Vásárhely és Vidéke, 1992. április (2. évfolyam, 330-354. szám)

1992-04-01 / 330. szám

Mini tejüzem 15 négyzetméteren (2. old.) Itamar Gerstl bizakodó (3. old.) Oldalba szúrták (6. old.) Ha Királyhegyi Müller János uram — ismertebb nevén königs­­bergi Regiomontanus — több mint fél évezredes csíziója sze­rint e hónapban: „Egy diófa alatt elnyugszom, / Ebéd után egyet, jót aluszom, / A Mediánt mostan én vágatom, / Egészségemre va­gyon nagy gondom.” A fordító, Heltai Gáspár nem tartotta szük­ségesnek hozzátenni: azért ilyen­kor nem árt a diófa alatt jól be­takarózni; a médián (alkari vé­na) vágatása helyett ma talán megteszi egy vérnyomáscsökken­tő tabletta, abból viszont bizto­san nem lesz baj, ha ilyenkor is vigyázunk az egészségünkre ... (telki) Április Julius Caesar óta negyedik a kalendáriumban, s mint minden hónapnevünk, ez is latin erede­tű: az áprilisban az aprire — ki­nyílik latin igét fedezhetjük fel. Szent György havában már túl vagyunk a csillagászati tavasz kezdetén — ez már a nyíló, „fűhúzó’’ április. Amint azt a Magyar­­országon talán kevésbé ismert költő, az erdélyi Tompa László írta Április című versében: Már semmi kétség: közeleg, Sőt itt is van a kikelet. Im, bomlanak a fák s a lángok-----­Itt én is ugyan mit tehetnék? Lerázva lelkem téli kedvét: Jön, hogy az űrbe föllebegjek, S ott — csodájára e tömegnek — Lengjek, mint napba is lángoló Színes gömb, lenge léggolyó-----­ II. évfolyam, 330. szám 1992. április 1., szerda Ára: 5 Ft A pedagógia gyógyító hatalma „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítj­a síppal-dobbal, nádi hegedűvel.” A pedagógia mint gyógyszer? Természetgyógyász­rajongó korunk új varázsszere? Bizony az! Nem új, csak újra felfedezett, akár a gyógyfüvek, és ezer­szer hatásosabb azoknál. A kis gyermekdalocska sebesült gólyát igyekszik gyógyítani, s a madáron segíteni akarás sérült lel­kű gyerekeket vidít fel. Nem gyógypedagógiáról van szó, csupán elvált szülők, vagy rossz körülmé­nyek között élő emberek sokszor elhanyagolt, el­­kallódásnak kitettt normális gyermekeiről. A Központi Általános Iskola környezetvédelem tagozatos osztályának termében ülünk, az önkor­mányzat kulturális bizottságának kihelyezett ülé­sén. Nem véletlenül éppen itt, mert a bizottság mai ülésének témája városunk környezetvédelmi hely­zete és az ezzel kapcsolatos teendők. Ebben az is­kolában pedig nagyon sokat tesznek ezért az ügyért. Nagy Istvánné természetrajz tanárnő beszél az itt folyó munkáról. Természetrajz... Talán sokan már nem is ismerik ezt az elnevezést, hiszen min­denki biológiát mond helyette. Pedig rajzolás, sok rajzolás nélkül senkiből nem lehet biológus. Eb­be az osztályba viszont éppenhogy közepes képes­ségű gyerekek járnak, akik nem éppen efelé a gyö­nyörű pálya felé áhítoznak. Mégis többet rajzolnak, mint a leendő biológu­sok, hiszen a rajzórán, a szakkörön, a rendszeres kirándulásokon is ott van náluk a rajzlap, a váz­latfüzet, a festék, a zsírkréta. És használnak agya­got, ,textilt, linót metszenek, fát faragnak. Az is­kola falain képek: fák, bogarak, madarak, élet­igenlő boldog színek. Szente Varga Gergelyné rajz­tanárnő tanítványainak munkái. Mert a két tanárnő együtt dolgozik, s a két tárgy elválaszthatatlanul ugyanazt a szándékot szolgál­ja. Kettő? Az irodalom és a zene is a művészetek közül, hiszen természetet festő vers, népdal, zene­mű is helyet kap az órákon, hogy neveljen, neme­sítsen. Alig ötpercnyire innen, jó négy évtizede Né­meth László, az éppen tanárkodó író is valami effélével próbálkozott a Bethlen Gimnáziumban. Elmélet és gyakorlat, művészet és köznapi dol­gok; nemcsak a külső környezet, hanem az ember külső megjelenése is fontos a nevelésben: az ápolt­­ság, a fogmosás, a naponta megtisztított cipő ellen­őrzése is hozzátartozik a tanári munkához. Nagy Istvánné tehetséggondozásról beszél. De hiszen nem különös képességű gyerekek osztálya ez! Moholy-Nagy László idézete kívánkozna a fal­ra: „Minden ember tehetséges.” Igen, tehetséges valamiben, és a tehetséget nem szabad hagyni el­kallódni. Egy valami tűnik fel mindannyiunknak: mind­össze három biológiatanár van jelen más iskolák­ból. Ennyire nem lenne érdekes, amit itt csinál­nak ezek az országosan elismert kollégák? Vagy mi ennek az érdeklődéshiánynak az oka? Ilovai Zoltán képviselő úr a város környezeti problémáiról beszél. Ha így tanították volna az előző nemzedékeket is, ahogy ennek az osztálynak a gyerekeit, bizony nem ilyen lenne a helyzet! Ne­héz örökséget cipelünk, gondokkal teli a jelen és megoldandó feladatokkal tele a jövő. Mozart csodálatos operája, a Varázsfuvola jut eszembe. Tamino, a nehéz próbák előtt álló főhős két társat kap maga mellé, hogy átjusson a láng­függönyön és a vízáradaton: egyik társa Papageno, a természet gyermeke, a vidám madarász, a má­sik a művészet eszköze, a flóra. Ennek az osztálynak a tanulói is ugyanazt kap­ják az előttük álló élet nagy próbatételének telje­sítéséhez: a biológiát és a művészetet. Kísérje őket e kettő a Sötétségből a Fénybe ve­zető úton, ahogy Tamino és megtalált szerelmese is éneklik: „A flóta bűvös hangja véd s mi bátran járjuk át az éjt! A tűznek árján által értünk, Ha zúgva tört is ellenünk, Ha jő a víz, mi ott se félünk, A flóta hangja lesz velünk.” Lelkes István Átalakulóban a főiskola Ha ötlet van, pénz is van Az elmúlt évek társadalmi-politikai és gazdasági változá­sai egyértelműen azt bizonyítják, hogy az élet minden terüle­tén, így a mezőgazdaságban is feltétlenül szükség van a gyors változtatásra. Természetesen ez újszerű követelményeket tá­maszt mindenfajta képzéssel szemben. Ezt a felismerést követi és vallja magáénak a Vásárhelyi Állategészségügyi Főiskola is. Az intézmény 1988 óta törekszik új szellemben fogant tanter­vének kidolgozására és annak megvalósítására. Várhatóan az idei év szeptemberétől kezdve lényeges változtatást hajtanak végre az iskolán belül az eddigi oktatási rendszerhez képest. E módosításhoz azonban nemcsak szellemi, de anyagi beruhá­zásra is szükség van. Erről beszélgettünk dr. Csányi Józseffel, a főiskola hivatalvezetőjével. — Ez a váltás összefüggésben van a felsőoktatás általános re­formjával — mondta a hivatal­­vezető. Iskolánkban eddig állat­­tenyésztő mérnököket képeztünk. Az­ új tanterv szerint azok, akik nálunk végeznek már általános mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát kapnak. A lényeges különbség tehát abban mutatha­tó ki, hogy mi egy gyakorla­tiasabb képzést adunk. A meg­változott igényekhez igyekszünk alkalmazkodni. Ezért is szeret­nénk elérni, hogy az új diplo­mát szerző fiatalok járatosab­­bak legyenek a mezőgazdaság minden területén. Erre részint azért van szükség, mert az ed­digi gazdasági átalakulás azt bizonyítja, hogy ,a farmoké és a vállalkozásoké a jövő. — Ez azt jelenti, hogy ezen­túl a gyakorlati oktatásra he­lyezik a fő hangsúlyt? — Tulajdonképpen igen. A manuális munka feltétlenül elő­térbe kerül. Az elméleti tan­anyagot sűrítve kapják meg a diákjaink. A másik lényegi vál­tozás a menedzser típusú far­merképzés bevezetése. Erre azért van szükség, mert a mezőgaz­dasági munka nem ér véget a betakarítással, hanem a termé­keket értékesíteni is kell. Ezen­túl ezt is tanítani fogjuk.­­ Mindezek megvalósításá­hoz feltétlenül szükséges a megfelelő háttér megteremté­se. Hogyan tudják beépíteni a tantervbe a most elkészült mintafarmokat? — Rá vagyunk utalva arra, hogy mindent a saját erőnkből valósítsunk meg. A nyugati or­szágokban természetesen velejá­rója a tanításnak, hogy ott már minden iskola fel van szerelve a legmodernebb technikával és épületekkel. Nálunk mindezt most kell kialakítani. Lassan há­rom éve, hogy ezen munkálko­dunk. A versenyló istálló, a ser­tés- és s­zarvasmarhafarmunk már elkészült és üzemel. Nem­sokára befejezéséhez ér a juhá­szati mintafarm felépítése is. A baromfitelepünket még nem si­került modernizálnunk, de re­méljük, a közeljövőben erre is sor kerül. Ezek igen nagy volu­menű beruházások voltak, amit kizárólag saját erőnkből nem tudtunk volna befejezni. Ezért is nyújtottunk be sok pályázatot ezzel összefüggésben. A holland típusú, 50 férőhelyes tejelő te­henészeti mintafarmunkat pél­dául a holland kormány 430 ezer guldenes és a magyar kor­mány 10 millió forintos támo­gatásával sikerült felépíteni. Eb­ben az esetben a külföldi part­nertől nemcsak pénzt, de fejlett technológiát is kaptunk.­­ Hogyan sikerült ezekhez a beruházásokhoz milliós nagy­ságrendű támogatást szerezni? — Minden esetben a PHARE- program keretében igényeltük a pénzeket. Mivel konkrét infor­mációm nincs az elbírálással kapcsolatban, ezért csak talál­gatni tudok, hogy miért kaptuk mi ezt a támogatást. Azt hi­szem, időben megéreztük, hogy váltani kell. Ami nagyon fon­tos, a váltás irányát is jól be tudtuk mérni. A rendszerváltás idején a piacgazdaság és az európai integráció még igen­csak elvont fogalmaknak számítottak. Ma már ezek szlogenként hat­nak. Mi ezeket kívánjuk mun­kánk fő irányvonalába „beépí­teni”. — A PHARE-program kere­tében a főiskola 250 ezer ECU összegű támogatást kapott a szántóföldi növénytermesztés gépesítésére. Ez milyen segít­séget jelent? — Az oktatás megreformálása a mi kezünkben van. Ennek az irányvonalát nekünk kell eldön­teni. Nálunk az állattenyésztés általánosabbá tétele az elsődle­ges, így ehhez kellett egy kor­szerű bázist kialakítanunk. A mi dolgunk az, hogy a sokféle állatállománynak a legkülönbö­zőbb módon biztosítsuk az épü­leteket, aminek európai szintű­nek kell lenni. Csak így lehet tanítani és megtanulni a jövő állattenyésztésének minden for­télyát. Ezután csupán a növény­­termesztés fejlesztése maradt hátra, így a 250 ezer ECU-s tá­mogatást a növénytermesztés gé­pesítésére használtuk fel. — Ilyen nagyszabású beru­házások máshol hasonló kép­zést folytató intézményekben is vannak? — Szeptembertől kezdve ve­lünk együtt az országban három helyen zajlik hasonló átalaku­lás. Amikor az új rendszer be­vezetésével kezdtünk foglalkoz­ni, akkor úgy határoztuk meg, hogy vállalkozói képzést aka­runk megvalósítani. Az idő is minket igazolt, hiszen másmi­lyen fajta szinte nincs is. A piac is erre vevő. Én úgy lá­tom, a mi előnyünk abban mu­tatkozik meg, hogy a gyakorlat­ban sokkal jobban hasznosítha­tó ismeretekkel rendelkező szak­embereket képzünk. Igaz, nekik nincs oly mély, tudományos és szakmai ismeretük, mint a más főiskolákon és egyetemeken ta­nulóknak, de a tömeges igény erre irányul. Gy. Cs. (Lelkes István felvétele)

Next