Vásárhely és Vidéke, 1991. március (1. évfolyam, 1-24. szám)

1991-03-03 / 1. szám

Megjelenik: hétfő kivételével mindennap Előfizetési díj: 1 hónapra: 115 Ft. Egyes szám ára: 5 Ft. Közéleti napilap Alapítva: 1883 Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Ocsovszky László Dr. Beigl Endre Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hódmezővásárhely, Kossuth tér 1., fsz. 16-os szoba Telefon: 41-919 ! Kedves Olvasóink i­ gazándiból egy szépséges lírai beköszöntőt tervez­tem. Úgy gondolom, hogy maradok annál, úgy is min­dennap találkozunk, mint ahogy eddig is. Ezért szépre­ményű jó napot kívánok min­denkinek! Útjára indul — verseny­­helyzetben — egy olyan új­ság, amit már régen óhajtot­tak. Saját házunk tájáról, Hód­mező-Magyarországról és testvéröcséinkről, Mindszent­­ről, Mártélyról, Székkutasról, Batidáról, Szikáncsról, Erzsé­betről és talán még távolabbi településeinkről szól. Ne várjanak tőlünk hátbor­zongató szenzációkat, bár en­nek sem leszünk híján, de kíméletlenül követeljék meg tőlünk az igaz információt ál­landó mozgásban levő hétköz­napjainkról. Hiszen ünnepe­ink is a keservesen megélt mindennapjainkból születnek. Hisszük, hogy jól választanak majd, ha mindennap kézbe veszik a VÁSÁRHELY és VIDÉKE újságot. Reméljük, mindenki talál majd benne korának, foglalkozásának, ér­deklődési körének megfelelő olvasnivalót. K­ár lenne most hatalmas ígéretekkel traktálni Önöket, mert ebből az­tán úgy is van elég. Egysze­rűbb, ha most azonnal átla­pozzák ezt a szerény néhány oldalt, és máris kitöltik meg­rendelőjüket. Ezután alkal­munk lesz mindennap beszél­getni egymással a lap hasáb­jain. Remélve gyakori találkozá­sainkat, munkatársaim nevé­ben is köszöntöm önöket. OCSOVSZKY LÁSZLÓ főszerkesztő A helyek már elkeltek A közelmúltban pályázatot írt­­ki az önkormányzat a belváros ,10 kijelölt utcai elárusítóhelyé­re. Erre a pályázatra 27 ajánlat érkezett, de ezek közül egy nem teljesen felelt meg a kiírt para­métereknek, így 26-an vettek részt február 28-án azon a lici­táláson, melyen eldőlt az OTP előtti 2, a Hód Áruház előtti 2. és a Hód ABC előtti egy hely. 1200 forint kikiáltási árral in­dult a licit. A legolcsóbban 1200 forintért az OTP előtti 5. hely kelt el, a legdrágábban a Hód ABC előtti (22 000 forint.) A március 1. és május 31. kö­zött tehát foglaltak már ezek a helyek. A versenytárgyalás az összes fél megelégedésére zárult. Ez volt az első olyan akció, mely az igazii piaci helyzethez alkal­mazkodott. A pályázati rendszer viszont csak akkor éri el az iga­zi célját, ha a képviselő-testület által elfogadott közterület-ren­deletnek érvényt is tudnak sze­rezni. Székkutason Tejben-vajban fürdettek Tejben-vajban fürdünk — mint a mesében —, mondhatjuk most igazán kesernyés humor­ral, amit mindenki egyformán ért ebben a gazdasági helyzet­ben. Székkutason sem különb a­­világ, és hogy igazán így van, bizonyítja, hogy a helyi önkor­mányzat február 21-ei ülésének egyik fontos témája volt, mi­ként segíthetnek a helybeli tej­termelők gondján, akik nem tudnak mit kezdeni a tejjel. Ugyanis a tejipari vállalat addig a napig vállalta, hogy elszállítja a helyi 50-60 termelő tejét, és azután... Nos, az önkormányzat példamutató módon magára vál­lalta a nagyközség tejházának fenntartását, és a két alkalma­zott munkabérét is állja ezentúl, önkormányzati szinten intézik a havi 800 hektoliter tej gyűjté­sét és szállítását, hogy egy csepp se menjen kárba. Ugyancsak az említett ülésen került szóba, hogy Székkutas céltámogatásért pályázik. Törté­netesen a tervek szerint 15 új házhelyet szeretnének kialakíta­ni, és befejezés előtt áll a helyi víztorony megépítése. Az ezek­hez szükséges anyagi lehetősé­gek azonban jócskán meghalad­ják az önkormányzat erejét, ezért központi támogatásból 2 millió forintot szeretnének kap­ni. Népiülnök-jelölteket is állított Székkutas a közelmúltban. Papp Józsefet a hódmezővásárhelyi bírósághoz, Nagy Lajost és Dem­ján Lajost pedig a megyei bí­rósághoz „delegálják” megvá­lasztásuk esetén. Döntött a testület arról is, hogy bizottság állapítja majd meg, ki lép a helyi önkormány­zati testületbe a nemrég el­hunyt képviselő, Őze Sándor is­kolaigazgató helyére. Végül egy igazán praktikusnak tűnő elhatározás, Székkutas, Ár­pádhalom és Derekegyház ezen­túl egy műszaki ügyintézőt tart, aki a három településen ellátja a szakmájába illő, és a polgár­­mesteri hivatalokhoz tartozó tennivalókat. L. B. Oíuszerkezetes kérdőjelek • Takaréklángon a mindszenti üzem Üzlet lesz az újjáépítés? Nemes Imre, a gyár műszaki igazgatóhelyettese elmondta, már tavaly év elején jelentkeztek a fi­zetési gondok. Több év átlagában számolva mintegy 350 millió fo­rint értékű szendvicspanelt, tra­pézlemezt és más terméket vásá­roltak a szovjetek, a kiesés tehát drámainak is minősíthető. Meg­tiltva ugyan nincs egy vállalat számára sem, hogy szerződjön, ám amíg pénzügyi garancia nincs, öngyilkos vállalkozás lenne bár­milyen export. Az elmúlt hetek­ben felröppent a hír, hogy a szovjetek 150 millió dollár erejé­ig úgynevezett akkreditív számlát nyitnak a magyar termékek szá­mára. Ebből sajnos csak húszmil­lió hívható le, ez is meghatározott célra, konkrétan Ikarus autóbu­szok vásárlására. A vásárhelyiek ebben lég- és üzemanyagtartályok gyártásával érdekeltek, ami sem pénzben, sem volumenben nem meghatározó. Legnagyobb gond a mindszenti gyáregység kapacitásának kihasz­nálásával van. Százhúszezer négy­zetméter szendvicspanel előállí­tására képesek, amiből régen mintegy 60 ezret, vitt el a szovjet partner, a többit belföldön érté­kesítették. A szovjet export ki­esett, a belföldi eladás felére zs.­A szovjet exportról mos­tanában az az ifjú jut eszembe, aki először kerül „olyan” helyzetbe egy lány­­nyal. Tetszik neki, szeretné is, de nem tudja. A szovjet gazdaságnak is égető szük­sége lenne a magyar ipar sok termékére, ám nem tudja mivel megfizetni. Ez­által több nagyvállalatunk a csőd szélére került. Az Alumíniumszerkezetek Gyára az elmúlt években termelésének mintegy har­madát exportálta a nagy keleti szomszéd számára. Az idén viszont egyetlen szovjet megrendeléssel sem rendelkeznek..­ gorodott, így a mindszenti üzem csak 30-40 százalékos kihasznált­sággal működik. Szerencsére a vásárhelyi gyárban előállított épí­tőipari állványrendszerek válto­zatlanul kelendőek a nyugati pia­con, az itteni dolgozók kenyere nincs veszélyben. Ha a szovjet cégek továbbra is fizetésképtelenek, sürgősen új piacok után kell nézni. Természe­tesen nem ültek ölbe tett kézzel a vállalat piackutatói, ígéretesen indultak a közel-keleti, mégpedig iráni és arab emirátusbeli cégek­kel kezdett tárgyalások. Hűtőhá­zak komplett szigetelését végezték volna, ha nem szól közbe a nagy­­politika. Az öböl-háború miatt azonban ezeket a munkákat bi­zonytalan ideig felfüggesztették. Remélik, a katonák gyorsan át­adják helyüket a békés munká­soknak. Hiszen amit elpusztítottak, újból fel kell építeni. A világpoliti­ka másképpen is beleszól a gyár életébe. Szó van róla, hogy német fővállalkozók oldalán bekapcso­lódhatnának a kivonuló szovjet katonák számára építendő laká­sok kivitelezésébe. Bármilyen nehézségek is van­nak, jelenleg, egyöntetű vélemény a gazdasági szakemberek köré­ben, hogy a szovjet piacról bűn lenne kivonulni. Ha most ezt ten­nénk, helyünkre rögtön több nyu­gati jelentkező is akadna, aki át­meneti veszteséggel is vállalná az óriási piacon való jelenlétet. Ma­rad tehát a várakozás, ameddig bírjuk erővel. STEIN ZOLTÁN Lesz vagy nem lesz... Útilaput osztanak a szövetkezeteknél?­­ Szerencsére nem — hogy néhány szóba sűrítsük a legfonto­sabb információkat —, legalábbis itt, Hódmezővásárhelyen március­ban nem, ami az előrejelzéseket illeti. Körüljárva a témát, ahogy mondják, reprezentatívnak mondható felmérés során tettünk fel kér­déseket az érintetteknek, amelyekre válaszolva, meglepően rózsás ké­pet rajzoltak elénk. Az Elektrofém Ipari Szövetke­zet elnöke, Csordás József kész­séggel mondta a telefonba, hogy a napi, vagyis február 27-i hely­­zet szerint 320 dolgozójuk mind­egyike marad. Senkit nem szán­dékoznak márciusban, a tavasz első hónapjában elküldeni mun­kahelyéről , és későbbre sem­ terveznek ilyet. Sőt aki kilép tő­lük, vagy nyugdíjba megy, annak helyére majd mások jöhetnek. A Vas- és Fémipari Kisszövet­kezetben még több biztatót mondott lapunknak Kovács Jó­zsef elnök. Írd és mondd, két esztendeje nem kellett senkit el­küldeni azért, mert kifogytak volna a munkából, így 130 dolgo­zójuk egytől egyig nyugodt lehet holnap is meglesz a szövetkezet­nél a kenyerük. Egyetlen neural­gikus pontjuk a zománcozórész­leg, ahol — zsargonban mondva — elég nagy a forgalom. A múlt esztendőben innen 29-en léptek ki, de ugyanennyien le is adták a munkakönyvüket náluk. A Papírfeldolgozó és Doboz­készítő Kisszövetkezet nem tar­tozik a nagy­vásárhelyi cégek sorába. Mindössze 17 dolgozót számlálnak, akik Papp Imréné üzemvezető szerint békésen hajt­hatják álomra a fejüket a közel­jövőben és később is­ egyelőre nem lesz gondjuk elbocsátások miatt. Az Agyag- és Szilikátipari Szövetkezetnél Antal Ferenc im­ponáló magabiztossággal nyilat­kozta a Vásárhely és­ Vidékének, hogy jelenlegi 130 dolgozójukról egyszerűen nem mondhatnak le, mert a német piaci megrendelé­sek hosszú távra biztos munkát adnak számukra. Úgy, hogy azon kevesek közé tartoznak szinte messze földön, akik az elmúlt hónapok során 40 munkást vet­tek fel. Mit tegyünk ehhez hoz­zá? Szinte hihetetlen. A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet az egyetlen ellenpél­da ebben az írásban. A szovjet piac látványos összeomlása, úgy tűnik, megpecsételi a közösség sorsát. Röviden és tömören, amennyiben napokon belül vala­milyen államközi egyezség nem születik a szovjet féllel, a ma­gyar export ellentételének mi­kéntjére a­ hogyanjára. 160-170 főállású munkatársuktól lesznek kénytelenek megszabadulni — mint Tóth L­ajosné főkönyvelő nyilatkozta. Vagyis elképzelhető, hogy a március közepén várható kényszerintézkedésekkel április közepétől drasztikusan csökkentik a létszámot. Sajnos, már most­ látható az is, hogy néhány eset­ben együtt dolgozó családtól, férj-feleségtől is­ kénytelenek lesznek megválni, mert egyelőre nincs miből fizetni őket. LADÁNYI BENEDEK Hétfőn: közgyűlés Holnap, hétfőn délután 3 órai kezdettel a városháza dísz­termében ülést tart Hódmezővásárhely közgyűlése. A testület tagjai a város pénzügyeiről tárgyalnak majd, ezen belül jóvá­hagyják az 1990. évi zárszámadást, és rendeletet hoznak az 1991. évi költségvetésről. Az ülés nyilvános. Mártélyon bért is tudnak fejleszteni Ha kevés a pénz, nehéz elosz­tani. Különösen akkor, ha az a törekvés, hogy abból a kevésből több mindenre jusson. Mondhat­nánk úgy is, föladja a leckét. A mártélyiak azonban ügyes em­berek. Erről tanúskodik a köz­ségi önkormányzat legutóbbi ülése is, melyen a költségvetés­ben rendelkezésükre álló pénz­összeg felhasználásáról kellett dönteniük. Ez évben mindössze 22 millió forintból gazdálkodhatnak. En­nek nagyobb részét — mint azt már az előzetes költségvetés megtárgyalásakor is hangsúlyoz­ták — a községi intézmények fenntartására, működtetésére fordítják. Fejlesztési célokra, ami a legfontosabb feladatok megvalósítását jelentheti , 1 millió 300 ezer forintot irányoz­hattak elő. Számoltak azzal, hogy az idén tovább emelked­nek az árak, ezért a növekvő infláció ellen tartalékot képez­tek. Az erre elkülönített pénz­összeg általános és úgynevezett céltartalékként szolgál majd. Tisztában vannak azzal, meny­nyire nehezedtek az életkörül­mények; január 1-jéig vissza­menően 20 százalékos bérfej­lesztést hajtanak végre minden területen. A vitában több olyan javaslat is elhangzott, amelyet az év so­rán hasznosítani lehetne. Beve­zetésük, megvalósításuk azonban gazdaságossági számításokat igényel, ennek érdekében az ülésen ad hoc bizottságokat vá­lasztottak. A bizottságok a ja­vaslatok kivizsgálása és a szá­mítások elvégzése után beszá­molnak majd a képviselő-testü­letnek.

Next