Városok Lapja, 1938 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1938-06-15 / 12. szám

326 Városok Lapja tetták ezt, s helyét parkírozták (Planty). Ma csak néhány bástya, a hatalmas, kőből épült Flórián-kapu s az úgynevezett Barbakan áll. Ez utóbbi a XV. század­ból származik, a maga nemében ma már páratlan, körformájú, tornyos kőerődítmény. A Flórián-kapu előtt állva az ellenség első támadásának feltartóztatására szolgált. Ha aztán az őrség nem tudta tovább tartani magát, a Barbakant a Flórián-kapuval összekötő felvonó­hídon át visszavonulhatott a város falai mögé. A XVI. században, a renaissance korában olasz kereskedők, bankárok, művészek vándoroltak be, gyara­pítva és gazdagítva a polgári társadalmat és egyben szépítve a várost. Ennek a hajdani gazdaságnak bizo­nyítékai a Ryneket szegélyező paloták, a legmódosabb polgárok lakóházai. A XIV. századi, gótikus város­házából — sajnos — csak a magas torony áll. Ugyancsak az egykori jómódú és élénk gazdasági élet emléke a Rynek közepén álló gót-renaissance stílben épült Sukiennice, a város kereskedelmének lebonyolító helye, a német »Tuchhalle« és a francia­­»Halle aux Draps« lengyel megfelelője. Az épület gyönyörű árkádjai alatt ma is élénk árusítás folyik. A Ryneken látjuk még Krakkó 50 templomának királynőjét s egyben Lengyelország legszebb templomát, a »Marjacki«-t. Ez nemcsak az ég felé törő gótika s a nemes renaissance stílus harmonikus egyesítését mutató archi­tektúrájával vonja magára figyelmünket, hanem azzal a különös ténnyel is, hogy két különböző tornya van. Az egyik jóval alacsonyabb és egyszerűbb a másiknál. A magasabbat csúcsához közel apró tornyocskák koszo­­rúzzák, s minden órában trombitahang hirdeti róla az időt. Belsejében különösen az óriási, Szűz Mária halálát ábrázoló, szárnyas faoltár fogja meg szemünket. A híres Veit Stoss 22 évig dolgozott e mesterművén, a közép­kort jellemző türelemmel és odaadással. A festményeket nagyrészben Vischer Péter és Süss Kulmbach Hans készítették, koruknak neves festői. Míg a Mária-templom a nagyobbára német polgár­ság bőkezűségéből épült, a koronázó székesegyház a »nemesi« lengyel nép nagyságát és dicsőségét hirdeti. A lengyelek szent hegyén, a Wawelen, a királyi palota mellett emelkedik. Hosszú évszázadok történelmét tük­rözi változatos stílus­formában és a nemzet nagyjainak síremlékeiben. Valóságos Pantheon, a nemzet erőinek regeneráló forrása, főként az elnyomatás hosszú kor­szakában. A vezető lengyel egyetemi tanár olyan sza­vakkal fejezte ezt ki, amelyeket nem fogok elfeledni. Ebben a templomban nyugszanak — mondotta — Lengyelország nagy fiai, kiket Isten mindig a kellő pillanatban küldött nemzetünk vezéréül, támaszául. Először is voltak kiváló királyaink a Piasztok, Jagellók, Vasak dinasztiájából, Anjou Hedvig és Báthory István. Mikor a nemzeti uralkodók sora Poniatowski Szaniszlóval megszakadt, voltak a lengyeleknek hős vezérei, mint Kosciuszko és Poniatowski József. Végül ezek leveretése után, a legszörnyűbb elnyomás idején, misztikus hazafi­­ságtól lángoló költők , Miczkiewicz és Slowacki hirdették, hogy halálig ki kell tartani és hinni kell a hihetetlenben. A templom fő­­s mellékhajói gótstílűek. Ezekhez körben gót, renaissance, empire, barokk kápolnák csat­lakoznak, szebbnél-szebb síremlékekkel, festményekkel, szobrokkal. Leghíresebb a Zsigmond-kápolna, az­­olasz renaissance egyik legszebb északi gyöngyei, Bartolomeo Berrecci és Giovanni Cini műve. A Zsigmond-kápolna fedelét aranylemezek borítják, s így már kívülről is rögtön magára vonja figyelmünket. A székesegyház közepén pompás kápolnában Krakkó vértanú püspökének, St. Szaniszlónak ezüst koporsóját találjuk. A másik szent, kinek teste a főoltár mellett pihen : Anjou Hedvig, Nagy Lajos leánya. A templom síremlékekkel van tele. A templom alatti román krip­tában Jagelló Zsigmond, a renaissance-fejedelem, Bécs felmentője : Sobieski János, a lengyelek és magyarok közös büszkesége : Báthory István , szabadsághőseik, költőik nyugszanak. Ugyancsak itt találjuk a szabad Lengyelország megteremtőjének, Pilsudskinak egyszerű koporsóját, amelyhez állandóan nagy tömeg zarándokol, hogy háláját lerójja. Mikor a templomból kijöttem, nyolc jáspis oszlopon nyugvó baldahhinon láttam felírva, ami tudat alatt az én lelkemet is betöltötte : »Dormiait, vigilant animae«. A régi királyi palotát Jagelló Zsigmond és második neje, az olasz Sforza Bona, itáliai mesterekkel építtették a XVI. század elején. Zsigmondot erre Mátyás királyunk pompás budai palotája ösztönözte, ahol hosszasabban időzött. A négyszárnyú, háromemeletes, renaissance épületet a világháború után ismét régi fényében állí­tották helyre, az elvitt műkincseket nagyrészt vissza­szerezték. Gyönyörűek az emeleteken, az udvar felől végig­futó, nyitott oszlopos folyosók. A tágas termeknek pazar renaissance portáléi, kazettás mennyezete, barna alapon halvány­ mintás kordovánbőrrel, vagy gobelinnel bevont falai hajdani nagy gazdaságról és műértésről tanúskodnak. Az óriási méretű arassi gobelinek, melyek száma 120-ra tehető, a palota fődíszéül szolgálnak. A kastély egyik legrégibb része az a kis köralakú toronyszoba, amelyet a minden oldalról beözönlő napsugarak ragyogóan fényessé és világossá tesznek. Itt volt a dolgozószobája a szép Hedvig királynőnek, aki nagyon szerette a napot. Mária-templom. L’église. The church. Marienkirche. 1938. június 15.

Next