Vásárhely és Vidéke, 1992. április (2. évfolyam, 330-354. szám)
1992-04-01 / 330. szám
Mini tejüzem 15 négyzetméteren (2. old.) Itamar Gerstl bizakodó (3. old.) Oldalba szúrták (6. old.) Ha Királyhegyi Müller János uram — ismertebb nevén königsbergi Regiomontanus — több mint fél évezredes csíziója szerint e hónapban: „Egy diófa alatt elnyugszom, / Ebéd után egyet, jót aluszom, / A Mediánt mostan én vágatom, / Egészségemre vagyon nagy gondom.” A fordító, Heltai Gáspár nem tartotta szükségesnek hozzátenni: azért ilyenkor nem árt a diófa alatt jól betakarózni; a médián (alkari véna) vágatása helyett ma talán megteszi egy vérnyomáscsökkentő tabletta, abból viszont biztosan nem lesz baj, ha ilyenkor is vigyázunk az egészségünkre ... (telki) Április Julius Caesar óta negyedik a kalendáriumban, s mint minden hónapnevünk, ez is latin eredetű: az áprilisban az aprire — kinyílik latin igét fedezhetjük fel. Szent György havában már túl vagyunk a csillagászati tavasz kezdetén — ez már a nyíló, „fűhúzó’’ április. Amint azt a Magyarországon talán kevésbé ismert költő, az erdélyi Tompa László írta Április című versében: Már semmi kétség: közeleg, Sőt itt is van a kikelet. Im, bomlanak a fák s a lángok-----Itt én is ugyan mit tehetnék? Lerázva lelkem téli kedvét: Jön, hogy az űrbe föllebegjek, S ott — csodájára e tömegnek — Lengjek, mint napba is lángoló Színes gömb, lenge léggolyó----- II. évfolyam, 330. szám 1992. április 1., szerda Ára: 5 Ft A pedagógia gyógyító hatalma „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja síppal-dobbal, nádi hegedűvel.” A pedagógia mint gyógyszer? Természetgyógyászrajongó korunk új varázsszere? Bizony az! Nem új, csak újra felfedezett, akár a gyógyfüvek, és ezerszer hatásosabb azoknál. A kis gyermekdalocska sebesült gólyát igyekszik gyógyítani, s a madáron segíteni akarás sérült lelkű gyerekeket vidít fel. Nem gyógypedagógiáról van szó, csupán elvált szülők, vagy rossz körülmények között élő emberek sokszor elhanyagolt, elkallódásnak kitettt normális gyermekeiről. A Központi Általános Iskola környezetvédelem tagozatos osztályának termében ülünk, az önkormányzat kulturális bizottságának kihelyezett ülésén. Nem véletlenül éppen itt, mert a bizottság mai ülésének témája városunk környezetvédelmi helyzete és az ezzel kapcsolatos teendők. Ebben az iskolában pedig nagyon sokat tesznek ezért az ügyért. Nagy Istvánné természetrajz tanárnő beszél az itt folyó munkáról. Természetrajz... Talán sokan már nem is ismerik ezt az elnevezést, hiszen mindenki biológiát mond helyette. Pedig rajzolás, sok rajzolás nélkül senkiből nem lehet biológus. Ebbe az osztályba viszont éppenhogy közepes képességű gyerekek járnak, akik nem éppen efelé a gyönyörű pálya felé áhítoznak. Mégis többet rajzolnak, mint a leendő biológusok, hiszen a rajzórán, a szakkörön, a rendszeres kirándulásokon is ott van náluk a rajzlap, a vázlatfüzet, a festék, a zsírkréta. És használnak agyagot, ,textilt, linót metszenek, fát faragnak. Az iskola falain képek: fák, bogarak, madarak, életigenlő boldog színek. Szente Varga Gergelyné rajztanárnő tanítványainak munkái. Mert a két tanárnő együtt dolgozik, s a két tárgy elválaszthatatlanul ugyanazt a szándékot szolgálja. Kettő? Az irodalom és a zene is a művészetek közül, hiszen természetet festő vers, népdal, zenemű is helyet kap az órákon, hogy neveljen, nemesítsen. Alig ötpercnyire innen, jó négy évtizede Németh László, az éppen tanárkodó író is valami effélével próbálkozott a Bethlen Gimnáziumban. Elmélet és gyakorlat, művészet és köznapi dolgok; nemcsak a külső környezet, hanem az ember külső megjelenése is fontos a nevelésben: az ápoltság, a fogmosás, a naponta megtisztított cipő ellenőrzése is hozzátartozik a tanári munkához. Nagy Istvánné tehetséggondozásról beszél. De hiszen nem különös képességű gyerekek osztálya ez! Moholy-Nagy László idézete kívánkozna a falra: „Minden ember tehetséges.” Igen, tehetséges valamiben, és a tehetséget nem szabad hagyni elkallódni. Egy valami tűnik fel mindannyiunknak: mindössze három biológiatanár van jelen más iskolákból. Ennyire nem lenne érdekes, amit itt csinálnak ezek az országosan elismert kollégák? Vagy mi ennek az érdeklődéshiánynak az oka? Ilovai Zoltán képviselő úr a város környezeti problémáiról beszél. Ha így tanították volna az előző nemzedékeket is, ahogy ennek az osztálynak a gyerekeit, bizony nem ilyen lenne a helyzet! Nehéz örökséget cipelünk, gondokkal teli a jelen és megoldandó feladatokkal tele a jövő. Mozart csodálatos operája, a Varázsfuvola jut eszembe. Tamino, a nehéz próbák előtt álló főhős két társat kap maga mellé, hogy átjusson a lángfüggönyön és a vízáradaton: egyik társa Papageno, a természet gyermeke, a vidám madarász, a másik a művészet eszköze, a flóra. Ennek az osztálynak a tanulói is ugyanazt kapják az előttük álló élet nagy próbatételének teljesítéséhez: a biológiát és a művészetet. Kísérje őket e kettő a Sötétségből a Fénybe vezető úton, ahogy Tamino és megtalált szerelmese is éneklik: „A flóta bűvös hangja véd s mi bátran járjuk át az éjt! A tűznek árján által értünk, Ha zúgva tört is ellenünk, Ha jő a víz, mi ott se félünk, A flóta hangja lesz velünk.” Lelkes István Átalakulóban a főiskola Ha ötlet van, pénz is van Az elmúlt évek társadalmi-politikai és gazdasági változásai egyértelműen azt bizonyítják, hogy az élet minden területén, így a mezőgazdaságban is feltétlenül szükség van a gyors változtatásra. Természetesen ez újszerű követelményeket támaszt mindenfajta képzéssel szemben. Ezt a felismerést követi és vallja magáénak a Vásárhelyi Állategészségügyi Főiskola is. Az intézmény 1988 óta törekszik új szellemben fogant tantervének kidolgozására és annak megvalósítására. Várhatóan az idei év szeptemberétől kezdve lényeges változtatást hajtanak végre az iskolán belül az eddigi oktatási rendszerhez képest. E módosításhoz azonban nemcsak szellemi, de anyagi beruházásra is szükség van. Erről beszélgettünk dr. Csányi Józseffel, a főiskola hivatalvezetőjével. — Ez a váltás összefüggésben van a felsőoktatás általános reformjával — mondta a hivatalvezető. Iskolánkban eddig állattenyésztő mérnököket képeztünk. Az új tanterv szerint azok, akik nálunk végeznek már általános mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát kapnak. A lényeges különbség tehát abban mutatható ki, hogy mi egy gyakorlatiasabb képzést adunk. A megváltozott igényekhez igyekszünk alkalmazkodni. Ezért is szeretnénk elérni, hogy az új diplomát szerző fiatalok járatosabbak legyenek a mezőgazdaság minden területén. Erre részint azért van szükség, mert az eddigi gazdasági átalakulás azt bizonyítja, hogy ,a farmoké és a vállalkozásoké a jövő. — Ez azt jelenti, hogy ezentúl a gyakorlati oktatásra helyezik a fő hangsúlyt? — Tulajdonképpen igen. A manuális munka feltétlenül előtérbe kerül. Az elméleti tananyagot sűrítve kapják meg a diákjaink. A másik lényegi változás a menedzser típusú farmerképzés bevezetése. Erre azért van szükség, mert a mezőgazdasági munka nem ér véget a betakarítással, hanem a termékeket értékesíteni is kell. Ezentúl ezt is tanítani fogjuk. Mindezek megvalósításához feltétlenül szükséges a megfelelő háttér megteremtése. Hogyan tudják beépíteni a tantervbe a most elkészült mintafarmokat? — Rá vagyunk utalva arra, hogy mindent a saját erőnkből valósítsunk meg. A nyugati országokban természetesen velejárója a tanításnak, hogy ott már minden iskola fel van szerelve a legmodernebb technikával és épületekkel. Nálunk mindezt most kell kialakítani. Lassan három éve, hogy ezen munkálkodunk. A versenyló istálló, a sertés- és szarvasmarhafarmunk már elkészült és üzemel. Nemsokára befejezéséhez ér a juhászati mintafarm felépítése is. A baromfitelepünket még nem sikerült modernizálnunk, de reméljük, a közeljövőben erre is sor kerül. Ezek igen nagy volumenű beruházások voltak, amit kizárólag saját erőnkből nem tudtunk volna befejezni. Ezért is nyújtottunk be sok pályázatot ezzel összefüggésben. A holland típusú, 50 férőhelyes tejelő tehenészeti mintafarmunkat például a holland kormány 430 ezer guldenes és a magyar kormány 10 millió forintos támogatásával sikerült felépíteni. Ebben az esetben a külföldi partnertől nemcsak pénzt, de fejlett technológiát is kaptunk. Hogyan sikerült ezekhez a beruházásokhoz milliós nagyságrendű támogatást szerezni? — Minden esetben a PHARE- program keretében igényeltük a pénzeket. Mivel konkrét információm nincs az elbírálással kapcsolatban, ezért csak találgatni tudok, hogy miért kaptuk mi ezt a támogatást. Azt hiszem, időben megéreztük, hogy váltani kell. Ami nagyon fontos, a váltás irányát is jól be tudtuk mérni. A rendszerváltás idején a piacgazdaság és az európai integráció még igencsak elvont fogalmaknak számítottak. Ma már ezek szlogenként hatnak. Mi ezeket kívánjuk munkánk fő irányvonalába „beépíteni”. — A PHARE-program keretében a főiskola 250 ezer ECU összegű támogatást kapott a szántóföldi növénytermesztés gépesítésére. Ez milyen segítséget jelent? — Az oktatás megreformálása a mi kezünkben van. Ennek az irányvonalát nekünk kell eldönteni. Nálunk az állattenyésztés általánosabbá tétele az elsődleges, így ehhez kellett egy korszerű bázist kialakítanunk. A mi dolgunk az, hogy a sokféle állatállománynak a legkülönbözőbb módon biztosítsuk az épületeket, aminek európai szintűnek kell lenni. Csak így lehet tanítani és megtanulni a jövő állattenyésztésének minden fortélyát. Ezután csupán a növénytermesztés fejlesztése maradt hátra, így a 250 ezer ECU-s támogatást a növénytermesztés gépesítésére használtuk fel. — Ilyen nagyszabású beruházások máshol hasonló képzést folytató intézményekben is vannak? — Szeptembertől kezdve velünk együtt az országban három helyen zajlik hasonló átalakulás. Amikor az új rendszer bevezetésével kezdtünk foglalkozni, akkor úgy határoztuk meg, hogy vállalkozói képzést akarunk megvalósítani. Az idő is minket igazolt, hiszen másmilyen fajta szinte nincs is. A piac is erre vevő. Én úgy látom, a mi előnyünk abban mutatkozik meg, hogy a gyakorlatban sokkal jobban hasznosítható ismeretekkel rendelkező szakembereket képzünk. Igaz, nekik nincs oly mély, tudományos és szakmai ismeretük, mint a más főiskolákon és egyetemeken tanulóknak, de a tömeges igény erre irányul. Gy. Cs. (Lelkes István felvétele)