Városok Lapja, 1935 (30. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-01 / 1-2. szám

1935. január 1. Városok Lapja biztosítása a gyarló embert hajbókolásra, fej­­bólintásra készteti és kritikátlanul mindent nagyszerűnek talál, amit csak az a miniszter tesz vagy mond. Másképen fest a dolog, ha alkalmunk van a bálványozott nagy ember tetteinek rugóit, okait ismernünk. Két csúnya rugója van ugyanis az emberi cselekvésnek, amelynek ha az egyike vagy másika serkenti a cselekvésre, ez a körülmény nagyon meg­tépázza az illetőnek az érdemeit. Ezek: a hiúság és az anyagi érdek. Ezért kell tisztán látni. Ezért kell bizonyos időnek eltelnie, míg egy nagy pozíciót betöltő ember tetteinek indítóokait, jellemének rejtett részleteit meg­ismerjük. Mennyi nagy embert ismertünk, akiket a hízelgők tömege körül tömjénezett, amíg élt, vagy amíg hatalmon volt, amikor azonban a hatalomból kicseppent, vagy meghalt,­­ a tömjénezők eltűntek, az illúzió, ami őt körül­vette szétfoszlott s a bálvány leomlott. Többször hallottuk már emlegetni s így is van, hogy a Gyosz, vagy a Tébe mennyire keresztül tudja vinni akaratát a kormánynál. Mi ennek az oka? Az, hogyha egyszer valamiben megállapodtak, azt következetesen keresztül is viszik, amellett szilárdan kitartanak. Igaz, — és ezt mindenkinek el kell ismernie, — hogy más a Gyosznak, vagy a Tébének az összetétele, mint a Városok Kongresszusáé. A Gyosz, vagy a Tébe tagjai, vagy részvénytársasági, vagy egyéni cégek, vállalatok, intézmények. Ezeknek vezetői keresztül tudják vinni a saját igazgató­ságukban a maguk akaratát. Nem így azonban a polgármesterek. A városok polgármesterei felett ott áll a tvh. bizottság, vagy a kép­viselőtestület, egy soktagú és különböző párt­állású testület és a felügyelő hatóság! Nem mindegyik polgármester dicsekedhetik azzal, hogy azt, amit a Városok Kongresszusa ülésén elfogadott, odahaza a közgyűlésen keresztül is tudja vinni. A Magyar Városok Országos Kongresszusa nem futkozott miniszterek kegyeiért. Nem fújta fel azt, amit csinált. Talán joggal írhatják a terhére, hogy sokkal kevesebbet mutatott, mint amennyit tett. Nem választott minisz­tereket védnökökül, nem helyezte a Kongresszust rajta kívülállók irányítása és ellenőrzése alá. Nem azért dolgozott, hogy furfangos hírlapi jelen­tésekkel port hintsen a közvélemény szemébe. Aki tárgyilagosan bírálja a Kongresszus működését, az láthatja, hogy következetesen haladt Kon­gresszusunk a megkezdett­­ és egy negyed­századdal ezelőtt kijelölt útján. Ez a patinás múlt a tanúbizonysága annak, hogy erre az egyetemes érdekképviseletre a városoknak szük­ségük van és szükségük van a felsőbb hatósá­goknak is. Nem is volt itt semmiféle zavaró momentum addig, míg a Kongresszuson kívül állók nem akarták kis pecsenyéjüket sütögetni a városok összetartásában rejlő energiának a tüzénél. Minden várost az ő törvényes képviselője, a polgármester személyesít meg és képvisel a Kon­gresszus keretében. Minden város polgármestere más-más egyéniség. Lehetnek eltérő gondol­kozásúak, különböző képességűek, más-más tem­peramentumok, azonban egyben nem lehet eltérés közöttük és nem is szabad eltérésnek lenni, abban t. i., hogy Kongresszusunknak azt a közszellemét, ami a fennállása óta ki­alakult, tűzzel-vassal védjék meg és gondosan ügyeljenek arra, hogy ezt a közszellemet sem kívülről, sem belülről valaki meg ne sértse. Ne engedjék, hogy kívülállók a vidéki gondolat«, városi gondolat« tetszetős jelszava alatt rést üssenek és viszályt keltsenek a soraikban. E tekintetben ne hallgassanak semmiféle hata­lomra. A hatalom birtokosa végeredményben egy gyarló ember, akinek az élete véges. A városok élete egy emberéhez képest, azt mond­hatjuk, örök. Erre mutat az is, hogy azalatt a 25 év alatt, amióta Kongresszusunk meg­alakult és működik, 14 kormány és ennek a 14 kormánynak a kebelében 20 belügyminiszter váltakozott. Ezt csak példának hozzuk fel, mert hála Istennek, Kongresszusunk és a bel­ügyi kormányzat között sohasem volt disszo­nancia. Igaz, hogy a polgármesterek soraiban is folytonos fluktuáció van, hiszen ma már három aktív polgármester sincs, aki ott lett volna a Kongresszus születésénél. Kongresszu­sunkat tehát a polgármesterek váltakozása sem befolyásolhatja. Egy állandó tényező van csak és ez a városok, a városok szelleme, ami megmarad s a cél, amit Kongresszusunk ki­tűzött. Ez pedig nem egyéb, mint a városok érdekeinek a megvédése és a városfejlesztés istápolása. Kongresszusunk egy negyedszázad óta nem változtatta a nevét, nem változtatta az alap­szervezetét, nem kölcsönözte szervezési szabály­zatát és ügyrendjét más érdekképviselettől. A Városok Kongresszusa olyan szerv és most már olyan kipróbált érdekképviselet, amit min­denek fölé kell helyezni, amely a külföldi orszá­gok városszövetségei között az alakulás idejére második vagy harmadik helyet foglalja el. Kongresszusunk élete nincs személyekhez kötve, akik ha meghalnak, akkor az intézményük összeroppan, hanem Kongresszusunkat a városok egyetemes ereje, tradíciója és szelleme tartja össze, ez élteti, ez erősíti és ez tartja fenn a jövőben is. Várhidy Lajos: Pillanatfelvételek a kőszegi városházán. írta: Jambrits Lajos ny. polgármester. Fontos dátum 1934 december 15-ike Kőszeg város életében. Visszanyerte önkormányzatát. Közel két évig csak adófizető, vagy szebben leírva »Névtelen adófizető« volt a kőszegi polgár. Csak kötelezettségei voltak, de jogai nem, mert autonómiáját felfüggesztették. De mind­ebből baj nem származott, sőt anyagi előnyöket kell elkönyvelni az interregnum javára. * Az alakuló közgyűlésre tömegesen vonultak fel a városatyák, hogy éljenek jogaikkal. Az 3

Next