mert számtalan olyan feladatköre van a közigazgatásnak, ahol az intézkedések gyakorlati eredménye csak akkor következik be, ha az első fokon eljáró, közvetlenül intézkedő szervnek meghozott határozata a magasabb fórumoknak egész sorozatát járja be elő­zetesen, amely fórumoknál a döntés előtt az ügy még más mellék­­utakat is bejár. Egy példa jobban meg fogja világítani a helyzetet. X. város határozatot hoz, hogy egy bérházat épít s annak építési költsége a felveendő külföldi kölcsönből fizetendő. Első­sorban engedélyt kell kérni kölcsöntárgyalások megkezdhetésére. Ez a határozat hivatalból felsőbb jóváhagyás alá tartozik s a belügyminisztérium, mielőtt a kérdésben döntene, a pénzügy­minisztériumot hallgatja meg, mely a maga véleményét legalább is két osztály véleményének egymást követő meghallgatása után adja meg. Ha a kölcsön biztosítva van a törvényhatóság által elfogadott ajánlattal, ez az ajánlat újra megjárja az előbbi utakat. Amikor a város elhatározza az építkezést, megállapítja a terveket, költségvetést, műszaki leírást s ezeket elfogadja, ez a határozata újból felsőbb hatósági elbírálás alá kerül s a belügyminisztérium ismét másik minisztérium műszaki osztályának bekért véleménye alapján hozza meg a maga döntését. Azután következik a végre­hajtandó munkának versenytárgyalásra kiírása s az egész verseny­­tárgyalási eljárásnak lebonyolítása. Ha egy ilyen üggyel kap­csolatos más formaságokat s az eljárás során felmerülő lehető­ségeket nem tekintünk is, az eljárást gyorsnak és egyszerűnek egyáltalán nem lehet tekinteni. S ha kétségtelen is, hogy a felsőbb hatóságoknak bizonyos mértékű befolyását az ügyek intézésénél biztosítani kell, kétségtelen az is, hogy ennek a felsőbb hatósági befolyásnak mennél szélesebb körre kiterjesztése az eljárás egyszerű­ségének, gyorsaságának és olcsóságának feltétlenül rovására esik. Pénzes Mihály dr. hajdúnánási polgármester. Ad 1. A városfejlesztési tevékenység körét mindig a városi költségvetés keretei, illetőleg azon belül az ilyen célokra rendel­kezésre álló összegek szabják meg. Ma a legtöbb magyar város abban a helyzetben van, hogy egyéb halaszthatatlan városi szük­séglet miatt kénytelen csökkenteni vagy teljesen törölni a város­­fejlesztési célokra felvett vagy tervbe vett kiadásokat és be­ruházásokat. Ennek egyik legfőbb oka az általános gazdasági helyzet, melynek következtében a városok jövedelmei majdnem minden jövedelmi forrásnál csökkenést mutatnak. Másik oka pedig az hogy a városfejlesztési célokra felvett Speyer-kölcsönök és fü­ggő­­kölcsönök kamatszolgáltatása rendkívül magas s a gazdasági helyzet által sem indokoltan, túl magasan terhelik a városi költség­­vetéseket. Végül jelentékeny szerepet játszik a városok költség­­vetésében az állam által az utóbbi években a városokra különféle címeken áthárított terhek összege (rendőrségi hozzájárulás, levente­egyesületi költségek, anyakönyvi teendők áthárítása, megyei városoknál a vármegyei hozzájárulás stb.). Fentiekből önként következik a városok háztartásának rendbehozására és ebből folyólag a városfejlesztés lehetővé tételére szükséges és jelentőséggel bíró kormány- és törvényhozási intéz­kedések területe és sorrendje. Szükséges volna mindenek előtt és sürgősen a városok meglevő kölcsönterheinek, úgy a Speyer-kölcsönöknek, mint az egyéb függő- vagy törlesztéses kölcsönöknek a lehető legelőnyösebb feltételű konverziója, ami által a városok ezen címen fennálló kiadásaik 30—40°o-ától mentesülhetnének s az így szabaddá váló összeg városfejlesztési célokra vagy részben az adózók terhei­nek csökkentésére volna fordítható. A városokon való segítés másik módja volna az újabban reájuk hárított terhek elvétele, ilyen terhekként a fentebb fel­soroltak jöhetnek számításba. A városfejlesztésnek új jövedelmi források útján való lehetővé tétele nem jöhet számításba, mert a polgárság teherviselő­képességének kimerülése folytán önálló és új jövedelmi források létesítésére gondolni sem lehet. Ad 2. A városi közigazgatás szorosan összefügg az állami közigazgatással s így annak egyszerűsítése és olcsóbbá tétele is szervesen igazodik az állami közigazgatás menetéhez. Mindenek előtt tehát az állami közigazgatást kellene leegyszerűsíteni, a minisz­teriális ügyintéző hatáskört a legkisebb méretre csökkenteni, az adózási rendszert a legegyszerűbbé átalakítani, az írásbeliséget, illetőleg annak túltengését csökkenteni. Végül előfeltétele volna úgy az állami, mint a városi és községi közigazgatás egyszerű­sítésének, hogy a közigazgatási tevékenység ne terjesztessék ki állandóan új és új olyan területekre és kérdésekre, amelyek eddig közigazgatási tevékenység körébe nem tartoztak. A közigazgatás túltengését s ezzel drágaságát és lassúságát is az okozza, hogy tevékenységi köre állandóan bővül, ami ugyanazon személyzet mellett annak túlterhelését, tehát az ügymenet lassítását ered­ményezi, egy bizonyos határon túl pedig a személyzet szaporításá­nak szükségességét, tehát a közigazgatás drágítását vonja maga után. Fridvalszky Ferenc dr. jászberényi polgármester. A városok bevételeinek mai törvényes szabályozása a leg­nagyobb különbséget teszi az egyes városok között éppen azáltal, hogy az összes városok, sőt a községek bevételeit is egyformán szabályozza. Ennek a nem éppen szerencsés szabályozásnak következ­ménye az, hogy nagyobb arányú városfejlesztést, városiasodást .

Next