Városok Lapja, 1934 (29. évfolyam, 1-25. szám)
1934-06-15 / 12. szám
330 Városok Lapja 1934. június 15. * * Borvendég az ország egyik legnagyobb pénzügyi kapacitása, aki mint ilyen már régen feledhetetlen szolgálatokat tett városának s közvetve egész hazájának. Mi sem volna tévesebb azonban, mint az a feltevés, hogy nála a rideg ész diktátumaival szemben háttérbe szorulnak a szív érzelmei. Borvendég a valóságok szakértője, de jó ember is. Eddig egész pályáján ennek bizonyult. Mi különben nem is csodálkozunk rajta. Megírták már róla, hogy egy szegény szűrszabónak a fia, aki 14 éves korában éppen annyi pénzel érkezett Budapestre, amennyivel be tudott iratkozni a gimnázium negyedik osztályába. Egyedül, egészen egyedül és magára hagyatva járta az élet országútját, amely a nyomorgás esztendeitől elvezette a budapesti polgár szemében legmagasabb állásig. Alulról jött ember, aki végig ment mindenen, ami rosszat az élet iskolája nyújthat. Bizonyára voltak percei, amikor a tehetségénél fogva feltörekvő kis tisztviselő megpróbáltatásait kellett szenvednie. Nála tehát nem eshetik latba protekció, pártpolitikai támogatás s más egyéb beavatkozás, ami érdemetleneket emel ki s érdemeseknek teszi meddővé a becsületes törekvést. Borvendég Ferencnek nemcsak a kormány, hanem a mai idők fordulata is nagy, szinte történelmi hivatást szánt a főváros élén. Eddigi munkája, egyénisége és képességei hinnünk engedik, hogy a választás a legjobbra esett. Ezzel az érzéssel tekintünk az új főpolgármester felé, akit remélhetően magunk mellett fogunk találni a magyar városok egyeteméért folytatott fáradozásainkban is. * Borvendég Ferenc 1876-ban a komárommegyei Ács községben született. Szülei igen szerény körülmények között éltek, úgy, hogy nagyszámú testvérei között neveltetése súlyos gondokat okozott. Mint fiatal diák már a saját erejére és munkájára volt utalva, minden támasz nélkül kellett magát fenntartania. Alig hogy a gimnáziumi tanulmányait befejezte, mint egyszerű díjnok bejutott a fővároshoz 1897-ben és már mint fővárosi hivatalnok fejezte be egyetemi tanulmányait. Ettől kezdve — tehát közel negyven esztendőn át — szakadatlan munkában telt el Borvendég Ferenc élete. Sosem volt a külsőségek és szavak embere. Bámulatos munkabírással minden erejét a főváros szolgálatába állította és egész hivatali pályája alatt elsősorban az üzemek ügyeivel foglalkozott. Mint tanácsjegyzőt 1913-ban a vízvezetéki és világítási ügyosztályba helyezték és ettől kezdve jutott szorosabb kapcsolatba a három főüzemmel, az elektromos, gáz- és vízművekkel. Borvendég Ferenc érdeme, hogy a főváros üzemei európai viszonylatban is a legmagasabb nívón állanak és csak az ő gondos előrelátása mellett sikerült a háború alatt és után az üzemeket nemcsak gazdaságilag függetlennek megtartani, hanem a legnehezebb időkben is állandó beruházásokkal tökéletesíteni. A főváros közgyűlése 1931 március 4-én választotta alpolgármesterré. Borvendég Ferenc személyét mindenkor a legnagyobb tisztelet övezte a városházán és mindenütt, ahol őt ismerték. Hivatali pályája alatt munkatársainak mindig rendkívül megértő főnöke volt. * Az új főpolgármester nyomban a kormányzói kinevezés megjelenése után átvette hivatalát s mindenekelőtt Sipőcz Jenő dr. polgármester, továbbá Liber Endre alpolgármester üdvözlését fogadta. Nagy melegséggel köszöntötték egymást, nyilvánvaló cáfolatául azoknak a tendenciózus kitalálásoknak, mintha az új főpolgármester és Sipőcz Jenő polgármester között nem lenne meg a kívánatos összhang. Borvendég Ferenc június 6-án, a főváros törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlésén tette le az esküt, mikor is ünnepélyesen beiktatták tisztségébe. A »Debreceni hetéről. Debrecen m. kir. város ünnepi hete június 2—10 között zajlott le fényes sikerrel és olyan teljesítményekkel, melyek nemcsak a vidéki kereteket szárnyalták túl, hanem országos érdeklődést keltettek, sőt az ott megfordult nagyszámú külföldi révén valóságos nemzetközi feltűnést okoztak. A mai magyar élet biztató jelenségei közé tartozik a vidéki városok kulturális fellendülése. Újabban divattá lett, hogy városaink »ünnepi hetet« rendeznek. Kulturális tüntetések ezek, melyek rendszerint gazdasági seregszemle keretében folynak. Az ünnepi hét tulajdonképen egy-egy vidéki gócpont bemutatkozása. A Debreceni hét gondolatát az adta, hogy sikerült a kereset és kenyér nélkül álló munkástömegek megfelelő foglalkoztatásával felépíteni a debreceni nagyerdei stadiont, mely egyedüli az országban. A stadion megnyitásához segítségül jött a Motesz tornász-világbajnokok szerepeltetésével. A gondolatba bekapcsolódott a Tiszántúli Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara régi eszméjével, hogy rendeztessék a Tiszántúlon ipari kiállítás és árumintavásár is. A két főesemény mellé mozaikszerűen illesztették hozzá a többi programmpontot, ami oly kiválóan sikerült, hogy az a legnagyobb elismerést érdemli ki. A Debreceni héten felvonult az ősi város kultúrájának minden ága : a tudomány, a sport, az ipar, kereskedelem, irodalom, képző- és zeneművészet. A pompás és gazdag programm három kimagasló eseménye volt mégis : a stadionavatás, a tiszántúli ipari és árumintavásár és a szabadtéri előadások. A debreceni stadion — az ország első stadionja — 1933/34. években épült a Nagyerdő százados tölgyekkel koszorúzott tágas területén. A pompás mű Vásáry István dr. polgármesternek és hű munkatársának, Zöld József főjegyzőnek nagyszabású elgondolása, mely Sajó István műépítész tervei után épült. A stadion építésénél az a cél vezette őket, hogy a munkanélküliek minél nagyobb tömegének foglalkoztatására legalkalmasabb a földmunka, így a stadion legnagyobb része ínségmunkával épült. Az első évben elkészült az 5—6 méter magas körsánc, a második évben a körlépcsők betonból és egy fedett tribünnek kiképzett öltözőépület. Az építési és felszerelési költség nem haladta meg a 280.000 pengőt s a stadion mintegy 20.000 főnyi közönség befogadására szolgál. A hatalmas elipszis alakú gyepmezőt egy vörös és egy fekete pálya veszi körül, melyet a stadion lépcsőzetes építménye keretez, megszakítva két bástyaszerű kapu és a tribün által. Az egészet a Nagyerdő zöldelő tölgyei koszorúzzák, lenyűgöző látványt nyújtva. Ez az ideális küzdőtér a Debreceni hét alatt nagyszabású sportesemények színhelye volt. A június 3-ai ünnepélyes megnyitás alkalmával a középiskolás ifjúság tartotta országos atlétikai bajnoki viadalát. Majd országos sportrepülő és autóverseny, nemzetközi tornásznap, végül katonai sportünnepély tartatott ott a magyar és külföldi polgári és katonai előkelőségek élénk érdeklődése és elragadtatása mellett. A Debreceni hét másik attrakciója volt Debrecen iparának és kereskedelmének büszkesége, a Tiszántúli Ipari és Kereskedelmi Árumintavásár (Tikáv). Az ugyancsak a Nagyerdőn épült vásárváros a maga impozáns méreteivel, változatosságával, ízléses elrendezettségével, mozgalmas tarkaságával, ha méreteiben nem is, de érdekesség tekintetében mindenesetre megközelítette a buda-